logo

XX Aprilis AD

Kereskedelem

A mezőgazdasági termelés koncentrálódása és specia1izálódasa, továbbá az ipar rohamos fejlődése maga után vonta a kereskedelem megélénkülését is. A város főútvonalait megszakítás nélkül szegélyező üzletsorok mellett a két nagy vásárcsarnok szemlélteti a legjobban Pompeji élénk piaci forgalmát. Mindkét vásárcsarnok a forumhoz csatlakozik, s voltaképpen a régi nagy piactér kibővítését és modernizálását jelenti.
A forumon ugyanis mindvégig folytatódott az árusítás, de ahogy a régi piactér reprezentatív városközponttá fejlődött, s az eladásra váró áruk mennyisége és választéka növekedett, szükségessé vált szakosított és korszerűen berendezett vásárcsarnokok építése. Ez a császárkor első évszázadában történt. Az egyik vásárcsarnok, a Macellum a mezőgazdasági termékek és élelmiszercikkek árusítására épült az I. század elején, s ránk maradt formáját a nagy földrengés után kapta. Négyszögletes nagy udvar közepén kerek, oszlopos csarnokban volt a közkút és egyben hal árusítóhely. A bejárattal szemközt a császárkultusz szentélye, kétoldalt vágóhíd és húsárusító pultok, a többi oldalon gyümölcs- és zöldségárusító boltok. Az árusító helyeket úgy tájolták, hogy minél kevesebb napot kapjanak, ezért csak egy boltsor nyílik az udvarba, a másik észak felé néz, a harmadik a forumra nyíló fedett oszlopcsarnok alatt húzódik.

A forum mellé épített másik nagy csarnok a város fő iparágának, a posztószakmának a céljait szolgálta. Tiberius uralkodása alatt épült egy Eumachia nevű dúsgazdag asszony költségén. Eumachia régi előkelő család sarja volt, aki valószínűleg birkanyájai révén került kapcsolatba a gyapjúiparral, amelyben jól jövedelmező befektetései lehettek. A város posztósai hálából szobrot állítottak neki az épület hátulsó szárnyában. A nagy csarnok benyílójában a császári ház erényeit megszemélyesítő istennő szobrát helyezték el, s ezzel a posztósok börzéjét az államvallás védnöksége alá helyezték.
Az épület a fullones gyártmányai eladásának, a kisebb és nagyobb üzletkötéseknek és a vevőkre váró áruk raktározásának céljait szolgálta. A tágas udvart szegélyező fedett oszlopcsarnok alatt történtek az üzletkötések. Az eladók valószínűleg mintadarabokat tartottak csak maguknál, az eladásra szánt árutömeget pedig az oszlopcsarnok körül, de annál alacsonyabb szinten húzódó cryptoporticusban tárolták. A cryptoporticus az oszlopcsarnok felől kapta világítását olyan ablakokon át, amelyek a csarnok padozatánál nyíltak, tehát alkalmasak voltak a kiválasztott áruk kiadására is. Nyilvánvaló, hogy a börze egyéb helyiségeiben jöttek össze a szakma korifeusai, hogy nagyobb üzletkötéseiket egymással és a nagykereskedőkkel megtárgyalják.

romaikor_kep



Ha egy 20 0001akosú városban a forum és a két nagyméretű vásárcsarnok mellett az utcák során végig százával találjuk a boltokat, akkor ennek csak egy magyarázata lehet: az egész környék, sőt a szomszédos városok lakói közül is sokan jártak Pompejibe vásárolni. Mióta a „Via dell Abbondanza”-n az „új ásatások” során elsősοrban a házak homlokzati oldalának aprólékos feltárását és konzerválását végezték el, szembeszökővé vált az üzletek tömege. A lakóházak bejáratai alig láthatók az egymást érő boltok, cauponák, műhelyek között.
Valóságos bazársor ez, amelynek élénk lármáját csak a déli és keleti városok ismerői tudják elképzelni. A műhelyekből kopácsolás, a cauponákból vidám szóbeszéd és kiáltozás, a boltokból alkudozás hallatszott, s mindez szinte az utcán zajlott, mert a boltok teljesen nyitott helyiségek voltak, s csak éjszakára zárták rájuk a rácsot. Az egyik bolt falának a felirata a hét különböző napjain a campaniai varosokban, sőt még a Rómában tartott piacok listáját is tartalmazza. A vállalkozóbb szellemű iparosok tehát embereiket árujukkal a távoli piacokra is kiküldték. Eleven, pezsgő üzleti élet folyt itt; a rabszolgákat a felszabadítás reménye, az összekuporgatott peculium (jutalompénz, részesedés) ösztökélte, a gazdákat és vállalkozókat pedig a haszon növelése. Két jómódú üzletember házában feltűnő helyen volt kiírva e két jelszó: „Üdvözlégy haszon!” és „A haszon öröm”.
A város kikötője nem lehetett nagy, s pontos helyét még nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy a halászok mindennapos munkája és a távolabbi tájakról érkező hajók élénk forgalmat teremtettek. A hajósok azonnal a városba siettek, és gondoskodtak arról, hogy híreik révén a pompejiek állandóan értesüléseket kapjanak a birodalom üzleti újdonságairól. Talán a városban szórakozó kereskedők és hajósok rajzolták a kis színház folyosójának falára a kisebb és nagyobb kereskedőhajókat.



Forrás: Castiglione László - Pompeji