logo

X Quintilis AD

Oppidum Scarbantia Iulia és Pannonia provincia kialakulása

A fenti okfejtésünk alapján a következő lehetőségek képzelhetőek el Plinius oppidum Scarbantia Iulia adatával kapcsolatosan, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a Iulia jelző kézirati hagyománya teljesen egyöntetű, elírásáról nem lehet szó:

1. Plinius vagy forrásának adata téves, a város Flavius jelzőjét cserélte fel.

2. Olyan kivételes esetről van szó, amikor Claudius a korábban használatos Iulius jelzőt használta. A feltevések szerint Claudius alatt a Iulius jelzőket már nem használták, de elszigetelt használatát maga Galsterer-Kröll sem zárta ki. Mindöszsze két település esetében lehetséges, hogy a Iulius jelzőt Claudius adományozta a városnak: Tingi vagy Baelo: Colonia Iulia Tingi...postea a Claudio Caesare, cum coloniam faceret, appelatum Traducta Iulia (Plin. Nat. Hist. V, 2) és Ninica: Colonia Iulia Augusta Felix Ninica Claudiopolis (BMC Lycaonia, 116)C. quam deduxit coloniam Claudius Caesar (Amm. Marc. 14, 8, 2).
Az első város esetében azonban a feltételezések szerint Plinius tévedett és adata nem Tingi-re, hanem a baeticai Traducta Iulia-ra vonatkozik, amelynek korábbi (augustusi) nevét Claudius a colonia alapításakor meghagyta. Ismert azonban Tingi Colonia Iulia (ILMar 2), illetve Claudia (CIL VI 31870) elnevezése is, és Plinius adatában kifejezetten claudiusi névadást említ (a Claudio Caesare ... appellatum).

3. Egy peregrinus jogállású település, mint a későbbi municipium magja jött létre Tiberius uralkodása alatt, amely kivételes módon egy császári jelzőt vehetett fel. Hasonló jelzőre (Iulius) azonban Plinius művében csak városi közösségek esetében van példa.

4. Olyan esetről van szó, amikor egy korábban, Tiberius alatt municipium statust kapott települést a Flaviusok alatt újjá szervezték, ennek következménye a flaviusi jelző.

Utóbbi két feltételezésünk kevéssé lehetne megalapozott, ha nem utalnának régészeti és epigráfiai adataink is arra, hogy Scarbantiában, illetve annak territoriumán jóval a Flavius-kor előtt viszonylag sűrű római jelenléttel kell számolnunk. Scarbantia feltárása során számos helyen sikerült I. századi telepnyomokat (földbe mélyített lakógödrök) megfigyelni annak ellenére, hogy az ásatások során minden városi ásatás nehézségével meg kell küzdeni (beépítés, nagy mélység, talajvíz) és több helyen is csak a kőperiódus szintjéig lehetett kutatni. A leletanyagból a legjobban keltezhető import áruk közül a Dressel 6B típusú amphora-, valamint italiai terra sigillata-töredékek (többségük Claudius-Vespasianus kori, tehát korábbi, mint a municipium rang megadása) emelendők ki (Scarbantia, Fertőrákos Deutschkreuz, Frankenau, Sopron-Bánfalva, Föllik, Müllendorf, Katzelsdorf). A Sopronban és környékén előkerült (ásatásokon és gyűjtésből: Múzeum, Evangélikus Líceum) római éremanyag is Tiberius korától többé-kevésbé folyamatos.

A térség igen korai megszállását azonban a legjobban feliratos (és faragott) kőemlékeink bizonyítják. Számos feliraton a cognomen hiánya mindenképpen a I sz. közepénél korábbi keltezést tesz valószínűvé (e.g. RIU 194, 197, 219, CIL III 4251). Scarbantia és territoriumának kőemlékei alaposan feldolgozottak (CSIR), ezek alapján a következő kőemlékeket lehet a flaviusi municipium alapításánál korábbra kelteznünk: CSIR Ungarn II, 22-23, 26-28, 53-54, 56-58, RIU 185, 190, 201, 203, 217, CSIR Österreich I”5, 6, 8-10, 13. A feliratok alapján több esetben is a legio XV Apollinaris veteranusainak telepítése mutatható ki ebben az időszakban (RIU 162, 184 (?) 194, 197).
A veteranusok telepítése a II. sz. elejéig tovább folytatódott (XV Ap.: RIU 185, 213, IIII F1.: RIU 193, X Gem.: 225, XIV Gem.: RIU 183, CIL 4246, I Ad.: RIU 182). A territoriumról több Tiberii Iulii is ismert (RIU 174, 190, 196). A legios veteranusok mellett auxiliaris csapattestek katonáinak, veteránjainak (és hozzátartozóiknak) feliratai is ismertek Scarbantia közeléből (Peresznye: RIU 215-217, Borbolya: AÉp 1909, 198-200, A. Schober: Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonien. Wien 1923. 185). Ezen feliratok alapján jogosan feltételezték már korábban a sárvárihoz hasonló auxiliaris táborok jelenlétét Scarbantia közelében. Nem ok nélkül merült fel Mócsy A.-ban korábban, hogy a két auxiliaris tábor a polgári települést védi két oldalról (a másik kettőről a hegyek).

