logo

I December AD

Tessera Vulkapordányból (Wulkaprodersdorf)

A Tartományi Múzeum régészeti gyűjteményében, Kismartonban látható egy ezüst tessera, amelyet Vulkapordány község határában találtak, 16 kilométerre északnyugatra az antik Scarbantiától. A pénzhez hasonló tárgynak 21 mm az átmérője, elülső lapján koszorúval keretezett jelenetben a balra forduló Bacchus – Liber Pater (Dionüszosz) képét ábrázolták, a bal kezében thürszosszal, a jobb kezében oinokhoéval (korsóval). Lába előtt egy párduc kuporog. A pontkörrel határolt hátoldalon egy jobbra haladó elefánton ülő személy látható.

A tesserák érméhez hasonló tárgyakként vagy magán pénzhelyettesítőkként funkcionáltak, amelyekkel árukat lehetett vásárolni („bónusz” érmeként) és belépőjegyként szolgáltak gyűlésekre, színházi előadásokra, cirkuszi mulatságokra, termálfürdőkbe vagy éppen nyilvánosházakba.
A Vulkapordányból származó darab az elefánton ülő személy ábrázolásával félreérthetetlenül utal a cirkuszi hangulatra. Talán egy Scarbantiában vendégeskedő vándorcirkusz adhatta ki ezt a „bónusz”-érmét. De az is lehetséges, hogy akkor keletkezett, amikor egy jómódú városi polgár cirkuszi játékokat rendezett valamilyen ünnepi alkalomra.

Bacchus érmén való ábrázolása sokatmondó. Ez az istenség volt a szüret és az ünnepi lakoma ura. Tiszteletére március 17-én nagy ünnepséget tartanak, ez volt a liberalia napja, amikor az ifjak a férfi toga felvételével felnőtt polgárokká váltak. Ez alkalomból felvonulásokat is tartottak, vagy más szórakoztató mulatságokat rendeztek, amelyek nagy mennyiségű borfogyasztással jártak.
A vulkapordányi tessera keltezése mindenekelőtt numizmatikai párhuzamok alapján lehetséges. Septimus Severus császár több olyan denariust is veretett a 193. és 197. évek közötti időben, amelyek Bacchus – Liber Patert, hátlapjukon pedig elefánthoz hasonló mintákat ábrázoltak. Az elefánton ülő emberhez hasonló ábrázolásokat találunk I. Philippus Arabs császár érméin is, amelyek a 244. és a 249. közötti évekből valók. Tehát a tessera érme is a 190 és 250 közötti időszakban kerülhetett forgalomba.

A 2. század végén és a 3. század első felében, a severusi időkben Pannóniában a római kultúra virágkorát élte. A Sulzbach közelében, a Föllik-domb délkeleti lejtőjén fekvő vulkapordányi villa rusticát is ebben az időben építették át és bővítették ki. Az ott termelt mezőgazdasági terményeket nagy valószínűséggel Scarbantia piacán értékesítették. Ebből a szempontból érthető, hogy a „bónusz”-érmék elvesztése abban az időben nagy veszteségnek számított, örömteli azonban, hogy a darab 1800 év után előkerült…



Gömöri János és Karl Kaus


Gömöri János (1944) régész,
a Soproni Múzeum díjazás nélküli munkatársa, a Scarbantia Társaság elnöke. Kutatási területe Sopron római kori és középkori topográfiája, valamint az archeometallurgia.


Karl Kaus régész.
Fő kutatási területe Burgenland régészete, főleg a Hallstatt kultúra és a római kor.