logo

XX September AD

Régi és új problémák, megoldások.

Az Aquincumtól északra 8 római mérföldre fekvő Ulcisia castra koracsászárkori helyőrségtörténetéből e század elején annyi volt ismert, hogy a III. sz.-ban, pontosabban Severus Alexander uralkodása éveiben a cohors I milliaria nova Severiana Surorum sagittariorum nevű alakulat állomásozott a táborban. Feltételesen nyilván tartottak még két további csapatot, a cohors I Apamenorum sagittariorum és az ala I Eturaeorum Severiana nevű alakulatot, mint amelyek a III. sz.-ban megfordulhattak Ulcisia castrán.
Az ala I Eturaeorum Severiana jelenlétére vonatkoztatott felirat, Aur. Mucianus oltárköve, azonban már közzétételétől kezdve eltérő értelmezésekre adott alkalmat. Kuzsinszky B., aki ezt az Ulcisia castra III. századi helyőrségtörténete szempontjából igen jelentős feliratot publikálta, már első közleményében kétféle olvasat és feloldás lehetőségét mérlegelte. Őtőle származik a felirat 3-5. sorainak mind a m(i)l(e)s a(la£) p(rimaé) E(turaeorum) Sevefian(a)e, mind pedig a m(iles) l(egionis) s(ecundaé) a(diutricis) p(iaé) f(idelis) Seve(r)ian(a)e feloldása. E kőemlék publikációjának ismeretetésekor Hampel József az utóbbi feloldást fogadta el, míg A. v. Domaszewski a feliratos Corpus-ban az előbbi olvasatot és feloldást részesítette előnyben.
A későbbi irodalom számára, a Corpus nyomán, az ituraeus csapat nevére történt feloldás maradt irányadó egészen az 50-es évekig, annak ellenére, hogy Nagy L. már 1937-ben közzétette a vitatott felirat revideált olvasatát, amely a Kuzsinszky-féle második alternatíva helyességét támasztotta alá6. E revideált olvasat mellett az ötvenes évektől kezdve foglalt állást mondhatni egységesen a kutatás. Nem foglalkozott viszont az irodalom eddig azzal a kérdéssel, hogy a legio II adiutrix különítménye, Severus Alexander korában, közelebbről melyik időpontban is állomásozott Ulcisia castrában.

Erre a kérdésre rátérve, úgy véljük, hogy az Aur. Mucianus - feliraton olvasható Severiana-jelzőtől megadott időhatáron belü8, a perzsák elleni háború évei (231-233) elesnek, minthogy ebben a háborúban az aquincumi légió minden valószínűség szerint teljes létszámmal vett részt9. Nem jöhet továbbá számításba a 230. esztendő sem, minthogy ekkor a szír cohors, minden kétséget kizáróan állomáshelyén tartózkodott.
A 229-es évtől is eltekinthetünk; a szír cohors ekkor a táborhelyével szomszédos útszakasz javítási munkálatait végezte. Állomáshelye nem változott. Dolgozatunk második részében fejtjük ki, hogy a szír cohors jelenlétével Ulcisia castrában a megelőző években is jogosan számolhatunk. Maradnának tehát a germaniai hadjárat évei (234-235). Amennyiben az aquincumi legio a perzsa háborúban részt vett, onnan kétségtelenül már 233-ban visszatért állomáshelyére. A legio II adiutrix tehát azon illyricumi csapatok közé tartozhatott, amelyek a Duna-vidéki germánok megmozdulásának hírére a császártól állomáshelyükre történő haladéktalan visszairányításukat követelték.

