logo

VI December AD

A cohors I (Milliaria) Nova Severiana Surorum Sagittariorum.

Mint dolgozatunk bevezető részében említettük, a szír csapat nevében olvasható Severiana-császárjelzőből már Kuzsinszky Bálint azt a következtetést vonta le, hogy e szír cohorsot Severus Alexander uralkodása idején szervezték meg és következésképpen csak a 220-as években kerülhetett Ulcisia castrába. A fentebbiekkel azonos következtetésre jutott Wagner W. is a csapat nova és Severiana-jelzőinek együttes vizsgálatából. Az utóbb említett kutató állásfoglalása a későbbi irodalom számára is irányadó maradt egészen napjainkig. Fontossága miatt a hivatkozott irodalomból külön is szükséges kiemelnünk Nagy Lajos dolgozatát, amely a szír cohors emlékanyagát és történetét foglalta össze. E dolgozat szerzőjének nagy érdeme, hogy elsőnek gyűjtötte össze és közölte a szír cohors téglabélyegeinek a 30-as évek végéig ismert változatait.
A téglabélyegek egyik csoportjában előforduló ANT-rövidítést is az említett dolgozat szerzője oldotta fel elsőnek az Ant(iochiensium) városnévi származékszóra, amit azután egy korábbi közlése nyomán Wagner W. is magáévá tett, majd kettőjük után a későbbi irodalom. A csapat történetének felvázolásakor Nagy L. a hagyományos utat követte. Elfogadta Kuzsinszky B. és Wagner W. megállapításait, hogy a cohorsot Severus Alexander idejében szervezték meg és a 20-as években került Ulcisia castrába.
Nagy L. véleménye szerint a cohors rövid ideig állomásozott Szentendrén; lehetségesnek tartotta, hogy Severus Alexander a szír cohorsot mint testőrezredet már 232-ben magával vitte Keletre, ahonnan azután a cohors már nem is tért vissza Pannóniába. Bár ez utóbbi feltevést a cohors kötelékébe tartozó C. Iui. Victor 241-re keltezett szentendrei oltárköve azóta megcáfolta, továbbra is változatlanul azzal számolt a kutatás, hogy a szír cohors csak a 20-as években, mint legutóbb évnyi pontossággal igyekeztek meghatározni, 228-ban vagy 229-ben foglalta el őrhelyét Ulcisia castrában.

A fentebbiekben röviden felvázolt csapattörténet helytállósága esetén a cohors nagyarányú építkező tevékenységét Ulcisia castrában és a szomszédos limes-szakszón a III. sz. harmincas éveiben, Severus Alexander, Maximinus Thrax és részben III. Gordianus uralkodása idején fejtette volna ki. Ennek megfelelően a cohors építkezéseinek beszédes emlékanyaga, a bélyeges téglák, ugyancsak ezekre az évekre volnának keltezhetők. A csapat ismert bélyeges téglái azonban ezt a keltezést csak igen kis mértékben támasztják alá.

A már többször hivatkozott 241. évi oltárkő feliratából tudtuk meg, hogy a cohors III. Gordianus idejében felvette nevébe a Gordiana császárjelzőt. A cohors jelenleg nyilván tartott több, mint 200 db bélyeges téglája között viszont egyiken sem találkozunk a Gordiana-jelzős csapatnévvel, amiből jogosan vonható le az a következtetés, hogy a cohors III. Gordianus idejében sem Ulcisia castra, sem pedig a többi szomszédos tábor területén nem fejtett ki említést érdemlő építkező tevékenységet. A szír csapat Maximiniana-jelzős névalakja sem fordult még eddig elő kőfeliraton vagy téglabélyegen. Az utóbbiak hiánya megint csak arra mutat, hogy a 235-238 közötti évekre sem keltezhetők a cohors építkezései.
Fentebb már rámutattunk arra, hogy a szír cohors részt vett a Severus Alexandertől megkezdett, majd Maximinus Thrax-tól lezárt Rajna-vidéki hadműveletekben és valószínűleg a megelőző perzsa háborúban is. Ily módon, amennyiben elfogadjuk, hogy a cohors 228 vagy 229-ben érkezett Ulcisia castrába, 232-ig mindössze három-, legfeljebb négyévnyi idő maradna fenn a cohors itteni építkezéseire. A jelzett időtartam azonban a cohors ismert, építkezéseinek még sommás felidézése esetén is igen rövidnek tűnik fel.

