logo

XX Aprilis AD

Üzletek, boltok és vendégfogadók

Az utcán élő délvidéki népek ismerői nem lepődnek meg azon, hogy Pompeji főútvonalain lépten-nyomon, s csaknem kivétel nélkül minden utcasarkon cauponák és thermopoliumok bukkannak fel. Ezek a boltok azonnal felismerhetők falazott és márványdarabokkal borított pultjaikról, amelyekbe nagy edényeket építettek, hogy belőlük mérhessék ki a leggyakoribb élelmiszereket.
A helyiségben mindig találunk egyszerű tűzhelyet, a pultokhoz rendszerint lépcsőzetes állványok csatlakoznak, a falakon polcok, szögek nyomai, hátrább gyakran boros- és olajos amphorák tucatjai tanúsítják, hogy ezek a boltok leginkább az olyan büfékre és bárokra hasonlítottak, amelyekben néhány egyszerű ételt és italt lehetett kapni, és „utcán át” fogyasztani, de nyílván a mi fűszerüzleteink szerepét is betöltötték. A kispénzű emberek, az utcában dolgozó iparosok, a járókelők és utasok pár fillérért csillapíthatták itt éhüket és szomjukat.

A kimérések egy részének hátsó szobái is voltak, ahol kényelmesebben lehetett lakomázni, ezek tehát már valóságos vendéglők voltak. A vendégeket persze elsősorban a kedélyes poharazás hozta össze. Gyakran találunk a kocsmák falain a kimért borokra vonatkozó feliratokat. Íme egy rövid „árlap”:
„Hédoné mondja: itt asokért (fillérekért) lehet inni; ha kettőt adsz, jobb bort ihatsz; ha négy ast fizetsz, akkor falernumit iszol.” Egy másik hirdetés: „Itt három kerevetes lakomaszobát lehet bérelni minden kényelemmel.” Előkerült olyan felírat is, amelyben egy bosszús vendég a bor túlzott hígításával vádolta a kocsmárost.

Ismerünk néhány vendégfogadót is, amelyekben éjszakai szállást lehetett kapni. Főleg a városkapuk környékén találhatók azok a nagyobb fogadók, ahol a távolabbról érkező utasok lovaikat és kocsijukat is el tudták helyezni egy udvarban vagy istállóban, ők maguk szobát bérelhettek és étkezhettek is. A vendégek sokszor megörökítették látogatásukat a falakra karcolt feliratokkal.
„Pacatus embereivel itt töltötte az éjszakát Pompejiben.” „Aufidus volt itt. Vale!” „Gaius Sabinius minden jót kíván Statiusnak! Utas kóstold meg Pompejiben a kenyeret, de Nuceriában igyál!” „Szívesen jöttünk ide. Ezt Cornelius Martialis írta.”

romaikor_kep



A fogadók egy részében - a falakra írt feliratok és a félreérthetetlen jeleneteket ábrázoló falfestmények tanúsága szerint - a megvásárolható szerelem gyönyöreit is élvezhették a vendégek. Ismerünk Pompejiben ezenkívül olyan házakat is, amelyek kizárólag ilyen célt szolgáltak. A kegyeiket áruló lányok rabszolgák vagy felszabadítottak voltak, nevűk többnyire görög vagy keleti eredetű, illetve olyan becenév volt, amelyet tisztességes nők sohasem viseltek. Az olcsó szerelem kamráinak falára írt felíratok többsége nem bírja el a nyomdafestéket.
Ókori elődeink e téren sokkal elfogulatlanabbak és szabadszájúbbak voltak, mint mi. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy a sűrűn látogatott fogadók falán ismerőseik olvashatták a kalandjaikat megörökítő és nevüket feltüntető sorokat. Sokan persze utasok voltak, akik csak egyszer-kétszer fordultak meg a városban. Így az a katona is, aki dicsekvően jegyezte fel:
„Floroníus Venetus Acessaeből, a VII. legio katonája itt járt, de csak kevés nő tudta meg; lehettek vagy hatan.” Voltak azután olyanok is, akik minden vaskosságot mellőzve, öröműkről vagy boldogságukról hagytak kedves emléket:
„Antiochus töltötte itt az éjszakát Atherájával.” „A szeretők, mint a méhek, mézédes életet élnek.” Egészen vígjátéki hangulata van a kővetkező feliratnak, amelyben egy csínos szolgáló két udvarlója vetélkedik egymással: „Successus a szővőlegény szereti Coponia szolgálóját, Irist, aki persze semmibe veszi; ő azonban kéri, hogy könyörüljön meg rajta. Ezt a riválisa írja. Vale 1” Mire a válasz : „Te irigy, szétpukkadsz ugye! Ne szapulj mást, aki nálad jobb külsejű, aki víg legény és jóképű.” De ez sem az utolsó szó: „Megmondtam és megírtam: szereted Irist, de ő semmit sem törődik veled.”


Forrás: Castiglione László - Pompeji