logo

XX Aprilis AD

Pénzügyi ügyletek

A pompejiek által oly nagyra becsült pénz forgásáról a város pénzleleteinek vizsgálatából nyerhetünk fontos értesüléseket. A város hirtelen pusztulása ugyanis az adott pillanatban konzerválta azoknak a lakóknak a pénzkészletét, akik a menekülés közben magukhoz vett
vagy házukban elrejtett pénzüket nem tudták kimenteni a katasztrófából. Minthogy több száz, egy időpontban eltemetett ilyen egyéni pénzkészletet vizsgáltak meg, egészen kínételes következtetésekre nyílt alkalom. Az első, hogy az egész pénzmennyiség túlnyomóan új, sőt részben a Rómában éppen hogy kibocsátott érmekből áll.
A pénz forgása tehát gyors volt, és semmi sem mutat arra, hogy az emberek őrizgették, tartalékolták volna a pénzüket. Aránylag ritkák az aranypénzek, amelyek pedig a „kincsképzés”, a pénzfelhalmozás egyedűi biztos eszközei voltak. Ez tehát a gazdasági élet biztonságának a jele, s azt mutatja, hogy a befektetést mindenki reményteljesnek tartotta.

Hallatlanul érdekesek az egyes pompejiek, illetve a családok egyéni pénzkészleteire vonatkozó adatok. Reális értékelésükhöz tudnunk kell, hogy azok a pénzösszegek, amelyek a katasztrófa pillanatában egy-egy áldozatnál voltak, nem egyenlőek az illetők teljes vagyonával, amely elsősorban ingatlanokban, ingóságokban, üzleti befektetésekben és rabszolgákban testesült meg. Feltehetjük viszont, hogy ezek az összegek többnyire az áldozatok akkori egész készpénzkészletét jelentették, hiszen semmi okunk sínes azt gondolni, hogy a több száz menekülő ember ne vette volna magához házában őrzött minden pénzét.
Minthogy a pénzleletek vizsgálatába bevonták nemcsak az áldozatoknál, hanem a házakban külön talált éremegyütteseket is, csaknem egészen bizonyos, hogy ezek az adatok a tényleges pénzkészleteket jelentik. Ha pedig így van, akkor e készletek egymás közötti aránya a vagyoni viszonyok fő arángalt tükrözi, amellett, hogy általában is megmutatja, mennyi készpénzt tartottak maguknál a pompejiek.

A családi pénzkészletek egy esetben haladták meg a 9000 sestertiust, öt esetben a 4000-et, 15 esetben pedig 1000 és 3000 sestertius között mozogtak. Ezek a leletek ellenőrizhetően nagy és előkelő házakhoz tartoztak. Érdemes ezzel összevetni a Caecilius Iucundus számadásaiban szereplő összegeket. A bankár nyugtáiban szereplő legnagyobb ősszeg 38 078 sestertius, a tételek túlnyomó többsége 10 000 sestertiusnál kevesebb. Ezek a kínételes ügyleteknél jelentkező ősszegek mutatják, hogy a pénzleletek a valós helyzetet tükrözik, hiszen a legnagyobb városi pénzkészlet egyezik a nagy tranzakciók összegeinek átlagával.
Nézzük most már a kevésbé jómódúak pénztárcájának tartalmát: 100 és 1000 sestertius közötti összeget tartalmaz kereken 60 lelet, de ebből csak hat lépi túl az 500-at, a többi legfeljebb 200 körül mozog. Az ilyen leletek gazdái középhelyzetűeknek tekinthetők, mert gyakran találtak náluk más, de nem túl jelentős értéktárgyat, ékszert és néhány aranypénzt is. A fennmaradó néhány száz lelet kispénzű emberekhez tartozhatott, illetve azt az összeget reprezentálja, amit az egyszerű pompejiek napi járás-kelésűk közben maguknál tartottak. Ezeknek csak kis része haladja meg a harminc sestertiust, nagyobbik része két és húsz sestertius kőzött ingadozik, de van néhány asból (kis váltópénz) álló lelet is.

A készpénzkészletek egészen pontos statisztikai értékelés nélkül is jellemzik a város vagyoni viszonyait. A szerény viszonyok kőzött élő emberek, akik nagyobb ősszegű pénzt ritkán láttak, a város lakosságának túlnyomó többségét, legalább háromnegyed részét alkották. Legfeljebb 20%-ra tehető a közepes jómódban élők és talán 5%-ra a kimondottan gazdagok számaránya. Ha tehát Pompeji jómódjáról beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy a gazdagság a lakosság kis részének a kezében volt.
Az eddig említett különféle pénzösszegek akkor kapnak reális tartalmat, ha megismerkedünk a pénz értékével, az árakkal és a létfenntartási költségekkel. Pompeji ehhez is sok érdekes adatot szolgáltat, elsősorban azokkal a feliratokkal, amelyeket kisemberek, kézművesek, kereskedők, utasok írtak hevenyészve a falakra, hogy napi kiadásalkat áttekintsék vagy feljegyezzék.

A jobb tájékozódás kedvéért előrebocsátjuk az akkori pénzegységek egymáshoz való viszonyát:

1 aureus = 25 denarius, 1 denaríus = 4 sestertius, 1 sestertius = 4 as.

A rómaiak általában nem a hivatalos alapegységgel, a denariussal, hanem a köznapi forgalomban leggyakoribb sestertiussal számoltak, amiből 100 tett ki egy aureust, illetve 25 denariust. Íme néhány fontosabb ár a város utolsó éveiből:

1 modius (6,5 kiló) gabona --- 4 sestertius

1 líbra (33 deka) olaj --- 1 sestertius

1 porció közönséges bor --- 1 as

1 porció falernumi bor --- 1 sestertius

1 csésze leves --- 1 as

1 tunica (ing, alsóruha) --- 15 sestertius

1 tuníca tisztítása --- 4 sestertius

1 öszvér --- 520 sestertius

a megvásárolható szerelem ára általában --- 2 as, kivételesen --- 4 sestertius

egy fulloníca-műhely évi bérlete --- 1652 sestertius stb.


Vannak olyan felirataink, amelyek napi kiadásokat örökítenek meg. A különféle árakra és a kiadásokra vonatkozó adatok szerint egy kis és szerény helyzetű család napi megélhetése hat-hét sestertiusba került.


Forrás: Castiglione László - Pompeji