A soron következő germaniai expedícióban ezekre a csapatokra a római hadvezetés túlsókat nem építhetett. Látjuk is, hogy a hadvezetés más módon igyekezett biztosítani az akkor szinte nélkülözhetetlen illyricumi katonaelem megfelelő részvételét a Rajnavidéki germánok elleni háborúban. Herodianus elbeszéléséből világosan kitűnik, hogy a perzsa és a germán háborúk közötti időben nagyobbarányú sorozásra került sor éspedig elsősorban Pannóniában. Az újoncokat azonban nem osztották szét az itt állomásozó alakulatok között, hanem együtt tartották és az újonc hadtestet a nagy katonai tapasztalattal és tekintéllyel rendelkező C. Iul. Verus Maximinus vezetésével a Rajna-vidékre irányították. Nincs biztos tudomásunk arról, hogy az illyricumi újoncokból álló seregtesten kívül a Duna-vidékről teljes légiót is a nyugati hadszíntérre küldtek. Egyes legio-vexillatio-k részvétele azonban igen valószínű.
Az aquincumi legio is legfeljebb különítményt adott a germaniai hadjárathoz, különben nem találnánk 235 elején Aquincumban a legio-törzshöz tartozó egyik primus pilust beosztottjával együtt. Az illyricumi légiók mérsékeltebb részvételét Severus Alexander a mór dárdás, meg a keleti főként illyricumiakból álló praetorianusok adták, hanem az equites Mauri et Osroeni.

Az Ulcisia castrában állomásozó szír cohorsról korábban úgy vélekedtek, hogy e csapatot 232-ben Keletre vitték, ahonnan nem is tért többé vissza. Amióta azonban ismertté vált a szír cohors 241-re keltezett szentendrei feliratos kőemléke, szükségtelen bizonygatni, hogy a csapat végleges távozásáról 232-ben nem lehet szó. A szír cohors részt vehetett a perzsa háborúban, de utána mindjárt a Rajna-vidékre irányíthatták.
A germaniai határsávban összevont igen nagy számú orientalis íjász csapat (τοξοτών άριΰμόζ πολυζ. Herodian.) sorába nagyon jól illenek a szentendrei Syri sagittarii. Az utóbbiak emlékanyaga a Severus Alexander-kori perzsa és germán háborúk idejéből Ulcisia castra területéről eddig hiányzik.
A tábor praetoria-hontja előtt húzódó limes-útvonalon 236-ban állított mérföldkövek, viszont már e hadjáratból visszatért cohors emlékanyagához sorolhatók. A szír cohorsot tehát a Rajna-vidéki távolléte idején helyettesíthette Ulcisia castrában a legio II adiutrix egyik osztaga. Nemcsak Aur. Mucianus 234/5-ra keltezhető oltárkövét oszthatjuk e légiós osztag feliratos hagyatékához, hanem annak az ismeretlen nevű [a]rmorum-nak feliratát is, amely töredékesen FI. Dragilis palimpsestus-feliratán maradt meg.

A másik csapattest, amelynek szentendrei táborozását már a századeleji kutatás kétkedéssel fogadta, a cohors I Apamenorum sagittariorum. Nagy L., aki Kuzsinszky B. után első ízben tekintette át a szentendrei tábor helyőrségtörténetét, helyesen iktatta ki ezt a legújabb emlékei szerint is Egyiptom területén állomásozó cohorsot Ulcisia castra megszálló csapatai sorából. A Sept. Bauleus oltárkövén olvasható CAPS betűcsoport feloldása a caps(arius) egészségügyi altiszt rangjára, minden tekintetben meggyőző.

