logo

VI December AD

Védművek.

A táborfalon kívül kettős sáncárok övezte a tábort. Ennek mérete különböző volt. így a nyugati, az ún. decumana fronton - ahol a kertekben ma is kisebb mélyedés jelzi a táborárok helyét - 25 m széles volt az árokrendszer. A fal közelében egy kisebb, 3,75 m, majd egy mélyebb és szélesebb, 5,19 m mély árok következett. A Duna felé eső keleti, praetoria fronton ugyancsak ilyen kettős sáncrendszer található. Itt meg lehetett állapítani, hogy az árokrendszert többször is átépítették.
Az első periódusban épült sáncot később betöltötték, és egy újat ástak helyette, mely hasonló sorsra jutott. A harmadik periódusban valószínűleg a faltól távolabb húzódott a tábor árka, ezt azonban még nem sikerült kikutatni. A sánc mély és meredek árka, melyen az átkelést még karókkal is nehezítették, komoly akadályt jelentett a magas táborfalat ostromlók számára. A tábor déli árka a volt Római sánc utca vonalát követte. Az egykori Római sánc utcának ez a szakasza ma a Dunakanyar körút nevet viseli. Itt található a múzeum római kőtára.

A tábort emeletmagasságú kőfal vette körül. A rendkívül masszív, habarcsba rakott fal vastagsága 120-160 cm között váltakozott. A táborfal belső oldalán döngölt földből, melyet gyeptéglával borítottak, egy belső körüljárót építettek, mely egyúttal a táborfalat is erősítette. A belső körüljáró mellett találjuk a körbefutó utat, a via sagularist. Ez az ostrom esetén a védősereg gyors átcsoportosítását segítette a veszélyeztetett falszakaszokra.

A táborfal minden oldalán egy-egy kapubejárat található. Az oldalakon és sarkokon tornyok erősítették a falat. Ezek a kőtábor első periódusában négyszögletesek voltak és a táborfal síkján belül helyezkedtek el. Mindössze fél méterrel állt ki elülső oldaluk a falsíkból. A tábor kaputornyai közül hármat tártak fel. Mindhárom kapubejáratot az első periódusban egy-egy négy szögletes kis torony védte. A tábor főkapuján, a keleti kapun (porta praetoria) keresztül vezető 4,20 m széles utat kőlapokkal burkolták. A kaputornyot a IV. század első felében átépítették: a négyszögletes kis tornyok elé egy-egy nagyobb, patkó alakú tornyot emeltek. A tábor hátsó kapuja, a porta decumana a korai időkben hasonló volt a főkapuhoz.
A négyszögletes tornyok belmérete 2,80x3,50 m volt. Az átépítéskor a bejárat elé egy nagyobb, patkó alakú elfalazást építettek, s ezzel a közlekedést megszüntették. Hasonlóan jártak el a déli kapuval (porta principalis dextra), s ez történhetett a még fel nem tárt északi kaputoronnyal (porta principalis sinistra) is, mely a Paprika bíró utcában található. így a későkorban, a Constantinus-kori átépítés után a tábornak csak egy bejárata, az ellenség felőli oldalon fekvő kapuja maradt használatban. Valamennyit kváderkövekből építették fel, átépítésükről, kijavításukról a belsejükben talált, többször megemelt padlószint tanúskodik.

Az első periódusban a táborfal kissé lekerekített sarkain befelé ugró, trapéz alakú tornyokat találunk. Közülük az ÉNy-i torony belmérete 3,38x3,20 m volt. Később a táborfal síkjából kiugró, ún. legyező alakú saroktornyokat építettek. Belső szélességük 9, hosszúságuk 7,50 m. A kaputornyokhoz hasonlóan, a tábor oldalain a négyszögletes kis tornyokat patkó alakú tornyokkal helyettesítették. Közülük az északi oldalon lévő torony belmérete 6,50X5,80 m volt.


Forrás: Soproni Sándor: Szentendre a római korban (Szentendrei füzetek II-III)