logo

XX Aprilis AD

A kallósok (posztókészítők)

A város legfontosabb iparága ugyancsak mezőgazdasági terméket dolgozott fel, de már tartós fogyasztási cikkeket állított elő. A fullones ipara volt ez, a gyapjúanyagok kallózása, posztó és nemez előállítása, textilfestés, továbbá a használt ruhaanyagok tisztítása és felújítása.
A mesterség fontosságának okát az adta, hogy a rómaiak kizárólag gyapjúszövetből készült ruhákat hordtak. Minthogy a kórnyék gazdag birkaállománya megfelelő nyersanyagalapot biztosított, sőt a gyorsan kifejlődött pompeji posztóipar Dél-Itália más területeíről is vásárolt gyapjút, a város egész Campania és Samníum ellátójává vált.

Pompejiben sok fullonica (posztóműhely) dolgozott. Jellemző az iparág gyors kialakulására és egyben kisüzemi szervezetére, hogy valamennyi műhelyt magánházban rendezték be, feláldozva a régi kényelmes házak peristyliumát és helyiségeit a hasznot hajtó mesterségnek. A sokféle igényt kielégítő és számos eljárást alkalmazó mesterség alaptevékenysége abban állt, hogy a valószínűleg háziiparban vagy kiadott bérmunkával előállított gyapjúszövetet kallózással posztóvá alakították, s ezzel ellenállóbbá és tartósabbá tették.
A szöveteket bizonyos anyagok (creta fullonica) hozzáadásával beáztatták, majd taposással érték el a felületi szálak szoros összekapcsolódását. Ezután az anyagot kimosták, megszárították, s utána tüskés szerszámmal dörzsölve felületüket kissé bolyhossá és puha tapintásúvá tették. A fullones másik tevékenysége a használt ruhadarabok felújítása volt. Ennél először alaposan kimosták és fehérítették a textíliákat, majd különféle eljárásokkal újra frissé és csillogóvá varázsolták.

romaikor_kep



A rendszerint külön üzemekben szakosított textilfestés is a mesterséghez tartozott. Azok a házak, amelyekben fullonicát rendeztek be, teljesen elvesztették korábbi szépségüket. A peristyliumban rendszerint medencéket építettek, vagy kádakat állítottak fel a szövetek mosására és öblítésére.
A porticusokban kis közfalakkal elválasztott fülkékben álltak a tartályok, amelyekben a kallós-legények a korlátokba kapaszkodva járták „táncukat”, taposva a piszkos és maró lébe áztatott kelméket. Kereteken és állványokon mindenfelé száradó vagy kefélésre felfüggesztett textíliák lógtak, másutt léckeretekre borított szövetek alatt a fehérítés céljából kénes parázs füstölgött. Mindenütt szövethalmok, piszkos ruhák, polcokra helyezett kész áruk, a gyártáshoz szükséges szerek és anyagok hevertek. A jelenség hasonló a „Villa dei Misteri” utolsó átépítéséhez: a földbirtokosok tágas, kényelmes és szép palotájába bevonult a nyereséget hajszoló ipar.


Forrás: Castiglione László - Pompeji