A territoriumon előkerült sigillaták és veteranus feliratok minden bizonnyal villa rusticákat takarnak. Erre utal a müllendorfi villában talált bronzedény primipilus le(gio) XV (Apollinaris) felirata is. A villae legkorábbi faperiódusait csak elégtelen régi ásatások miatt nem ismerjük. Aligha véletlen az a tény, hogy a flaviusi municipiumoknál szokásos Quirina tribus nem mutatható ki.
Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a bennszülöttek feliratai is csak nagyon kis számban mutathatók ki Scarbantia környékén (RIU 220, Ágfalva). A katonaság feliratai mellett, vele egy időben megjelentek a kereskedőké is, érdekes módon szintén a territoriumon: negotiator-ok: RIU 221, CIL III 4251.

Számos személy (leginkább természetesen liberti) esetében is feltételezhető a kereskedelemmel való foglalkozás, illetve az aquileiai származás: RIU 164, 186, 189, 195, 202. Aquileia és Scarbantia szoros kapcsolatának jó bizonyítéka a CIL III 4225 = 10936 sírfelirat is. Ilyen kereskedők leszármazottja lehet Canius (?) primus decurio is (RIU 222). A pinnyei Ceres oltár állítója (cognomen hiányzik, RIU 219) is kereskedő lehetett, mivel esetleges katonai rangja nincs feltüntetve a feliraton, más telepesekkel pedig, mint a kereskedők a Iulius-Claudius dinasztia idejében aligha számolhatunk.
A kereskedők jelenlétét csak a Borostyánkő-út közelsége nem indokolta, a korábban feltételezetteknél mindenképpen nagyobb ösztönző erő lehetett a katonaság (auxiliaris csapatoké és a carnuntumi legioé is). A katonaságot már a késő köztársaság idején követő civilek igen fontos rétegét alkották a kereskedők. Aligha véletlen, hogy a kevés igen korai lixa-felirat egyikét éppen Carnuntumból ismerjük (CIL III 11259). Összegzésül elmondható, hogy Scarbantia és környéke egyike Pannonia a rómaiak által legsűrűbben lakott területének a Kr. u. I. sz. első felétől, amelyet mind a régészeti leletek, mind az epigráfiai emlékek megfelelően dokumentálnak. Talán a municipium korai alapítására utal Scarbantia neve is, amelyet a (s)kervágni, illetve a bantiaterület főnévre lehet visszavezetni. Ez alapján jelentése szétszórt vagy elkülönített terület. Utóbbi esetben az elkülönítés nyilvánvalóan a boiusok szállásterületétől (civitasától) történt. Erre utal az a tény is, hogy a Sopron-Krautackeri LTD telep a római uralom kezdete előtt megszűnt. Régészeti-epigráfiai adataink tehát nem mondanak ellent Plinius Iulius jelzőjének.

A kutatásban nem először merül fel Scarbantia korábbi alapításának gondolata, amely azonban Th. Mommsen és Patsch ellenvetése óta teljesen feledésbe merült (CIL III p. 533, PWRE II/1, 355-356). Elsőként O. Hirschfeld vetette fel röviden a korábbi alapítás gondolatát, amelyet később E. Kornemann is követett. Ugyanabból a dologból indultak ki, mint én is, Plinius oppidum Iulia adatából.
A korai municipium-lehetőségét a későbbi flaviusi névvel, illetve egy Tiberius alatti város környéken való megalapításának valószínűtlenségével magyarázták. Ezen elvekből kiindulva fogalmazta meg elsőként Alföldi A., majd Mócsy A. és Alföldy G. azt a vélekedést, hogy a pliniusi oppidum Iulia név egy Tiberius alatt megalakított (és valamilyen, közelebbről meg nem határozott privilégiumban) nem városi település conventus civium Romanorum-okhoz hasonló szervezetét takarja. Véleményüket igen erősen befolyásolta a feljebb már tárgyalt pliniusi oppidum civium Romanorum önálló jogi kategóriaként való létezésének elmélete, amely elképzelés azonban mára megdőlt.

Ennek a szervezetnek a tisztségviselőit vélték megtalálni két decurio személyében, akik feliratain csak a decurio Scarbantiae vagy Scarban(tiae) szerepel (RIU 195, 222). A municipium rang hiánya miatt mindkét feliratot a városi rang megadása előtti periódusra keltezték, holott mindkét esetben a stíluskritika, illetve a hegykői esetében a Savaria origo alapján csak az I. sz. végi keltezés jöhet számításba (flaviusi alapítás utáni).
A városi status említése hiányának nem feltétlenül keltező voltára már E. Swoboda figyelmeztetett. Számos olyan Illyricum környéki felirat ismert, ahol a tisztség említése után csak a helynév szerepel. Erre a legjobb és legközelebbi példa a savariai Aecorna-felirat (RIU 135) finibus Sav(ariensium) alakja, amelyről legutóbb sikerült kimutatnom, hogy biztosan Flavius-kori (már csak az apexek használata is hasonló korú a hegykői sírkővel - RIU 222).