Ugyancsak Nagy L. hívta fel a figyelmet a cohors I Ulpia Pannoniorum Ulcisia castra területén előkerült szerény, de a csapattörténet szempontjából nem mellőzhető emlékanyagára. Nagy L. a tábor területéről felgyújtott két töredékes bélyeges tégla alapján arra következtetett, hogy ez a cohors a II. sz. közepe táján, átmeneti jelleggel, valószínűleg megfordult Ulcisia castrában. Ezt azonban ilyen formában nem oszthatjuk.
A lelőkörülmények semmikép sem szólnak e bélyegek II. századi keltezése mellett. Mindkét tegula-töredéket szórványként éspedig a szőlőforgatás alkalmával kidobott kövek közül szedte fel Nagy L., a cohors I (mill.) nova Severiana IIL-századi bélyeges tégláival együtt. E lelőkörülményre azért szükséges e helyen is nyomatékosan rámutatnunk, minthogy az irodalomba úgy került át Nagy L. közlése, mintha e bélyeges téglákat a tábor legalsó rétegében találta volna, ami ez esetben a bélyeges téglák II. századi volta mellett szólhatna. E félreértett közlés nyomán merülhetett fel az irodalomban annak a lehetősége is, hogy Ulcisia castra Caracalla előtt nem is tartozott Pannonia inferior-hoz, hanem Pannonia superior területén feküdt, minthogy ennek auxiliaris seregében említik a II. századi katonai diplomák a cohors I Ulpia Pannoniorum-ot.
A cohors szentendrei téglabélyegei a fentebbi következtetéshez azonban nem szolgálhatnak alapul. Eltekintve attól a teljesen figyelmen kívül nem hagyható körülménytől, hogy a cohors mindkét ismert töredékes bélyeges téglája a szír cohors bélyeges tégláival együtt fordult elő, a szentendrei COH I VLP PA[ ] bélyegek szoros megfelelői, amint erre már felfigyeltek, a csapat Ant(oniniana)-jelzős aquincumi bélyegei sorában találhatók meg. Ennek felismerése után kétségtelen, hogy a két egymást kiegészítő töredékes szentendrei bélyeg a coh(ors) I Ulp(ia) P(annoniorum) A[nt(oniniana), nem pedig a coh(ors) I Ulp(ia) Pa[nn(oniorum)] csapatnévformára egészíthető ki. Ez a 60-as évektől eltekintve 133-tól kezdve a II. sz. folyamán Felső Pannóniában állomásozó auxiliaris alakulat tehát azt követően vett részt az Ulcisia castra, valamint Aquincum területén folyt katonai építkezésekben, hogy táborhelyét (Solva), a brigetioi legiós körzettel együtt, Caracalla idejében Alsó Pannoniához csatolták. A csapat Ulcisia castra II. századi helyőrségei sorából tehát törölhető és a III.-sz.-ban sem mint helyőrség, hanem mint az itteni építkezésekben Caracalla vagy Elagabal idejében közvetve, téglaszállítmányaival résztvevő alakulat tartható csak számon.

Újabb anyaggal gazdagították Ulcisia castra helyőrségtörténetére vonatkozó ismereteinket az ottani tábor területén 1940-ben végzett ásatások. Feltárásra került ekkor többek között a tábor keleti kapuzata (porta praetoria), az első kőtábor négyszögletes kaputornyaival, melyek elé a Diocletianus-féle tetrarchia idején félkörívesen záródó patkó alakú tornyokat építettek (1. kép). A kapuzaton kivezető via praetoria szintjét is megemelték ekkor, de a korábbi úttest szerkezetét nem bolygatták. A négyszögű kaputornyokhoz tartozó kőlapos úttest alatti vízlevezető csatornába építve fogazott keretelésű COH P T-jelzésű tegulákat találtunk, sima keretelésű COH R T bélyegváltozatokkal együtt. Ugyancsak ennek az ásatásnak a keretében feltárhattuk a tábor belső areájában a három építési periódust mutató parancsnoki épületet (Principia), valamint emögött a Quaestorium egyrészét. Az utóbbi épület fűtőszerkezetéből 3 db sima keretbe foglalt COH R T-jelzésű bélyeges téglát szedtünk ki. Kettő ezek közül tegula, egy pedig melegvezető tégla (tubulus) oldallapjának töredéke volt.

A porta praetoria-nál lelt COH P T-bélyegek időrendi helyzete egészen világos. Az első kőtábor létesítésekor kerültek beépítésre. Az első kőtábor építését pedig, ennek 1. periódusához tartozó rétegek keltezésre alkalmas apró leletei, továbbá a belső négyszögű tornyokkal erősített kőfalas védművei szerkezete és alaprajzi elrendezése, valamint a helyőrségtörténetből adódó adatok alapján a II. sz. 10-20-as éveire tehetjük, nem zárva ki, hogy a tábor kőfalas védművei csak Hadrianus késői éveiben készültek el. A táborból K-felé kivezető főcsatornából származó COH P T és COH R T-bélyeges téglák tehát a fentebbiekben jelzett évtizedek valamelyikén kerültek beépítésre.