Amint az Ulcisia castra területén végzett ásatások megmutatták, a szír cohors itteni tartózkodása idején kijavította, a kaputornyoknál részben újjáépítette a tábor kőfalas védműveit, a belső tábor-areában pedig többnyire a fundamentis megújította a korábbi, részben még vályogfalas épületeket. A kereken 205 x 134 m nagyságú felületet elfoglaló táborhelyének alapos átépítése mellett a szír cohorsnak még arra is futotta idejéből, hogy közvetve, téglaszállítmányokkal, részt vállaljon az aquincumi légiós tábor, valamint Campona, Cirpi és Solva auxiliaris táborai területén folyt építkezésekben. Mindezeken felül a cohors részt vett még a limesút Aquincum-Ulcisia castra közötti szakaszának felújítási vagy legalábbis karbantartási munkálataiban. Az ilyen aránylag nagy területet átfogó, Solvától-Camponáig terjedő és a jelzett limes-szakaszon belül igen intenzív építkező tevékenység reálisan aligha szorítható össze három, legfeljebb négy év időtartamára.

A fentebbi általános jellegű meggondolások mellett a cohors építkező tevékenységének beszédes tanúi, a téglabélyegek, ugyancsak az építkezések néhány évre történő összezsúfolása ellen szólnak. Amennyiben ugyanis ezek a téglabélyegek Severus Alexander idejében készültek, abban az esetekben a téglabélyegek sorában találkoznunk kellene azzal a csapatnévformával, amely a cohorsot Severus Alexander uralkodása idején megillette.
A szír cohorstól 230-ban emelt, tehát hivatalos jellegű, két feliratos bázisról jól ismerjük a cohors Severus Alexander-kori teljes csapatnevét, amely mindkét feliraton, a téglabélyegekre emlékeztető rövidítésekkel, COH I (X) NSSS formában olvasható. E csapatnév feloldása a coh(ors) I (milliarid) n(ovd) S(everiana) S(urorum) s(agittariorum) névalakra M. Aur. Priscus signifer oltárkövének felirata alapján egy pillanatra sem lehet kétséges.

Mármost bármennyire is meglepőnek hangzik, de ez a Severus Alexander-kori hivatalos csapatnév a téglabélyegeken eddig egyetlenegyszer sem fordul elő. Legfeljebb az igen ritka COH I NS-jelzésű s talán még az eddig egy példányban közölt C + NSSS-jelzésű bélyeg88 állítható párhuzamba a két hivatkozott császárbázison olvasható csapatnévformával és tartható a Severus Alexander-kori csapatnév rövidített két változatának. De még ha a másik két aránylag ugyancsak kisebb példányszámmal képviselt bélyegváltozatot, a CNSSS- valamint a COH (X) NSJ»jelzésűeket is idesorolnánk, akkor is még fennmaradnának a bélyeges téglák közét 3/4 részét kitevő ANT-betűcsoportos bélyegek, amelyek megfelelői a keltezett Severus Alexander-kori kőfeliratos anyagban teljesen hiányoznak s ezért nem is állítható, hogy e bélyegek a 228/9. és a következő években készültek. Az ANT-betűcsoport e bélyegek négy változatánál közvetlenül a S(everus)-császárjelző mögött és a Syrorum népnév előtt foglal helyet. Olyan lényeges eleme tehát a csapatnévnek, amely hogyha megillette volna 230-ban a szír cohorsot, a hivatalos jellegű császárfeliratokról nem maradhatott volna le.

Az ANT-betűcsoportot, mint említettük, Nagy L. és utána a későbbi irodalom az Ant(iochiensium) városnévi származékszóra oldotta fel. Ez a feloldás az ANT-bélyegek ismert hat változata közül azonban legfeljebb csak az egyikre, a C +NSANT-betűs bélyegre volna alkalmazható. Figyelemmel ugyanis a rokonszerkezetű cohors (milliarid) Antonina Hemesenorum, továbbá a cohors I Flavia Damascenorum (militaria) és a cohors I Flavia Canathenorum sagittariorum csapatnevekre, a szóban forgó ANT-bélyegváltozatnál is felvetődhet az a gondolat, hogy az alapítóra utaló császárjelző után valamely keleti város, méghozzá az első pillanatra valóban kézen fekvő Antiochia, nevéből képzett szóalak állott, azaz, hogy e bélyeg talán, a c(ohors) (milliarid) n(ovd) S(everiana) Ant(iochensium) csapatnevet rövidíti. Az ANT-bélyegek többi öt változatánál azonban, ahol az ANT-betűcsoport mellett még a S(urorum) népnév rövidítése is előfordul, az ANT-betűcsoport városnévre történő feloldása, mint ez a következőkből remélhetőleg kitűnik, még feltételes formában sem vethető fel.