Fennmaradó kérdés, hogyan viszonyul egy esetleges tiberiusi municipium Pannonia provinciához, annak létrejöttéről a hetvenes-nyolcvanas években lefolytatott vitához. Mint korábban már láthattuk, Plinius alapján nem jöhet számításba a terület korai megszállása, ezért ennek fényében kell mindent Scarbantiával kapcsolatosan újravizsgálnunk. Az eddigi viták gyakorlatilag három területre terjedtek ki:

1. Illyricum kettéosztása
2. A mai Dunántúl meghódításának ideje
3. A polgári közigazgatás bevezetésének az ideje.

Az utóbbi kettő esetében jogosan gondolta arra Tóth E., hogy egyszerre történt. Erre vonatkozóan azonban sajnos nincsenek bizonyítékaink. A három vitatott kérdéshez még egyet szükséges hozzátennem. 4. Lehetséges-e városi közösségek számára katonai közigazgatási provinciából területet kihasítani?

1. Talán a Pannonia-kutatás legvitatottabb problémája Illyricum kettéosztásának ideje. A korábbi communis opinio szerint ez Kr. u. 8 volt, amelyet Drusus illyricumi tevékenységére való keltezés, majd Claudius, sőt Vespasianus uralkodására való keltezés követett. A különböző keltezés mellett felhozott érveket Fitz J. kimerítő összefoglalása után feleslegesnek tartom megismételni. Elöljáróban annyit tartok érdemlegesnek leszögezni, hogy a különböző érvek nem szükségszerűen zárják ki egymást. A fő problémát a latin provincia szó értelmének eltérő felfogásában látom. Tóth E. és H. Braunert, amikor a katonai körzetekről kialakították a véleményüket, abból indultak ki, hogy a katonai körzet nem azonos egy római provinciával. A korai kettéosztás ellenfelei az Illyricum név további használatát hangsúlyozták.

a) Az utóbbi véleményt hangoztatók nem számoltak azzal a ténnyel, hogy a katona körzeteket többször is provinciának nevezték a kortárs történetírók: E.g. Vell. Pat. II, 39, 3: Ti. Caesar ... Raetiam autem et Vindelicos ac Noricos Pannoniamque et Scordiscos novas imperio nostro subiunxit provincias. Tac. Ann. II, 63, 1: (Maroboduus) transgressus Danuvium qua Noricam provinciam praefluit 63, 6: ne quietas provincias (i. e. Noricum és Pannonia) immixti turbarent ...
Ugyanez a helyzet figyelhető meg a bizonyosan katonai körzet, az Augustus uralkodása végétől kettéosztott Germaniában: Tac. Ann. I, 58, 5: ipsi sedem vetere in provincia pollicetur. Ugyancsak Germania esetében több Domitianus előtti katonai diploma is használja a provincia szót: CIL XVI, 20, 23, 158. Pliniusnál ugyanígy provinciaként is szerepel Germania (XXXIV, 2).

A megoldást a provincia szó eredeti jelentésében kell keresnünk. Eredeti jelentése szerint a provincia nem volt egyéb, mint egy római magistratus hatalmi jogköre, kezdetben katonai jogkörrel (p. Liguria: a consul imperium-a a ligurok elleni háborúban), később ez a jelentés kitágult: p. urbana-peregrina, p. quaestoriae (Cic. Verr. I, 13, 34, Dig. I, 13, 1, 2), p. aquaria (Cic Vat. 5). Később kezdte jelenteni egy tartományi helytartó jogkörét, majd innen alakult ki a ma is használatos tartomány jelentése (elsőként Sicilia esetében). A korábbi elképzelésekkel szemben azonban a polgári közigazgatás bevezetése előtt is (lex provinciae megadása előtt) provinciának neveztek egy katonai irányítású körzetet. Pannonia és Germania nem áll egyedül ebben a helyzetben.
Egy legújabban talált hispaniai (El Bierzo) bronztábla Augustus korában (Kr. e. 15) említ egy provincia Transduriana-t, illetve azok legatusait: cognovi ex omnibus legatis meis qui Transdurianae provinciae praefuerunt ... L(ucio) Sestio Quirinale leg(ato) meo eam provinciam optinente(m). Igen lényeges, hogy a minden bizonnyal Hispania Citerior legatusa alá rendelt provincia területén lakó őslakosok közül a hű maradt (desciscentibus ceteris) castellani Paemetobrigenses ex gente Susarrorum számára örök immunitast, körülhatárolt területüket (agros et quibus finibus possederunt) biztosított továbbra is Augustus az edictumban, míg a castellani Allobrigiaecini ex gente Gigurrorum cum Susarris számára elrendelte munere fungi, továbbá az utóbbi castellum a másikhoz való régi alárendelését visszaállította volente ipsa civitate. Ezek alapján az újonnan megszerzett területeken is azonnal megkezdődhet a civitas-szervezés.
A provinciák ugyanezen csoportjába kell sorolnunk a lovagi praefectusok, később procuratorok alatt álló kisebb tartományokat. Ezek közül a legismertebb a Pilatus-felirat révén Syria provincia és a praefectus Iudaeae vezette Iudaea alárendelt viszonya (a syriai legatus erősebb döntései: cf. Jos. B. I. II, 12, 14 még nem procurator mint Tac. Ann. XV, 44, 3 és Lucas 3, 1).