A porta preatoria-nal előkerült bélyeges téglákkal ellentétben Quaestorium fűtőszerkezetében talált COH R T-bélyeges téglák másodlagos felhasználásban feküdtek. A szír cohors III. századi építkezése alkalmával kerültek újbóli felhasználásra. Ezt nemcsak az ottani fűtőszerkezetből kiszedett C-NS-jelzésű téglák, hanem az eredeti funkciójától eltérően hézagolásra felhasznált COH R T-bélyeges melegvezető tégla oldaltöredéke is igazolta. A Quaestorium-ban talált COH R T-bélyeges téglák tehát nem a szír cohors építkező tevékenységével kapcsolatba hozható 2. periodus idején kerültek a tábor területére, hanem az 1. periódusból származó építőanyagként használták fel ezeket újból a 2. periódusban. E bélyeges téglák alapján nem állítható, hogy valamelyik thrák cohors a Caracalla és Severus Alexander uralkodása közötti időben, a szír csapat ideérkezése előtt, építkezett a táborban.
Mind a COH P T, mind pedig a COH R T-bélyegek feloldása az egyik coh(prs) p(rima) vagy pr(imd) T(iracum) nevére, ma már nem igényel bővebb indokolást. Vitatott volta miatt annál inkább szükséges részletesebben foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy a Hadrianus-kori Pannóniából ismert három cohors I Thracum nevű alakulat közül melyik vehetett részt közvetlenül vagy közvetve Ulcisia castra első kőtáborának építésében. Vajon a felső-Pannoniai cohors I Thracum c. R. vagy az Alsó Pannóniából nyilvántartott 1. sorszámú thrák cohorsok egyike jöhet-e ebben a vonatkozásban számításba. Ez a kérdés, megítélésünk szerint, egyértelműen megválaszolható.

A szentendrei tábor porta praetoria útteste alóli csatornából származó fogazott keretelésű COH P T bélyeg pontos megfelelője ugyanis az aquincumi légiós tábor retentura-részén, e tábor Traianus-Hadrianuskori helyőrségeinek LEG IIII F, LEG X G P F és LEG II AD-bélyeges tégláival együtt került napvilágra. Következik ebből egyrészt, hogy a COH P T és COH R T-bélyeges téglák használatának ideje Aquincumban sem vezet át a II. sz. első harmadánál későbbi időbe. Másrészt a cohors-bélyegek előfordulása az aquincumi légiós tábor területén egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy e bélyeges téglákat az alsó-pannoniai legio táborépétkezéséhez nem szállíthatta a felső-pannoniai auxiliaris sereg kötelékébe tartozó cohors I Thracum c. R. nevű alakulat. Ezzel egyúttal, a fentebb már hivatkozott coh(ors) I Ulp(ia) P(annoniorum) A[nt(pniniana) jelzésű téglák után, az a másik érv is elesik, amelyet eddig felhoztak Ulcisia castra Felső Pannoniához tartozása mellett.
Megerősíthetik a mondottakat a felsőpannoniai cohors I Thracum c. R. újabb időben Ad Statuas (Ács-Vaspuszta) táborából ismeretessé vált bélyeges téglái. Az utóbbiakon olvasható bélyegek semmi rokonságot nem mutatnak a hivatkozott aquincumi és szentendrei bélyegekkel. Igaz, hogy az Ács- Vaspuszta-i bélyegeket a II. sz, végére - III. sz elejére keltezték. A cohors azonban a korábbi évtizedekben sem valószínű, hogy számneves, p(rima) vagy pr(imu)-jelzésű bélyegeket készített volna. Eme véleményünket pedig arra alapítjuk, hogy a cohors pontosan ugyanazt a COH I THRAC-bélyegtípust használta Pannóniába érkezése előtt Germaniában, mint később, Ács-Vaspusztán.
A germaniai bélyegek 1. változatánál még az I feletti vízszintes hasta is megtalálható, akárcsak az Ács-Vaspuszta-i C I T-bélyegeken, valamint a cohors győri feliratos töredékén. A felsőpannoniai cohors I Thracum-ot tehát sem hadszervezeti beosztása, sem pedig ismert tégla bélyegei alapján nem vehetjük figyelembe, mint a szentendrei tábor építkezésében résztvevő csapattestet.

A szentendrei bélyegek időrendi helyzetét tekintve azt a felvetést sem tehetjük magunkévá, hogy ez a felső-pannoniai thrák cohors a Severus Alexander uralkodását megelőző évtizedekben volt Ulcisia castra megszálló csapatteste. A cohors I Thracum c. R. a III. sz. első évtizedében kétségtelenül Ad Statuas táborában állomásozott. Caracalla idejében pedig nem helyezhették át Ulcisia castrába, ahol ekkor már a szír cohors tartózkodott.