A szíriai városok territóriumáról sorozott csapatok nevében ugyanis a mindenkor megtalálható városnévi származékszó mellett sohasem fordul elő a szír népnév. Állításunk igazolására az alábbi, territoriális eredetű Szíria cohorsok neveire hivatkozhatunk:

1. Cohors I Antiochensium.
2. Cohors I Apamenorum sagittariorum equitata.
3. Cohors I Ascalonitarum felix sagittaria equitata.
4. Cohors I Flavia Chalcidenorum equitata sagittariorum.
5-9. Cohortes I-V Chalcidenorum.
10-11. Cohortes I-II Cyrrhestarum.
12. Cohors I Damascenorum.
13. Cohors I Flavia Damascenorum (milliaria) equitata sagittariorum.
14. CohorsI (milliaria) Hemesenorum sagittariorum equitata civium Romanorum (vagy: sag. c. R.).
15. Cohors IPalmyrenorum Porolissensium.
16. Cohors XX Palmyrenorum (milliaria) equitata sagittariorum.
17. Cohors I Sebastenorum.
18. Cohors I Sebastena (milliaria).
19. Cohors I Seleuciensium (?sagittariorum).
20. CohorsITyriorum sagittariorum.

A felsoroltakhoz csatolhatjuk még a Septimius Severus óta Syria Coelehez tartozó palaestinai Canatha területéről sorozott cohors I Flavia (milliaria) Canathenorum sagittariorum nevű csapatot.

A fentebbiekben összeállított példák, úgy vélem, eléggé meggyőzően világítanak rá arra, hogy a syriai városi kerületekből sorozott gyalogos auxilia nevében sohasem található meg a népnév. Ugyanakkor más adatok arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a nem egyetlen városi kerületből, hanem általában Syria területéről sorozott gyalogos auxilia, a cohortes Syrorum nevében viszont sohasem találkozunk külön még valamely városnévi megjelöléssel is. A fentebbi listának mintegy ellenpróbájaként ilyen értelemben hivatkozhatunk az alábbi csapatnevekre:

1. Cohors I Syrorum sagittariorum (milliaria).
2. Cohors II Syrorum sagittariorum (milliaria).
3. Cohors I Surorum sagittariorum
4. Cohors Syrorum sagittariorum.
5. Cohors Surorum.

Egészen logikus, hogy a fentebbiekben felsorolt és a szír népnevet használó cohorsok nevében nem találkozunk városnévi megjelölésekkel. Hiszen amennyiben a csapatot nem egyetlen városi kerületből, hanem szélesebb területről szervezték, a csapatnévben sem tüntethettek fel szűkebb, territoriális sorozásra utaló városnévi jelzőt. Az ismert szír cohorsok elnevezése tehát egyértelműen amellett tanúskodik, hogy egyazon csapat nevében népnév és városnév nem fordulhat elő, minthogy a népnév és a városnév egymást kizárja. Miután pedig a szentendrei cohors nevében a népnév szerepel, M. Aur. Priscus signifer oltárkövén, az óbudai Daru utcai szarkofágon és az intercisai Olumnius Valens sírszobrának feliratos talapzatán minden félreértést kizáróan teljesen kiírva olvasható, következőleg a szentendrei szír cohors nevében a népnév mellett nem szerepelhetett még valamely keleti városnév. Az eddig kizárólag csak bélyeges téglákon előforduló ANT( ) rövidítés Ant(iochiensium) feloldását (a szír cohorsok ismert névadása) tehát nemhogy nem támogatja, de egyenesen cáfolja.

Az ANT-betűcsoport a szír cohors téglabélyegeinek C + NSSSANT-jelzésű változatánál a teljes csapatnév végén, mintegy ahhoz hozzábiggyesztve jelenik meg. Másik négy ANT-bélyeges változatnál pedig közvetlenül a S(everiana) császárjelző után, de a S(urorum) népnév rövidítése előtt található. Az ANT betűcsoporttal rövidített szó tehát egyrészt olyan tulajdonságokat árul el, mint a III. századi csapatnevek végén álló változó császárjelzők, másrészt, mint az alapító vagy a csapatot legalábbis átszervező uralkodóra vonatkozó császárjelző. Az utóbbi értékeléshez a szír cohors feliratos hagyatékából idézhetünk minden kétséget eloszlató párhuzamot.