Ehhez hasonlóan kell elképzelnünk Dalmatia-Pannonia, Belgica-Germania Sup. és Inf. viszonyát. Germaniae esetében vannak erre adataink is. A korábbi függési állapotra utalhat a közös procurator provinciae Belgicae et utriusque Germaniae funkció, valamint a vicesima hereditatum és a praefectura vehiculorum összevonása. A germaniai legatus exercitus-ok a belgicai helytartó alá voltak rendelve. Plinius művének földrajzi részeiben (IV, 101, 106), ugyanúgy mint Ptolemaiosnál (II, 9, 19), a germán törzsek és Germaniae mint Belgica részei jelennek meg. Ennek a területi függésnek jó példáját adja Germanicus, aki, mint legatus Aug. pro consule imperium proconsulare maius-szal tartózkodott a térségben, eredetileg census céljából (ANN. I, 33, 1, II, 6, 1) és vezette a germánok elleni hadjáratait.
Ehhez hasonló megbízatással rendelkezhetett Drusus is a már kettéosztott Illyricumban. Ezek a területek is provinciák voltak abban az értelemben, hogy területük meghatározott és elkülönített volt (fines Illyrici), az őslakosok egy része pedig minden valószínűség szerint már civitas-ba tömörítettek voltak. Erre vonatkozóan meglehetősen kevés adatunk van, de Plinius IV, 106 és a Iulius-Claudius dinasztia alatt hiányzó germán cohorsok alapján jogos az a feltételezés, hogy a germán törzsek, mint peregrini dediticii váltak először gentes quasi foederates, majd csak az I. sz. folyamán kezdődött el az egyes törzsek esetében külön-külön a kiváltságosabb civitas peregrinák (foederatae, liberae et immunes, vagy stipendiariae (tributariae)) szervezése. Elsőként talán az ubiusoknak szervezték meg a civitasát a Kr. u. I. sz. első felében.

Az újonnan meghódított területek, mint ager occupatorius-ok (amelyek az ager publicus p. R. részei) lettek a birodalom részei. Az egyes törzsek területeit egy összegben meghatározott adóval terhelték, mint ager arcifinius-t (amely nulla mensura continetur - cf. Front. de agr. qual. 5, 6-6,4, Sic. Flac. de cond. agr. 138,2-139,8), vagy felmérték, mint ager mensura per extremitatem comprehensus-t és így ager vectigalis-t. Utóbbi felmérésre csak a civitasok kialakításakor kerülhetett sor (Front. de agr. qual. 4, 4). Ehhez természetesen még azt is hozzá kell számítanunk, hogy Germania Superior területéhez, ezáltal a katonai irányítás alá olyan, már jóval korábban (legkésőbb Augustus alatt - Strab. IV, 3, 2) civitas-szá szervezett gall törzsek is tartoztak, mint a Lingones, Helvetii, Sequani, akik Kr. u. 69-ben a ius Latii-t is megkapták. Ezért nem különös, mint lejjebb látni fogjuk, hogy katonai irányítású tartományban városi közösségek is kialakulhattak.
Csak a „hagyományos”, polgári vezetésű provinciákra igaz Hyginus adata (de contr. agr. 35,17-36,2: At si ad provincias respiciamus, habent agros colonicos eiusdem iuris, habent et colonicos qui sunt immunes, habent et colonicos stipendiarios. Habent autem provinciae et municipales agros, aut civitatium peregrinarum). Ezekből annyi következtetést kell leszűrnünk Pannoniára vonatkozóan, hogy kevéssé tűnik valószínűnek a pannon-dalmata lázadás után a törzsi civitasok azonnali megszervezése, illetve annak egyszerre történő volta. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a felkelés után deditio történt (Fest. Brev. 7).

A katonai irányítású körzetekkel kapcsolatosan el kell oszlatnunk egy A. Schulten óta létező tévedést. A katonai irányítás nem azt jelenti, hogy az egész területet katonai territorium-ként kellene felfognunk. A kisméretű katonai területek (prata és territoria) jól elkülöníthetők a táborok környékén, amelyek valószínűleg a praefectus ripae-k irányítása alatt voltak (CIL IX 5363, XII 1357, Tac. Hist. IV, 55). A katonai felügyelet alatt álló területek többsége az őslakossághoz tartozott, részben mármint civitas-ok territoriumaként.

b) Nem szükségszerűen téves Illyricum kettéosztásának Kr. u. 8-as dátuma sem. A korábbi kutatás által felhozott érvek cáfolata nem meggyőző. A Velleius által említett praepositus-ok, akik közül Messalinus Kr. u. 6-ban még praepositus Illyrico volt (II, 112, 2), addig Postumus Kr. u. 9-ben már praepositus Delmatiae volt (II, 116, 2). A praepositus szót, valamint a praeponere igét nemcsak Velleius használta helytartói értelemben, hanem Tacitusnál is gyakran ebben a használatban fordul elő (e.g. Agr. 9, 1, 9, 6, 14, 1, 15, 6, Hist. II, 5, 3, 58, 1). Tacitusnál is többször szerepel az ige, illetve a főnév a legati legionis esetében, de ezekben az esetekben mindig az adott csapattest szerepel dativusban (e.g. Agr. 7, 3, Hist. I. 48, 4, 53, 2, II, 86, 2, III, 44, 2). Ha egy tartomány neve áll a kérdéses helyen, akkor mindig helytartói értelemben használt. Nem más a helyzet Velleiusnál sem.

