logo

XXIII September AD

A római uralom végnapjai.

A római uralom utolsó évtizedeit a fokozatos hanyatlás jellemezte. A gótok elleni hadrianopolisi vesztett csata (378-ban) után a belső társadalmi problémákkal terhes római birodalom az egyre gyengébb harckészültségű katonasággal már nem tudott ellenállni a népvándorlás keletről jövő fokozódó nyomásának.
379-ben hun-keleti gót-alán foederati (szövetséges) barbár csoport telepedett le Pannonia keleti felében. A Dunakanyar erődéiben, így a szentendrei táborban is megtaláljuk ennek a barbár népcsoportnak, katonaságnak a jellegzetes emlékanyagát. A limes objektumait fokozatosan elhagyták a rómaiak. 380 körül nagyobb átszervezés történik a pannoniai limesen, s a Dunakanyar területén három tábort a hideglelőskeresztit (Esztergom és Pilismarót között), a visegrádit és a dunabogdányit - feladott a római hadvezetés. Valószínűleg ugyanez lett a sorsa Szentendre ellenerődjének, Contra Constantiam táborának is, miután az alföldi sáncrendszer, a Csörsz-árok is elvesztette jelentőségét és megszűnt határ-, illetve védővonal lenni. Érthető tehát, hogy a Dunakanyar korábbi fokozott megerősítésére már nem volt szükség. Kiürítették a néhány évvel előbb épített több tucat kis négyszögletes őrtornyot is. A hídfőállásokat, így a Dera-patakit kisebbre építették át.

Az V. század első évtizedeiben a limes szerepe, jelentősége tovább csökkent. A táborok, kiserődök már szinte semmi védelmet nem jelentettek Pannonia lakói számára. A védősereg elbarbárosodott és megfogyatkozott. A szentendrei tábor helyőrsége 100-200 főnél már aligha lehetett több. Ugyanakkor fokozatosan elmosódott a különbség a római zsoldban álló s túlnyomórészt barbárokból álló katonaság és a túlparti barbárok között. A teljesen lezüllött római határvédelem a hunok nyomásának, már nem tudott ellenállni, és a 430-as évek elején Pannonia keleti felében, így Szentendrén is megszűnt a római uralom, és a hunok foglalták el vidékünket.
Szentendre római kori lakosságának egy kis töredéke valószínűleg még itt maradt és a tábor romjai között tengette tovább szegényes életét. Attila halálát követően megszűnt a hun uralom és különböző germán törzsek érkeztek ide. Ebből a korból Szentendrén nincsenek emlékeink. Az ugyancsak germán langobardok idejéből viszont egy nagyobb temetőt is merünk az írószergyár területéről. A langobard sírok között néhány, a tovább élő római eredetű lakossághoz tartozó személy sírját sikerült fel-tárni. Az egyre pusztuló római tábor területén a langobardokat követő és 568-ban ideérkező avarok emlékeit is megtaláljuk, sőt a VII. század elején Szentendre az egyik avar törzs fejedelmének központja lehetett. Ezt látszanak igazolni a múlt században talált pompás arany sírleletek.

A tábor romjai a későbbi időben már csak kőbányául szolgáltak. A középkori Szentendre a tábortól északra épült fel, részben éppen a tábor romjaiból. A fennálló falmaradványok bontása egészen a század elejéig tartott. Az újkori Szentendre házaiba is sok kőanyagot építettek be a tábor romjaiból. Végül századunk első felére már teljesen eltűntek a felszínről az egykor monumentális erőd maradványai, s mindössze a Sanac-dűlő és a Római sánc utca neve jelezte a felszín alatt megbúvó romok helyét.


Forrás: Soproni Sándor: Szentendre a római korban (Szentendrei füzetek II-III)