A 241. évi szentendrei oltár feliratán a szír csapat neve a következő formában olvasható: coh(ors) (milliaria) n(ova) S(everiana) Gordian(a) S(urorum) s(agittariorum). XL idézett feliratrészben a Gordianacsászárjelző a csapatnevében pontosan ugyanazt a helyet foglalja el, mint a szír cohors bélyegeinek említett négy változatánál az ANT-betűcsoport. Tehát amíg az előző bekezdésben idézett c(ohors) (milliaria) n(ovd) S(everiand) S(urorum) s(agittariorum) ANT( ) feloldású bélyegváltozat a III. századi változó császárjelzős csapatnevekkel állítható párhuzamba, addig a c(ohors) (milliaria) n(ovd) S(everiand) ANT( ) S(urorum) s(agittariorum) csapatnevet rövidítő bélyegtípus és ennek rövidített változatai szórendi vonatkozásban a Gordiana, csapatnévvel mutatják a legszorosabb morfológiai rokonságot. Az ANT-betűcsoport mindkét esetben kétség kívül a császárjelzőket idézi.

A mondottak figyelembevételével az ANT-betűcsoport, amelyről remélhetőleg a korábbiakban sikerült kimutatni, hogy nem lehet városnévi származékszó rövidítése, ugyancsak császárjelzőként ítélhető meg. Az ily módon értelmezett ANT-betűcsoport pedig magától értetődően nem oldható fel másra, mint a jól ismert Ant(oniniana) császárjelzőre. A szír cohors Ant(oniniana) bélyegei ezek szerint kétség kívül korábbiak, mint Severus Alexander uralkodásának ideje.
A 222 előtti évtizedbe tartoznak; Caracalla vagy Elagabal uralkodása éveire keltezhetők, illetőleg a 212-217 és a 218-222 évek között oszthatók szét. Ezek után érthetővé válik, hogy ezzel az ANT-rövidítéssel miért nem találkozunk azokon a Severus Alexander vagy Gordianus uralkodása idejére keltezett feliratos emlékeken, amelyeken pedig a teljes csapatnév olvasható.

A szír csapat császárjelzős nevének felismerése után nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a már 222 előtt fennállott cohors nem lehet Severus Alexander alapítása. Világos, hogy a csapat alapelnevezéséhez tartozó S(everiand) császárjelző nem vonatkozhat Severus Alexanderre, hanem egyedül csak Septimius Severus-ra. Az utóbbi uralkodóban láthatjuk tehát teljes joggal az ezres létszámú szentendrei szír cohors megszervezőjét.
A csapat alapításának közelebbi időpontját és hátterét is a bizonyosság határán mozgó valószínűséggel megadhatjuk. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál abból indulhatunk ki, hogy a szír csapat alapelnevezésében nem szerepelt az Antípniniana) császárjelző. A csapat megszervezésére ezek szerint a Septimius Severus és Aurelius Antoninus társuralkodását megelőző években, 194 és 198 között kerülhetett sor. Amennyiben ugyanis a szír csapatot a 198 és 211 közötti esztendők valamelyikében szervezték volna meg, mind a két Augustus nevéből képzett császárjelzőt, akár a Septimia Aurelia, akár a Severiana Antoniniana párosításban, de megtalálnánk a csapat alapelnevezésében.
Jogosan hivatkozhatunk ebben a vonatkozásban a Septimius Severustól 198 előtt, illetően ez után privilegizált városok névformáira. Amíg a 194 és 198 között városi jogok adományozásában, illetőleg rangemelésben részesült városok nevében egyedül csak a Septimia vagy a Severa, Severiana jelzők mutathatók ki, addig Caracalla társcsászársága idején, pl. a 203-4-ben különböző privilégiumokban részesült africai városok neveiben már mind a két uralkodó nevéből képzett császárjelzők megtalálhatók.