Hasonló módon óvatosan kell kezelnünk Iunius Blaesus tisztségének meghatározását. Tacitusnál (Ann. I, 16, 1) mint praesidens-t, míg Diónál (LVII, 4, 2) mint αρχών-1 említik, amely tisztséget régebben legatus Augusti-nak, újabban azonban legatus legionis-nak értelmeznek. Az utóbbi érvelés azonban nem meggyőző. Ha Blaesus nem is biztosan azonos a promonai feliraton említett leg. Aug. pr pr-ral (CIL III 6407bár erre minden esély megvan), a praesidens participium azonban valószínűleg egy helytartóra vonatkozik Tacitus szóhasználata alapján. Ha nem így volna, akkor Palpellius Histert is csak legatus legionis-nak tarthatnánk, aki az Ann. XII, 29, 2 szerint Pannoniam praesidebat Kr. u. 50-ben (cf. CIL V 35=ILS 946). Blaesus pedig, ahogy a következő bekezdésből láthatjuk, nem lehetett Dalmatia (sem az osztatlan Illyricum) helytartója.
A praesidere ige is gyakran fordul elő Tacitus műveiben mint a leg. Aug. helyettesítője (Ann. XII, 60, 2), még azokban az esetekben is, amikor katonai csapattestek vezetésére hivatkozik. Így például Corbulot is mint magnis exercitibus praesidentem említi (Ann. XIV, 58, 2), aki bizonyosan leg. Aug. pr. pr. Syriae volt. Ugyanígy említi viszont Varust qui tum exercitui praesidebat (An. I, 58, 2). Varus valóban leg. Aug. pr. pr. ex. volt, ez talán Pannonia esetleges katonai kormányzását is bizonyíthatja, nem ellenérve azonban Illyricum kettéosztásának. Ugyanez vonatkozik P. Vellaeusra is, aki az Ann. III, 39, 1 szerint proximum exercitum praesidebat (sc. Moesiae).

Az epidaurumi Cornelius Dolabella felirat (CIL III 1741 = ILS 938), amelyet a felirat mára elveszett része alapján civitates Superioris provinciae Hillyrici állítottak, valóban eddig az egyetlen említése Illyricum Superius-ra és Inferius-ra osztásának. Az ellene felhozott érv szerint a feliratot hagyományozó humanisták hamisították meg a felirat alsó részét. A hamisítás tényét azonban érvekkel kell bizonyítani. A felirat megmaradt felső része nem egy humanista hamisítványra utal. Nem lehet csupán földrajzi értelemben vett kettéosztásként sem értelmezni a kifejezést.
A Hillyricum alak is a hamisítás ellen szól, a máshonnan eddig alig ismert (CIL III 1854) alak szerepel az újonnan előkerült SC de Pisone patre szövegét megörökítő bronztáblán is (AÉp 1996, 885, 85). Nem feltétlenül állja meg a helyét az sem, hogy a római történetírók nem ismerték a kettéosztást. Nem lehet véletlennek tartani, hogy Velleius éppen Dolabella esetében használja az in maritima parte Illyrici kifejezést (II, 125, 5). Appianos Illyr. 14. szerint ∏αiovες εiσr των κάτω Παιάνων, Ιλλυριοΐς αποικοι, tehát az ilyen irányú alsó-felső megkülönböztetés ismert volt a térségben a rómaiaknál is. Illyricum Superius és Inferius további előfordulásai hiányának magyarázata egyszerű.
Már a kortárs Velleiusnál is állandósult a tartományok későbbi neve: Dalmatia és Pannonia. Az Augustus és Tiberius idején helytartóskodó Dolabella idején talán még az eredeti Illyricum volt a hivatalos provincianév. Ezt a későbbi történetírók már nem ismerték vagy nem használták, amire a legjobb példa Dio esete (LV, 29, 1), aki Messalinust mint ó τότε καί της Δελματίας καί της Παννονίας dpχωv-t említi. Ez nem Dio hibája vagy megbízhatatlansága, egyszerűen csak így írja körül Messalinust, aki, mint praepositus Illyrico szerepel Velleiusnál (II, 112, 2).

c) Az Illyricum földrajzi név további használata magán és hivatalos szövegekben egyaránt kimutatható az I. században. Ez a tény azonban nem okozhat gondot a kettéosztás szempontjából. Az összefoglaló használatra éppen a korábbi Illyricum Superius és Inferius név adott indokot, ezért jelennek meg később (Claudiustól) a feliratokon a Pannonia és Dalmatia tartománynevek (AÉp 1913, 193, CIL X 6225).
Már Mócsy A. igen helyesen figyelte meg, hogy Illyricum nevét Germaniáéhoz hasonlóan nem szükségképpen a provincia hivatalos neveként, hanem mint a térség összefoglaló nevét (a „római” használat szerint ahogy Appianos fogalmazta meg - Ill. 6, 29) használták tovább a Claudius-kor után is (e.g. Tac. Hist. I, 76, 1, Ann. XV 26, 2). Ezek közé tartoznak a CIL XVI, 2, 4 katonai diplomák is Kr. u. 54-ből és 60-ból.

