logo

XX Aprilis AD

Gyapjú és ruhakészítés.

Úgy látszik, hogy a város nemcsak a közvetlen környéken legeltetett nyájaknak, hanem a távolabbi vidékeken, főként a síkságot környező hegyekben nevelt és az évszaknak megfelelően hol ide, hol oda terelt birkáknak a gyapját is centralizáltan vásárolta fel, hogy azután a kelmékkel kapcsolatos minden műveletet erősen szakosodott műhelyekben végezzenek. A forum és a fő kereskedelmi utcák környékén negyven jelentős textilműhelyt tártak fel eddig.

A gyapjúnak fonallá alakítása, tisztítása, festése, szövése, a kész kelme finomítása, különféle fajtájú textilekké való feldolgozása, a ruhák tisztítása és színezése megannyi speciális ipar feladata volt, amelyeket a legfontosabb mozzanatról, a nyers szövet használhatóvá finomításáról összefoglalóan a fullones mesterségének hívtak, műhelyeinek pedig a fullonica nevet adták. Ezekben a műhelyekben a mester és gazda irányításával a rabszolgák és bérmunkások egész hada tevékenykedett. A gyapjút sűrű fésűkkel és kefékkel tették egyenletes és puha felületűvé, maró lébe (többek között vizeletbe) áztatva zsírtalanították, kénes anyagot tartalmazó füsttel, majd napon szárítva fehérítették, sulykolással és taposással puhították, különféle festékekbe áztatva színezték.

A fullonica jellegzetes ismertetőjegyei a kisebb és nagyobb medencék, amelyekben zsírtalanítás, tisztítás, öblítés, mosás és festés céljából áztatták vagy taposták a szöveteket, azután állványokra helyezve tették ki az elégetett kén hatásának, rudakra lógatva dörzsölték, kefélték és krétázták, végül csavaros prések segítségével adták meg a szövetnek a szépen hajtogatva kivasalt formát.
A fullones leggazdagabb képviselői a város eminens polgárai közé tartoztak, a műhelyűkben dolgozó sok-sok legény komoly erőt jelentett a város közvéleményének alakításában. A pompeji posztóipar jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha arra gondolunk, hogy a rómaiak csaknem kizárólag gyapjúkelmékkel ruházkodtak.

romaikor_kep



Pompeji legjelentősebb ipara a gyapjútextíliák készítését és felfrissítését végző fullones mestersége volt. A város sok fullonicája és a név szerint ismert műhelytulajdonosok jelentős szerepe a város életében a gyapjú kereskedelem nagy volumenét tételezi fel. Ennek monumentális bizonyítéka az a gyapjúbörze amelyet Eumachia a Pompejii arisztokrácia egyik kiemelkedő hölgytagja, Augustus császár uralkodásának idejében építtetett a forum déli részén, a basilicával szemben.

A pompás épület díszes oszlopcsarnokkal fordult a forum felé. Az előcsarnok és a főcsarnok hátsó falát az uralkodóház, az istenek és az építtető szobrainak befogadására szolgáló félköríves fülkék díszítették. Közepét oszlopcsarnokkal szegélyezett nagy udvar foglalta el. Ekörül olyan alagsor húzódott, amelynek az udvar porticusára nyíló ablakain át a lenti raktárban tárolt gyapjúbálákat ki lehetett emelni.
Az épület bejáratalt védő, jól zárható rácsok és kapuk mutatják, hogy itt jelentékeny értékű készletek feküdtek, amelyek minden valószínűség szerint a városba szállított nyersgyapjúból álltak. Ezt a nyersanyagot a fullones iparának főnökei ebben az árubörzében vásárolták meg, gondos minőségi ellenőrzés és szakértő árbecslés után.


Forrás: Castiglione László - Pompeji, Herculaneum