logo

XX Aprilis AD

Menander háza

Végül még hadd szóljunk néhány szót Menander házáról, amely különösen azzal vált híressé, hogy 1930-ban gazdag ezüstkincseket találtak benne. Még Pompeji területén fekszik, de már egészen a szélén, a Bőség útjának a végén.

A városi ház és a vidéki majorság összefonódásának tipikus példája. Idők folyamán egyre több helyiséggel bővült, s a város pusztulásakor már az egész insulának több mint a felét elfoglalta. Mezőgazdasági célokat szolgáló része a keleti és a délkeleti oldalon fekszik; ezt a részt az i. sz. I. század közepén építették. A házat a Poppaeusok gazdag és előkelő nemzetsége birtokolta, melynek a város közelében földje is volt. A tulajdonosok a ház „urasági felét” lakták; a gazdaság vezetését Eros nevű szabádosukra bízták, aki a „falusi traktusban” lakott egy kis hálószobában meg az atriumban. Az utóbbi egyúttal mezőgazdasági vasszerszámok raktárhelyiségéül is szolgált.
Az atriumból ajtó nyílt egy folyosóra; a folyosó melletti négy kis kamrában laktak a rabszolgák, akiket ily módon Eros az atriumból állandóan szemmel tarthatott. A rabszolgák kamrái mögött terült el az udvar, amelybe az utcáról jövő szekerek széles kapun hajthattak be. Két oldalát porticus vette körül, amely fölött emelet húzódott. A porticus alól a következő leletek kerültek elő: két szekér vasalkatrészei, egy itatóvályú és egy házőrző kutya csontváza; az eb a Vezúv kitörésekor pusztult el. A porticus mögött volt az istálló.

Könnyű elképzelni, hogyan folyt az élet a háznak ebben a részében. Napkelte után a rabszolgák Eros felügyelete alatt kimentek a földekre dolgozni, s onnan estefelé tértek vissza. Az egyik udvarra néző szobában ettek; télen lámpás fénye mellett még este is ott ültek egy darabig, szerszámjavítással, kötélfonással stb. foglalkozva, aztán bebújtak hálókamráikba.
A ház gazdái ízig-vérig városi emberek voltak, s nyilván élénken érdeklődtek az irodalom iránt. (Házukat többek között Menander - Menandros - görög komédia-író képe díszítette; innen a „Menander háza” elnevezés.) A gazdaság ügyeivel azonban édeskeveset törődtek; azokat mintegy száműzték a ház másik, majdnem teljesen elszigetelt részébe, mely egészen kiesett látókörükből. Erosra bízták, hogy. legjobb belátása szerint vezesse az egész gazdaságot.



Forrás: Marija J. Szergejenko - Pompeji Fordította: Terényi István Gondolat Kiadó 1960