A további használatra példa az exercitus Illyrici (CIL II 4114, ILAfr 281), vagy a comes per Orientem et Illyricum (AÉp 1957, 135) cím. A legérdekesebb eset a CIL X 5182 felirat, ahol Ummidius Quadratust mint legatus divi Claudi in Illyrico-t említik. Ahogyan azonban már Th. Mommsen is hangsúlyozta (CIL III p. 279), nem legatus Aug. Illyrici, hanem in Illyrico volt, azaz a két provincia közül nem nevezte meg a felirat a tartományát. Hasonló a helyzet Velleius Aelius Lamiát említő helyével (II, 116, 3). Velleius szerint Lamia in Germania Illyricoque ...functus ministeriis. Ez a hely sem az osztatlan Illyricumra vonatkozik, ahogy a szintén osztatlanként említett Germaniára sem. Utóbbi ebben az időszakban (Kr. u. 12-14?) már kettéosztott volt.
Az Illyricum név későbbi fejlődésének másik útja pedig az volt (az in Illyrico értelmezési lehetőségéből ezt sem szabad kihagynunk), hogy Illyricumot Dalmatiával vagy Liburniával azonosítjuk, ahogy Augustus előtt tekintették, illetve később Ptolemaios és Plinius is tette (II, 16, 1: Ιλλυρίδος (Δαλματίας καί Λιβουρνίας) θέσις. Ή Ιλλυρίς περιορίζεται άπο μέν άρκτων ταΐς δυσί Παννονΐαις, III, 139: gens Liburnorum . nunc totum uno nomine Illyricum vocatur generatimcf. CIL III p. 280). A senatus consultum de Pisone patre szövege Piso saltus-át említi, qui esset in Hillyrico, amely csak Dalmatia területén lehetett (AÉp 1996, 885, 85). Ezért már ekkor is vonatkozhatott a név csak Dalmatia területére.

2-3. A Mócsy-Tóth vitában Tóth által felsorakoztatott érvek többségével egyet kell, hogy értsek, felsorolásuk most szükségtelennek látszik. Plinius pannoniai szakaszának tárgyalása során már korábban is amellett érveltem, hogy a Dunántúl nem vált római területté Augustus korában, tehát sem Pannonia, sem Noricum része ekkor még nem volt. A Dunántúl meghódításának időpontját azonban egy-két adat fényében - úgy tűnik - néhány évvel korábbra kell helyeznünk, mint Tóth tette. A késő Tiberius-Caligula-Claudius-kor közötti időhatár igen keskeny (alig 4 év), ezért számottevő különbséget nem látok Tóth E. és a magam véleménye között.

a) Scarbantia alapítása és a carnuntumi legiostábor kialakulása elválaszthatatlannak tűnik számomra. A polgári településen, ahogyan korábban már láthattuk, kezdettől fogva igen hangsúlyos szerep jutott a veteránoknak. A legkorábbi importáruk ismeretében a kutatók nem Claudius korára tették a tábor alapítását, hanem 35-40 közé, vagy Tiberius uralkodásának a végére.

b) Ugyanerre az időpontra kell, hogy keltezzük Arrabona auxiliaris castellumának legkorábbi rétegét is (a palánktábor alatt feltárt kunyhó), amelyet terra sigillaták és epigráfiai emlékek is megerősítenek (e.g. RIU 239, 253, 255).

c) Igen kevés annak a valószínűsége, hogy Scarbantia iuliusi jelzőjét Claudius alatt (vagy utána) kapta volna meg. Mint láttuk, Augustus alatt erre nem kerülhetett sor, ezért csak Tiberius és Caligula maradt. Ezek fényében komolyan fel kell, hogy merüljön, hogy a Dunántúl a 30-as évek második felében már római uralom alá került. Hogy ekkor megtörtént-e a polgári közigazgatás bevezetése is, arra sajnos nincs adatunk. Mint a következő pontból látni fogjuk, egy esetleges városi település kialakítása nem befolyásolta a provincia katonai kormányzásának tényét.

