logo

XX Aprilis AD

Gazdaság és urbanizmus

A gazdasági életet és a városi életformát, amelyet romjaiban vizsgálhatunk, szándékosan kapcsoljuk össze, annak ellenére, hogy ezek általában külön tárgyalt és tárgyalható aspektusai a társadalmi létnek. Bármennyire is magától értetődő, hogy a gazdasági élet meghatározója a társadalmi létnek, s így a városi életformának, az urbanizmus kérdését gyakorta vizsgálják önmagában, társadalmi vagy építészeti szempontból, s nem mindig irányítják a figyelmet arra, hogy milyen módon hozza létre és alakítja a termelés és elosztás módja a városi életformát. E kérdés felvetésekor legelőször a városba tömörülő közösség természet- és gazdaságföldrajzi környezetére, vagyis az ökológiai szempontra kell figyelemmel lennünk.
A turista és a más szempontú irodalom olvasója ismerheti a Vezúv környékének természeti és klimatikus viszonyalt. Ezek az ókorban is lényegében ilyenek voltak, bár van néhány nem elhanyagolható különbség. A szunnyadó vulkáni hegy oldalait egészen a csúcsig erdők és művelésre alkalmas földek borították, amelyeket ott és a környéken különösen termékennyé tett a régi vulkanikus altalaj ásványi gazdagsága. A domborzati viszonyok változatosságát hozzászámítva elmondható, hogy Pompeji és Herculaneum virágkorában környezetük a mezőgazdaság valamennyi ágának művelésére alkalmas volt, nem lehetett tehát hiány semmiben, ha az emberi igyekezet is hozzáadta a magáét. Semmi sem kényszerített monokultúrás gazdálkodásra, az adott viszonyok mégis különösen kedveztek a legjobban jövedelmező művelési ágaknak, mint a szőlő-, az olívatermesztésnek, továbbá az iparilag is hasznot hajtó állattartásnak, mint amilyen a juhtenyésztés.

A megélhetés bő forrása volt a tenger különösen, ha figyelembe vesszük a halászat mellett a kereskedés lehetőségeit.. Ezt különös hangsúllyal szükséges említeni, mert a romvárosok akkor még közvetlenül a tenger partján feküdtek, továbbá olyan folyami és szárazföldi útvonalak mentén és kereszteződésében létesültek, amelyek akkoriban még a mainál is döntőbb szerepet játszottak. Ma ugyanis a technika lehetővé teszi a közlekedés kiépítését a természet minden akadálya ellenére, az ókorban viszont a kialakult és kiépített legrövidebb szárazföldi utak, s különösen a legolcsóbb szállítást biztosító vízi utak nemcsak a gazdagság forrásai, hanem a városias megtelepedés elsődleges előmozdítói voltak.
Herculaneum a hegy és a tengerpart közti áthaladás zónájában, Pompeji pedig az észak-déli és kelet-nyugati szárazföldi és vízi utak kereszteződésé en alakult ki. Pompeji esetében –különösen fontos, hogy elképzeljük a maitól eltérő állapotot: ez a város ugyanis a Sarno tengeri torkolatának közvetlen közelében épült, s csak a védelmet nyújtó sziklanyúlvány kedvéért feküdt egy kevéssel a tenger partjától beljebb. A samnisok és a rómaiak korában Pompeji kifejezetten tengerparti kereskedővárosnak számított.

Nemcsak keletkezését, hanem virágzását is elsősorban ez magyarázza, különösen olyan időben, midőn a római hatalom világméretűvé növekedése lehetővé tette a vagyonos vállalkozóknak a távolsági kereskedelem igen jövedelmező kihasználását. A kereskedés kedvező lehetőségei megsokszorozták a környéken és helyben előállított termékek értékét, s kedveztek mindazoknak a javaknak és készítményeknek, amelyek a korszak viszonyai között jól értékesíthetők voltak, vagyis elérhető áraik a szállítási költségeken felüli hasznot hajthattak.

romaikor_kep



Feltűnhetett az olvasóknak a Vezúvtól betemetett kisvárosok közfürdőinek nagy száma, amelyhez hozzá kell számítanunk az előkelő házak és a fényűzően berendezett villák magánfürdőit is. A test és az egészség kultuszának ez a jelentősége a görög előzményekre épülő római civilizáció egyik legfeltűnőbb vonása volt. Ugyancsak szembeötlő, hogy e városokban a fürdők mindig testgyakorló terekhez kapcsolódnak, sőt ezeken kívül is találunk olyan oszlopcsarnokokkal szegélyezett tereket, amelyek, vízmedencékkel vagy azok nélkül, a testedzés és a levegőzés céljait szolgálták.
Urbanisztikai szemszögből nézve ezek a terek, palaestrák és porticusok nagyon is szükséges létesítmények voltak. A várostérképeken tanulmányozható urbanisztikai szerkezet azonnal elárulja, miben állt a gyakorlati szükséglet. A városok magva, a forum, kifejezetten a gazdasági élet, majd a városi közélet, az amphitheatrumok építése előtt a tömegszórakoztató látványosságok színtere volt.
Ha azonban a forumoktól eltekintőnk, akkor olyan városkép bontakozik ki előttünk, amely sakktáblaszerűen elrendezett utca- és háztömbrengetegével egyetlen olyan nagy térnek vagy parknak nem ad helyet, amilyenhez a modern városok mindegyikében hozzá vagyunk szokva: A többnyire szűk és zsúfolt utcák boltjainak sora mögött befelé forduló házak húzódnak.

Ezekben csaknem kivétel nélkül megbúvik egy-egy kertecske. Ez azonban még az előkelő lakóknak sem biztosíthatta azt a levegőzést, sétálást és testmozgást nyújtó terrénumot, amelyre mindenkinek, de különösen a városi embernek szűksége van.
Volt azonban még egy nyomós ok, amely a városi kormányzatokat külön testgyakorló terek létesítésére ösztönözte. Ez a fiatalság nevelésének, közelebbről tornagyakorlatainak szükséglete volt, amely a görög civilizáció megszületése óta az ókori műveltség egyik alappillérét jelentette. Ezért épült a forumon kívül Pompejiben már korán a színház szomszédságában a kis palaestre, valamint az i. e. 2. században az úgynevezett Foro triangolare (Háromszögletű forum), amely az archaikus templom körül nemcsak gyönyörű kilátást nyújtó sétateret, hanem futópályát is képezett. Ezért létesítettek a Nagy Színház mögött tekintélyes oszlopcsarnokos teret, amely később a gladiátorok kaszárnyájává és gyakorlóterévé alakult át.
Ezért építettek - a fürdők palaestráin kívül - végül a pompeji amphitheatrum mellé egy grandiózus palaestrát, s benne árnyat adó platánfákat ültettek el. Ugyanígy Herculaneum-ban a fürdőkön kívül fényes tornaudvart is építettek, amelyben hűsítő vízzel telt hosszú medencék tükrözték vissza a délvidéki ég azúrját.


Forrás: Castiglione László - Pompeji, Herculaneum