logo

VI December AD

Kutatástörténet.

A szentendrei római tábor romjairól a legelső említés egy angol utazótól, Richard Pococke-tól származik, aki 1736-ban járt hazánkban és az utazása során látott régi emlékeket leírta. Leírásában a szentendrei tábor akkor még magasan álló falairól, mérföldköveiről és feliratos emlékeiről is meg-emlékezik. Ezek a feliratos leletek 1808-ban a volt Pajor-kúria (Kossuth Lajos utca 5. szám) kertjéből - ahol a tábor keleti kaputornya található - a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A városi tanács már 1799-ben intézkedett az építkezések során előkerülő antik ingóságoknak a városházán történő elhelyezéséről. Ebből a célból kéttagú bizottságot is létrehozott. 1830-ban Neskó Lázár kereskedő költségén a tábor területén kutató-ásatásokat is végeztek. A tábor emlékeiről az első tudományos igényű leírás a hazai régészeti kutatás úttörőjétől, Rómer Flóristól származik.
Az 1850-es években részletesen felmérte az akkor még a felszínen látható romokat. Kutatásairól 1857-ben a Magyar Tudományos Akadémián számolt be. 1866-ból származó, kéziratban fennmaradt tanulmányában részletesen leírta a tábor maradványait. Ebből megtudjuk, hogy a tábor déli fala a felszínen még közel két méter magasan állt. A szőlőkben másutt is másfél méter magas falakat látott.

A múlt század folyamán a földmunkák, elsősorban a szőlőművelés során a római tábor és a Hunka-domb környékéről előkerült kőemlékeket előbb a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították be, majd a század végétől az újonnan alapított Aquincumi Múzeum kutatási területe lett. Az első tudományos igényű ásatást dr. Nagy Lajos, az Aquincumi Múzeum későbbi igazgatója vezette a tábortól délre fekvő késő római temetőben 1928-29 telén. A sírokon kívül ekkor került elő az ókeresztény cella memoriae (temetői sírkápolna) is.
Az 1930-as években előbb Nagy Lajos (1934-35.), majd Nagy Tibor (1939, 1940, 1942) végeztek kutatásokat a Sanac-dűlőben, melyek nagy vonalakban tisztázták a tábor alaprajzát és építéstörténetét. 1934-ben került sor a Dera-pataki és horányi hídfő-állások feltárására is. Az ásatásokat követően a romokat csaknem mindenütt visszatemették. Az előkerült jelentős mennyiségű leletanyag a fő-városi múzeumba került.

Az 1940-es években végzett feltárások során felmerült egy helyi múzeum alapításának gondolata, s ebből a célból Nagy Lajos az Aquincumi Múzeumba korábban beszállított szentendrei kőemlékek legtöbbjét visszaszállíttatta Szentendrére. Előbb a Városháza udvarára, majd 1945 után a római tábor területére, jelenlegi felállítási helyükre kerültek.
1951-ben megalakult a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum, a mai Ferenczy Múzeum, s ettől kezdve a városban és a környékén folyó régészeti kutatások a helyi múzeum hatáskörébe tartoztak. Akorábbi ásatások legtöbb anyaga is ide került, mely az újabb feltárások anyagával jelentősen bővült. Az utóbbi évtizedekben elsősorban leletmentések folytak. így a tábor melletti késő római temetőben 1965-ig Soproni Sándor, majd Maróti Éva, Tettamanti Sarolta és Topái Judit végzett a különböző építkezésekkel kapcsolatban feltárásokat, melyek során összesen 112 római sír került elő.
Az 1970-es évek elején a Skanzen területén Kocztur Éva, majd Topái Judit egy díszes római villaépület maradványait tárta fel. Az utóbbi években a Magyarország Régészeti Topográfiája kötetei számára folytak nagyobb terepkutatások a város határában, melynek során sikerült tisztázni a város közigazgatási területén belül és a környéken található római lelőhelyeket.

A régészeti kutatásokkal párhuzamosan folyt az ásatások során előkerült leletek tudományos feldolgozása. Az első közlemények Kuzsinszky Bálint tollából jelentek meg, majd őt követték Nagy Lajos és Nagy Tibor tanulmányai, melyekben a feltárásokat és az előkerült kőemlékeket is-mertették.

Az újabb gazdag, Szentendre és környéke római korára vonatkozó szakirodalomból kiemelhetjük Topái Juditnak és Maróti Évának a szentendrei késő római temetőt ismertető tanulmányát és Soproni Sándornak a szentendrei és környékbeli római feliratokat összefoglaló munkáját. Nemrég jelent meg a Magyarország Régészeti Topográfiája XIII/1. kötete, mely a város és környékének valamennyi eddig ismert római kori lelőhelyéről és az ott előkerült leletekről ad részletes tájékoztatót. Újabban a múzeum folyóiratában, a Studia Comitatensia köteteiben rendszeresen jelennek meg a különböző régészeti tanulmányok.


Forrás: Soproni Sándor: Szentendre a római korban (Szentendrei füzetek II-III)