logo

XX Aprilis AD

A piacok

A pompeji gyapjúipar és gyapjúárú kereskedelem jelentőségét mutatja az a tény, hogy a városban külön gyapjúbörze működött. A gyapjúbörzéül szolgáló pompás, fényűzően berendezett épületet egy Eumachia nevű asszony építtette. Előkelő és régi pompeji nemzetségének egyik őse talán az a nápolyi Eumachos lehetett, aki történeti művet írt Hannibálról.
Eumachia asszony valamilyen módon érdekelve volt a gyapjúszakmában, ami újabb bizonyíték arra, hogy a pompeji municipiális arisztokrácia tevékenyen bekapcsolódott az iparba és a kereskedelembe. Börzéje a forum keleti oldalán épült; az utóbbi évek ásatási munkálatai kiderítették, hogy ezen a helyen, valamint a vele szomszédos templom helyén valamikor lakóházak sora állott, s a házak forumra néző frontján bolthelyiségek voltak. Eumachia hosszúkás, téglalap formájú épületének keskeny homlokzata a forumra, egyik hosszanti oldala pedig a Bőség útjára nézett.

A Bőség útjáról nyíló oldalbejárat fölött elhelyezett feliratos márványtábla teljes épségben megmaradt. Felirata így hangzik:
„Eumachia, Lucius Eumachius leánya, városi papnő, a maga és fia, Marcus Numistrius Fronto nevében saját költségén emeltette a chalcidicumot („calchisi termet”), a cryptát (fedett folyosót) és a porticusokat, s azokat Concordia Augustának (a császár és anyja között uralkodó egyetértésnek) és Pietasnak (a kegyes szeretet istennőjének) szentelte.”

Az utóbbi szavak a Tiberius császár és anyja, Livia közti viszonyra utalnak. Minthogy ez az egyetértés i. sz. 22. után hamarosan véget ért, az épület keletkezését korábbi időpontra, vagyis Tiberius uralkodásának elejére kell tennünk. Feltárásakor (1817-1821-ben ásták ki) megtalálták a „legfelségesebb egyetértés” (Concordia Augusta) szobrát, mely díszes, aranyozott bőségszarut tart. A szobor feje hiányzik, de valószínű, hogy Livia arcvonásait viselte. Eumachia ünnepélyes dedikációjának nagyon is gyakorlati célja volt: azzal, hogy az odaadó alattvalói hűséget fejezte ki, egyben a császári család közvetlen védnöksége alá helyezte az épületet, s ily módon a pompeji gyapjúkészítőknek nem kellett érte különféle illetékeket befizetniük a város pénztárába.
A gyapjúbörze építészeinek kettős feladatot kellett megoldaniuk: 1. az épület harmonikusan illeszkedjék be a forum architektúrájába; 2. alkalmas legyen kereskedelmi és raktári célokra. El kell ismerni, hogy a pompeji építészek ragyogóan megoldották mind a két feladatot (lásd a 17. ábrán a J betűvel megjelölt részt).

Eumachia gyapjúbörzéje három részből áll, amint az a dedikáció szövegéből is kiderül. A forumra néző elülső rész a „chalcidicum”, vagyis „chalcisi terem” voltaképpen nem egyéb, mint egy óriási fedett erkély (szélessége 39,5 méter, mélysége 12,5 méter). Oldalain kinyitható rácsokkal volt elzárva; a forumról nézve emeletes oszlopépítmény homlokzatának látszott.
Talán gondolhatná a szemlélő szebb és természetesebb lett volna ehelyett egyszerűen magasabb oszlopokat emelni csakhogy akkor az épület durván kirítt volna a forum összképéből. Az építészek teljesen a forum oszlopcsarnokainak stílusában konstruálták meg a homlokzatot: ugyanaz az anyaga (travertin), ugyanakkora a magassága, oszlopain ugyancsak hiányzik a rovátkolás, s az oszloprend is ugyanaz az alsó sor dór, a felső pedig ión oszlopokból áll.