4. A provinciák kialakulásának, a polgári közigazgatás megszervezésének kutatásával foglalkozók közül sokan úgy tartják, hogy városi jogú települések kialakítása csak a polgári közigazgatás bevezetésével vált lehetővé. A probléma azonban sokkal árnyaltabb képet mutat. A kérdés tisztázásához először azt kell tisztáznunk, hogy szükséges volt-e egy provincia vagy egy város territoriumának összefüggőnek, érintkezőnek lennie. Utána pedig azt fogjuk vizsgálni, hogyan alakultak ki az egyes katonai közigazgatású területeken az első városi települések.
Több adatunk is arra mutat, hogy az első kérdésre nemleges választ kell adnunk. Éppen Plinius egyik adata bizonyítja, hogy a provinciák területének nem kellett feltétlenül összefüggőnek lennie. A Nat. Hist. V, 3 adata szerint a mauretaniai Zilis colonia területét kivették a királyság területéből és Baetica alá sorolták be: regum dicioni exempta et iura in Baeticanpetere iussa. Pliniust Tacitus Hist. I, 78 adata is megerősíti, mely szerint Otho Baetica provinciának mauretaniai civitasokat adott ajándékba. Plinius III, 19 adata szerint pedig a citeriori Baria oppiduma lett adscriptum Baeticae. További adat hispaniai városok mauretaniai kapcsolataira a contributio révén a conventus Carthaginiensishez tartozó Ilici alá rendelt Icosium esete (Nat. Hist. III, 19).

A területi összefüggés hiánya városok esetében is kimutatható. Augustus ural-kodása alatt Capua Knossos területén (τήν χώραν τήν Κνωσίαν ... άντέδωκε) jutott kárpótlásként (veterántelepítések miatt) 12 millió HS értékű területhez (Vell. 2, 81, 2, Dio 49, 14, 5). Hasonló módon bírt területeket Gallia Cisalpinában Atella és Arpinum (Cic. ad fam. XIII, 7, 1-2, 11, 1), Centuripae Sicilia különböző pontjain (Verr. 3, 45, 108, 4, 23, 50), Patrae Calydonnál (Br. mus. III, 503), illetve Luca Veleia, Parma, Placentia és Cales területén (CIL X 3917).

a) A mauretaniai városi települések kialakulásával kapcsolatosan igen lényeges hangsúlyoznunk, hogy azok közül több még a terület vazallus királyság korában (mielőtt Claudius alatt provincia lett volna), Augustus idejében kapott városi privilégiumot!

b) Úgy tűnik, hasonló fejlődés (katonai közigazgatású területeken városi közösségek létrehozása) mutatható ki más tartományokban is. Így a caesari alapítású (Suet. Caes., 25), osztatlan, Rajnáig terjedő Gallia provincia területén még Caesar életében, illetve közvetlenül a halála után három coloniát (Lugdunum (Lyon), Raurica (Augst), Iulia Equestris (Noviodunum-Nyon)) alapítottak (L. Munatius PlancusCIL X 6087). Mindhárom város esetében közös, hogy territoriumuk a frissen meghódított törzsek (Segusiavi, Helveti) területéből mint ager occupatorius-ból lett kihasítva. Így lett egy-egy új colonia területe a centuriatio aktusa után különálló ager vectigalis (Hyg. de cond. agr. p. 116, 5-15, a ius Italicum-mal rendelkezőket kivéve ), mivel a provinciákban a föld mindig ager stipendiarius vagy tributarius (Gaius II, 7).

Ahogy már korábban láthattuk, a környező őslakos gentes vagy civitasok földjei megmaradtak, mint ager arcifinius vagy ager mensura per extreimitatem comprehensus (régebben a. peregrinus vagy pacatus). A frissen meghódított területek mint a polgári közigazgatású provincia részei nem jöhetnek számításba, ellentétben a már romanizálódott Narboval. A provincia nagyobb részén (Gallia comata) katonai közigazgatással kell számolnunk.
Caesar, hasonlóan, mint Augustus tette Illyricumban, a korábbi provincia határait terjesztette ki az új területre (fines augere). Az új város territoriumok nem is mindegyik esetben kapcsolódtak a későbbi Narbo határához, azaz területi kontinuitás sem volt. Létrejöttüknek kettős katonai-stratégiai funkciója volt: 1. Italia védelme 2. A helyi törzsek felügyelete (cf. propugnacula imperii).

c) Hasonló volt a helyzet Claudius korában az alsó-germaniai katonai közigazgatású provinciában is. Több mint három évtizeddel a polgári közigazgatás bevezetése előtt, Kr. u. 50 körül (Tac. Ann. XII, 27, 1) Agrippina révén sor került Colonia Claudia Ara Agrippinensium megalapítására a Rajna partján, a katonai körzet kellős közepén.

d) Igen jó adataink vannak arra nézve, hogy a császárkorban frissen meghódított provinciák esetében gyakorlatilag azonnal megindult a terület urbanizációja. Claudius Britannia 43-as megszerzése után gyakorlatilag azonnal (49 körül, Ostorius Scapula 47-52 közti helytartósága idején) megalapította Camoludunum colonia-ját és Verulamium municipium-át. A városok kialakulására igen jó adatokat ad Tacitus műve (Ann. XIII, 32, XIV, 31-33, Agr. 14, 1).
Az Ann. XIII, 33 szerint a colonia deducitur in agros captivos (=occupatorios) és kialakításának oka: subsidium adversus rebelles et imbuendis sociis ad officia legum. Védelmi szerepe még akkor is hangsúlyos volt, ha a védművei nem is voltak kiépítve a Boudicca-felkelésig (XIV, 31 colonia nullis munimentis saepta). Ezek szerint a coloniae a korábbi védelmi szerepüket még a császárkorban is betöltötték, azaz valódi propugnacula imperii voltak (Cic. de leg. agr. II, 73, Sic. Flac. de cond. agr. p. 135, 20, Dig. L 15, 1, 5). Verulamium a civitas Catuvellaunorum területén, a Prae Wood-i civitas-központ közvetlen közelében, de attól külön, szintén új helyen lett megalapítva.