A szír csapat alapelnevezésében a Severiana császárjelző előfordulása önmagában tehát félreérthetetlenül útmutatással szolgálhat arra, hogy a szír csapatot Caracalla társuralkodói méltóságra emelése (198 tavaszán) előtti időben szervezték. A cohors I (milliaria) nova Severiana alapításának időpontjául tehát csak a 195 és 197 közötti évek valamelyike jöhet számításba.
E leszűkített intervallum-cm belül a 195. év, mint a legkorábbi figyelembe vehető időpont, a Pescennius Niger elleni polgárháború, valamint az ezt követő bellum Parthicum Mesopotamicum időszakába vezet. Az akkori események közül nem hagyhatjuk említés nélkül a polgárháború egyik záróakkordját, amelyet Herodianos említ. Elbeszélése szerint Septimius Severus 195 elején amnesztiát adott legyőzött ellenféle szétvert és a Tigrisen túli barbár, azaz parthus területre húzódott seregrészének, amely orientálisokból, főként syriaiakból állott.
A győztes császártól meghirdetett amnesztia hírére a vert sereg katonáinak egyrésze azután visszatért. Nem lehetetlen mármost, hogy Septimius Severus részben ebből a katonaanyagból szervezett új auxilia-kat, amelyeket azután a régi római gyakorlatnak megfelelően a sorozottak szülőföldjétől távoli tartományokba osztott szét. A cohors I (milliaria) Severiana ilyen korán azonban aligha kerülhetett Szentendrére, ahol a már hivatkozott leányfalui felirat szerint 202-ben még a cohors (milliaria) Antoniniana jelenlétével számolhatunk.

A szír cohors alapításának valószínűbb időpontjaként tekinthető ezért a későbbi 197. év, amikor Septimius Severus tulajdonképpeni parthus hadjárata, az expeditio Parthica, kezdetét vette. Ha még minden részletében nemis, de főbb vonásaiban azért ismerjük azokat a nagyarányú katonai előkészületeket, amelyeket Septimius Severus e hadjáratot megelőzően foganatosított. így tudomásunk van arról, hogy a császár nemcsak a Clodius Albinus elleni belháborúban részt vett, főként illyricumiakból álló csapatokat irányította át Keletre, hanem, hogy 197-ben vagy valamivel később, 3 új légiót is felállított (legiones I-III Parthicae) és ezeket is az expedíciós sereghez osztotta.
Az európai nehéz fegyverzetű gyalogság, az Ευρωποαοί mellett, Cassius Dio elbeszélése szerint, Septimius Severus serege szírekből (Σνρρι) állott. Könnyű fegyverzetű íjász csapatokat érthetünk ez utóbbiak alatt elsősorban. Arra pedig, hogy e háborús előkészületek során újabb syriai auxilia felállítására is sor kerülhetett, a közel múltban ismételten megtárgyalt carnuntumi felirat, Alfius Faustinianus cursus-a, világított rá. E lovagrendű férfiú katonai pályafutásának utolsó állomásaként, a quarta militia fokozatának birtokosaként, az ala Sept(imia) Surorum (milliaria) parancsnoki tisztjét töltötte be, valószínűleg Elagabal uralkodása első évében. Amint az idézett szír lovasalakulat nevében a népnév előtt álló Septiim jelző elárulja, e szír csapat megszervezése Septimius Severus idejében történt éspedig a társuralkodóra, M. Aur. Antoninus-ra utaló második császárjelző hiányából következtetve még 198 előtt, tehát vagy 195 táján vagy ami sokkal valószínűbb, 197-ben.
Ugyanebbe a fentebbi összefüggésbe állítható a szentendrei szír cohors megszervezése, minthogy a csapat alapelnevezésében ugyancsak egyedül a Septimius Severus-ra utaló Severiana-császár található meg, a társuralkodó Caracallára utaló Antoniniana-jélző viszont hiányzik. A szentendrei szír csapat alapítása is megelőzte tehát Caracalla Augustus-i méltóságra emelését; ezért szinte bizonyosra vehető, hogy a csapat felállítására a többi újonnan szervezett szír alakulattal közel egyidőben, minden valószínűség szerint a 197. évi parthus háború előkészületei alkalmával került sor.