Az első feladatot tehát megoldották: az új épület szervesen illeszkedett be a forum összképébe. A chalcidicum hátsó falát márványlapokkal burkolták; négy fülkéjében a római állam alapítóinak és a császári birodalom megteremtőinek szobrai állottak: Aeneas és Romulus, Caesar és Augustus. Két szögletében 1,36 méter magas kis pódiumok helyezkedtek el, melyekre lépcsők vezettek; ezeket valószínűleg árveréseknél használták. Márványba metszett, szép növényi ornamentikával keretezett szárnyasajtók vezettek a gyapjúbörze második részébe, az oszlopcsarnokokba.
A chalcidicum (az előcsarnok) az üzleti összejövetelek, megbeszélések stb. céljára épült; a tulajdonképpeni tőzsdei tevékenység az oszlopcsarnokokban és a fedett folyosón (crypta) zajlott le. Az oszlopcsarnokok négy oldalról egy nyitott udvart vettek körül (hossza 37,70 méter, szélessége 19,16 méter).
A kiváltképpen díszes első oszlopcsarnok, amelybe a látogató a chalcidicumból lépett be, magasabb volt a többinél (9 méter); falait mindenütt márvány borította. Az alacsonyabb (6,20 méter) oldalsó csarnokoknak csak a faltöveit borította tarka márvány; a falak felső részeit freskók díszítették.

Az oszlopcsarnokok emeletesek voltak, de az alsó és a felső szint között nem volt födém. Ez a szokatlan eljárás azonban a jól átgondolt célszerűség érdekeit szolgálta, éppen úgy, mint az oszlopcsarnokok nagy magassága, mely első pillanatra merőben szükségtelennek látszik, hiszen napsütés meg eső ellen jóval alacsonyabb helyiség is kielégítő védelmet nyújtott volna. Csakhogy egy ily nagy magasság tekintetbe véve még a födém hiányát is valóságos fényáradatot varázsolt az oszlopcsarnokokban kiállított árukra, s elegendő világosságot bocsátott a fedett folyosóba, ahol máskülönben állandó félhomály derengett volna.
Ez a fedett folyosó a crypta -, mely közvetlenül csatlakozott az oldalsó porticusokhoz, volt a gyapjúkészítők igazi birodalma.
Az oszlopcsarnokokba bárki beléphetett, s állandóan sűrű emberrajok nyüzsögtek bennük de a cryptába az oszlopcsarnokból csupán két keskeny bejárat vezetett, melyeket valószínűleg többnyire zárva tartottak. Egy másik bejárat a Bőség útjáról nyílott; e mellett volt a portásfülke, melynek ablakai részint az útra, részint magára a gyapjúbörzére néztek.
A cryptában volt az áruraktár; ide csak a tulajdonosok meg munkásaik léphettek be. Esetleg egy-egy kiváltképpen nagyrabecsült üzletfelet is meginvitáltak a cryptába, hogy olyan áruval kedveskedjenek neki, amilyen nem került a rendes kereskedelmi forgalomba. Persze az is elképzelhető, hogy a crypta egyszersmind terjedelmes bolthelyiségül is szolgált, amelybe azonban a vevők nem léptek be: ők az oszlopcsarnokokban tartózkodtak, az eladók pedig a pultnak használt ablakdeszkákon teregették ki áruikat.

A hátsó oszlopcsarnokba, szemközt a főbejárattal, hatalmas apsist (félkör alakú fülkét) építettek be; ebben állott a már említett Concordia Augusta-szobor. A cryptában állították fel Eumachia állószobrát, mely jóságos, szomorú arcú, hosszú ruhába öltözött nőalakot ábrázol. A szobor alatt a következő felirat: „Eumachiának, Lueius leányának, a város papnőjének (emelték) a gyapjúványolók.” Ez a felirat igen fontos, mert rávilágít az antik Itália kereskedelmének és iparának viszonyára. A kettő szorosan összefonódott egymással: a gyapjúkészítők jobban mondva a gyapjúkészítő üzemek tulajdonosai egy személyben áruikat értékesítő kereskedők is voltak.
Eumaehia gyapjúbörzéjének Bőség úti mellékbejáratánál közkút áll, olyan, mint a többi utcai kút Pompejiben. Azon a kis kőlapon, melynek közepéből a vízsugár a medencébe ömlött, fel lehet ismerni egy reliefet, mely egy női alak felsőtestét ábrázolja bőségszaruval. Természetesen ez is Concordia Augusta; a kutat feltáró régészek azonban Abundantiának (a bőség istennőjének) vélték a bőségszarus dombormű-figurát, s innen kapta mai nevét az egész út is.


Forrás: Marija J. Szergejenko - Pompeji Fordította: Terényi István Gondolat Kiadó 1960