A Hadrianus uralkodása éveiben Aquincumban, valamint Ulcisia castrában építkező 1. sorszámú thrák cohors, a fentebbiek figyelembevételével tehát nem kereshető másutt, mint egyedül csak az alsó-pannoniai exercitus kötelékébe tartozó cohortes I Thracum között. Legkésőbb a 130-as évek elejétől kezdve Pannonia inferior területén két 1. sorszámú thrák cohors mutatható ki: 1) a cohors I Thracum Germanica és 2) a cohors I Thracum c. R. p.f.

Az elsőnek említett cohorsot az új kömlödi (Lussonium) diplomák tanúsága szerint 131/2 előtt helyezték át Germániából Alsó Pannóniába. Az áthelyezés mindenesetre 110 után történt; nemcsak azért, mert a tokodi diploma még nem említi a csapat nevét, hanem mivel az újonnan érkezett thrák cohorsnak már Alsó Pannóniában kellett találnia a cohors I Thracum c. R. nevű alakulatot, minthogy éppen ez utóbbitól való megkülönböztetésül kapta a Germanica jelzőt.
Az is majdnem bizonyos, hogy a cohors I Thracum Germanica 114-ben még nem volt itt, minthogy a Drávától É-ra állomásozó auxilia-ra. vonatkozó carnuntumi diploma csapatlistája nem említi. Áthelyezése legkorábbi időpontjaként tehát valójában a 117/8-as évek javasolhatók. A cohors I Thracum Germanica lehetséges, hogy már Hadrianus késői éveiben, de majdnem bizonyos, hogy Antoninus Pius uralkodása idején Intercisától D-re, éspedig valószínűleg Annamatia (Baracspuszta) táborában állomásozott. A csapat innen ismert CHO I T G-jelzésű téglabélyege semmi rokonságot nem mutat az aquincumi és a szentendrei COH P T, COH R T-bélyegekkel. Jelenleg ezért nem számolhatunk azzal, hogy a cohors, amelynek idehelyezésekor minden bizonnyal át kellett haladnia Ulcisia castra és Aquincum területén, egy ideig Pannonia inferior északi részében maradt és csak a 30-as években foglalta el az Intercisától D-re fekvő állomáshelyét.

A fentebbiek elfogadása esetén maradna tehát a c(ivium) R(omanorum) p(ia) f(ideas) kitüntető jelzőkkel rendelkező másik 1. sorszámú thrák cohors, amelyet ismeretesen 110-ben Daciából helyeztek át Pannonia inferiorba. Hogy ez a csapat nem lehet azonos a felsőpannoniai cohors I Thracum c. R. nevű alakulattal, azt az ugyanazon év ugyanazon napján, 148 okt. 9-én egyrészt a felső-pannoniai, másrészt az alsó-pannoniai auxiliaris sereg részére kiállított ászári, illetőleg regölyi diplomák minden kétséget kizáróan igazolták.
Az alsó-pannoniai cohors I Thracum c. R. Traianus éveiben minden bizonnyal a Dráva-Száva közötti határszakaszon állomásozott és ezért nem is említi a Drávától É-ra állomásozó csapatokra vonatkozó 114. évi carnuntumi diploma. Még ilyen közvetett adatunk sincs azonban arra, hogy e cohors Hadrianus uralkodása idején is Pannonia inferior délkeleti határsávjában tartózkodott. Általában ugyan feltételezik, hogy a csapat 110-től kezdve megszakítás nélkül Növi Banovci-ben állomásozott.

A II. századi katonai diplomák csapatlistái alapján a cohors állomáshelye újólag azonban csak Antoninus Pius uralkodásától kezdve jelölhető ki Novi Banovci (Burgenae) táborában, ahonnan az irodalom különben a csapat nagyobb számú bélyeges tégláját is nyilván tartja. Ez utóbbiak kapcsán figyelmet érdemlő körülmény mármost, hogy a Novi Banovci-i bélyegek sorában gyakoriak a számneves bélyegek és a csapatnév rövidítési módját tekintve az aquincumi és szentendrei bélyegekkel összevethető COH P T-jelzésű téglák is előfordulnak. Az említett egyezést nem tarthatjuk véletlennek. A korábbi aquincumi és szentendrei, valamint az ezeknél valamivel későbbi Novi Banovci-i COH P T-jelzésű téglák aligha választhatók el egymástól és a lelőhelyek között fennálló nagyobb földrajzi távolság ellenére is egyazon csapat hagyatékához sorolhatók.

