logo

XX Aprilis AD

Bankárok és üzletemberek

Ahol sok áru cserélt gazdát, és nagy volt a vállalkozó kedv, ott a banküzlet kialakulása sem várathatott soká magára. Pompeji nem volt olyan nagy gazdasági központ, ahol igazán jelentős pénztőkék halmozódhattak volna fel, mégis egy olyan egyedülálló lelettel ajándékozott meg bennünket, amely egy római pénzember nyugtáit és számadáskönyvelt tartalmazza. Caecilius Iucundus házában, melynek atriumát a ravasz bankár portréja díszítette, jól vasalt ládában egész sorozat tabula cerata került elő. A lemélyített, lapjukon viasszal bevont fatáblákat a rómaiak gyors és letörölhető feljegyzésekre használták.

Caecilius Iucundus nyugtáit szerencsénkre olyan erőteljesen karcolták a táblákra, hogy a fémstílus a viaszt átszántva a fatáblákon is nyomot hagyott. Iucundus hivatalos tiszte szerint taxator volt, vagyis árverésvezető, aki az aukció lebonyolításáért és a beszedett pénzért megbízóitól előre kikötött jutalékot kapott. Feljegyzéseinek jó része ezeknek az ősszegeknek a nyugtáiból áll. Például:
„ ... Umbricia lanuaria kérésére D. Volcius Thallus igazolom, hogy ő az aukciójából származó 11 039 sestertiust L. Caecilius Iucundustól - a szerződés szerinti jutalék levonása után - megkapta ...”

Iucundus, a pompeji pénztárcák kitűnő ismerője tehát pénzügyletek lebonyolításából tett szert haszonra. Tőkéjét azután különbözi városi bérleményekbe fektette: legelőkbe, telkekbe, posztóműhelybe. Nyilvánvaló, hogy sokoldalú tevékenysége során ő maga sem hívatásos állattenyésztő, sem posztóiparos nem volt, hanem tökéjét ügyesen forgató és kamatoztató pénzember, aki busás hasznot húzott jól értesültségéből és foglalkozásával járó összeköttetéseiből.



Forrás: Castiglione László - Pompeji