A fentebbiekkel szemben nem jelenthet komoly ellenvetést, hogy akkor az egyik szír csapat miért kapta a Septimia császárjelzőt. Az újonnan felállított csapatok nevében az alapító uralkodó nevéből (nomen) vagy utónevéből (cognomen) képzett császárjelző vagylagos adományozása a principatus I. évszázadáig, legalább a Flaviusok koráig követhető vissza. Ismeretes, hogy a Vespasianus uralkodása idején szervezett auxilia majd kivétel nélkül császárjélzőt nyerték el. De a Macedóniával szomszédos Dardani népből felállított ala, kivételesen mégis a I Vespasiana Dardanorum elnevezést kapta.
Még pregnánsabban jelentkezik ez a vagylagosság a II. sz. elején Traianus-tól életre hívott két legio elnevezésében. Közülük az első, a legio II, a Traiana, míg a második, a legio XXX, az Ulpia császárjelzőt kapta az alapító császár után. Érdemes továbbá arra is figyelemmel lennünk, hogy a Septimius Severus-tól 198 előtt privilegizált városok nevében az ugyanezen császártól szervezett auxilia névadásához hasonló kettősséggel találkozunk.
Azok a syriai, mesopotamiai és Duna-vidéki városok, amelyek Septimius Severusnak városi jogadományozást vagy rangemelést köszönhettek, nevükbe általában a Septimia-jelzőt vették fel. De pl. egyes privilégiumokkal kitüntetett kisázsiai városok, mint Tavium, Aigeai, Adana, Tarsus a II. sz. végétől kezdve a Severiana-császárjelzőt viselték nevükben. Ennek a kettős gyakorlatnak is megtalálhatók különben a jóval korábbi előzményei. Nem ritka továbbá, hogy a Septimius Severus-tól jogadományozásban részesült városok a császár teljes nevéből képzett császárjelzőket használták. így pl. a syriai Eleutheropolis, a colonia Lucia Septimia Severa, míg a 194/5-ben metropolis rangra emelt Laodicea, a lulia colonia Severiana Augusta Septimia Laodicea Métropolis elnevezéssel büszkélkedett.

A mondottak után aligha gondolhatunk arra, hogy a II. sz. utolsó évtizedeiben és még 202-ben is Ulcisia castra helyőrségének tekinthető cohors (milliaria) Antoniniana-t szervezték át és keresztelték a cohors I (milliaria) nova Severiana Surorum sagittariorum névre. Eltekintve ugyanis attól, hogy az ilyen feltételezett átszervezés esetén az új csapatnév várhatóan a cohors (milharia) Antoniniana Severiana formában hangzana - a csapat alapnevéhez tartozó Antoniniana-jelző mindenesetre aligha maradt volna el -, nehezen tudnánk megmagyarázni az új csapatnévben a nova jelzőt, valamint a Syri sagittarii megjelölést. Az előbbi ugyanis nem annyira az átszervezett, mint inkább az újonnan felállított, míg az utóbbi az eredetileg Syriából sorozott íjászcsapatokat illette csak meg.
A cohors (milliaria) Antoniniana-csapatnévből viszont sem az alakulat syriai eredete, sem az íjász fegyvernemhez tartozása nem tűnik ki. A már korábban Pannóniában állomásozott csapat átszervezése helyett a szentendrei szír cohorsot a parthus háború idején Syrában megszervezett íjász-alakulatok egyikének tartjuk. Valószínűleg 202-ben, talán a Dunavidéki katonai táborokat ellenőrző uralkodók kíséretében került a csapat Pannóniába, ahol ettől kezdve vagy negyven évig Ulcisia castrában állomásozott.

A csapat Ant(pniniana)-jelzős téglabélyegeinek meghatározásával a jövőben a szír cohors építkező tevékenysége is helyesebb megvilágításba kerül, mint korábban. A hivatkozott bélyeges téglák alapján már a jelen alkalommal határozottan rámutathatunk arra, hogy a cohors építkező tevékenységének súlypontja nem Severus Alexander uralkodása idejére, hanem a 222 előtti évtizedre, minden bizonnyal Caracalla éveire esett. Nemcsak a szentendrei tábor területén előkerült bélyeges téglák közel 3/4 része tanúsítja ezt, hanem az aquincumi és camponai Ant(pniniana)-jélzős bélyegek is.
A szír cohors bélyeges tégláinak két nagyobb, időrendben egymást követő csoportra történt szétválasztása után a szentendrei tábor újjáépítésének menete is az eddigieknél világosabban nyomon követhető, Septimius Severus késői éveitől kezdve egészen Severus Alexander uralkodása idejéig. Minderről azonban egy későbbi dolgozatban kívánnék részletesebben számot adni.



Nagy Tibor.