A fentebbiek kapcsán természetesen nem gondolhatunk arra, hogy a thrák cohors Burgenae-ből szállított téglákat a tartomány északi részébe. A csapat Hadrianus-kori táborhelyéről mondottakkal kapcsolatban arra viszont jogosan gondolhatunk, hogy a 117/8. évi expeditio Suebica et Sarmatica idején, amikor még a Rajna-vidékről is irányítottak csapatokat Pannonia északi határvidékére, Dél-Pannoniából - amelynek határvédő seregét kevéssel előbb egy újabb cohors-szal erősítették meg - ugyancsak hoztak fel csapatokat a svébek és részben a szarmaták elleni hadműveletekhez.
Az aquincumi katonai körzet veszélyeztetett voltára ezekben az időkben nemcsak az óbudai, Laktanya utcai éremlelet, hanem az Aquincumtól délre fekvő auxiliaris táborok és vici területén megfigyelt pusztulási rétegek is utalnak. Az akkori katonai helyzettől megkívánt csapaterősítések egyikeként irányíthatták Dél-Pannoniából az északi frontszakaszra a cohors I Thracum c. R.-nevű csapatot is. A svéb-szarmata háborút követően, nyilván ennek tanulságait levonva, került sor az Aquincumtól északra fekvő határszakasz további megerősítésére. Ebből a háttérből válik érthetővé egy újabb auxiliaris tábor, Ulcisia castra, létesítése. Az itteni első kőtábor építésében kétségtelenül részt vett az egyik thrák gyalogos alakulat.
A COH P T és COH R T-bélyegek alapján az idézett thrák csapat az alsó-pannoniai cohors I Thracum c. R.-nevű formációval azonosítható. E csapatot minden valószínűség szerint a svéb-szarmata háború idején helyezték át a tartomány északi részébe. Emlékanyaga alapján ebben a csapatban láthatjuk a szentendrei tábor Hadrianus-kori helyőrségét. A cohors I Thracum c. R. a 30-as évek végén kerülhetett vissza Dél-Pannoniába, ahol ettől kezdve állomáshelye Novi Banovci.

Ulcisia castra későbbi, Antoninus-kori helyőrségtörténete ma még fehér lapnak számít. A cohors I Ulpia Pannoniorum, amelyet a II. sz. középső évtizedeire javasoltak Ulcisia castra megszálló csapatának, mint fentebb láttuk, jóval később, Caracalla idejében szállított téglákat a szentendrei kőtábor átépítéséhez. Legutóbb Fitz Jenő, a tábor helyőrségtörténetének áttekintésekor, a cohors IIII voluntariorum c.?.-nevű alakulatra gondolt, mint amely a II. sz. második felében, 133-138 és 163 között, Szentendrén állomásozott. Ennek a felsőpannoniai auxiliaris alakulatnak azonban eddig még egyetlen feliratos emléke, bélyeges téglája sem került elő a tábor területén, egyáltalában Alsó-Pannoniában. Megtalálták viszont e csapat bélyeges tégláit Felső Pannóniában, Arrabonától nyugatra, Quadrata (Barátföldpuszta) táborhelyén, ahol a csapat jelenlétével is jogosan számolnak 133-38 és 154 között. A cohors később is Pannonia superior seregéhez tartozott.70 Ulcisia castra II. századi helyőrségeként aligha vehető tehát számításba.

A későrómai leányfalusi burgusról Soproni Sándor publikál majd egy, a szentendrei tábor helyőrségtörténete szempontjából is igen fontos palimpsestus-feliratot, amely a III sz. elejéről (a. 202) egy eddig ismeretlen cohors (milliaria) Antoniniana-nevű csapatot említ. A Marcus-féle háborúk utáni évtizedekben úgy látszik, ezzel a csapattal kell számolnunk, mint Ulcisia castra helyőrségével. Az alábbiakban közreadott kutatásaink szerint ezt a csapatot közvetlenül válthatta a szír cohors.



Nagy Tibor.