Traianus Dacia végleges katonai megszerzése után gyakorlatilag azonnal hozzáfogott a provinciaszervezéshez, a határok megállapításához, utak-táborok építéséhez (Kr. u. 109-10-es ajtonyi mérföldkő CIL III 1627). Ennek a folyamatnak egyik első lépése volt a korábbi főváros, regia Sarmizegethusa, új helyen (37 km-re), veterán-coloniaként való újjá alapítása (Dio LXVIII, 14, 3). A legkorábbi, a colonia-alapítást megörökítő felirat, amelyen még colonia Dacica-ként említik, 110 előttre keltezhető (CIL III 1443). Az alapítás aktusát egy sestertius-típus hátlapján is megörökítették (BMC III, 829).
Igen lényeges eltérés a korábbi esetekkel szemben, hogy ebben a két provinciában a hódítás után azonnal polgári közigazgatást vezetnek be. Britanniában a hódítást vezető Aulus Plautius lesz a leg. Aug. pr pr, Daciában a CIL III 1443 felirat említi D. Terentius Scaurianust mint leg. Aug. pr. pr (nem leg. Aug. pr pr exercitus). Az természetesen más kérdés, hogy a legati feladata, főként Britanniában, az egész század folyamán gyakorlatilag a hadjáratok vezetésével telt (aligha véletlenül említi Ostorius Scapulust Tacitus dux Romanus-ként is (Ann. XII, 31, 4)), nem véletlenül lett Vespasianustól egy praetori rangú legatus iuridicus is mellé beosztva. Az alig egykét évvel korábban meghódított törzsek, akiknek még a lefegyverzését is abban az időben kellett végrehajtani, területe közé ékelt városok nem sokban különbözhettek a galliai és germaniai körzetek városaitól.

e) A legutóbbi időkig, Th. Mommsen korábbi véleménye ellenére (CIL III p. 483), communis opinio volt, hogy Emona tiberiusi alapítású volt és az I. sz.-ban Pannonia részét alkotta. Ezt a vélekedést cáfolta újabban J. Sasel-Kos és Fitz J. is, akik szerint a város sohasem tartozott a provinciához és inkább augustusi alapítású volt. Érveik azonban nem tűnnek számomra meggyőzőnek.
Sasel egyik fő ellenérve volt, hogy katonai territoriumon nem kerülhet sor városi közösség alapítására. Ez, mint láthattuk, téves vélekedés. Plinius Emonára vonatkozó adata egyértelmű, a III, 147 a pannoniai városlistában nevezi azt meg. A Iulia melléknév Tiberius alatt is előfordulhatott, ahogy azt éppen Scarbantia Iulia esete bizonyítja. Emona valóban közel lehetett Italia határához (cf. Ptol. II, 14, 5, VIII, 7, 6), de attól ÉK-re terült el. Ezt legvilágosabban Velleius egyik vitatott helye alapján tudjuk (II, 110, 4), mely szerint a lázadó pannonok egy része Italiába akart betörni, amely iuncta sibi Nauporti et Tergesti confinio volt.
Ezek szerint Italia és Illyricum határa az Emonától DNy-ra levő Nauportus vicus és Tergeste colonia közös határszakaszán volt. Nem lehet másként értelmezni Tac. Ann. I, 20, 1-et sem, ahol Nauportusba küldött illyricumi manipulusok pusztításairól van szó. Ezeket az egységeket, amelyeket missi ob itinera et pontes et alios usos, egy illyricumi legatus aligha küldhette volna Italia területére.

A másik döntő érv, hogy a csapattestek pusztításainál sem említik (sem Velleius, sem Tacitus) név szerint Emonát, amely - ha augustusi colonia lett volna - mindenképpen meg lett volna említve. Emona ekkor a Tacitus által említett proximi vici egyike lehetett csak. Nem tartom továbbá meggyőzőnek az augustusi alapítás érveit sem. Véleményem szerint nem lehet megkerülni a tiberiusi építési feliratokat (ILJ 303), illetve Tacitus pannoniai veterántelepítésekre vonatkozó adatát (Ann. I, 17, 3), amelyben a telepítések gyakorlatával kapcsolatban általánosságban említett hegyes-mocsaras vidék éppen Emonára és környékére illik (uligines paludum vel inculta montium).
Az augustusi keltezés legfőbb ellenérvének az tűnik, hogy Augustus a Monumentum Ancyranumban nem említ telepítéseket Illyricumban (Mon. Anc. 28), illetve a 28 augustusi italiai colonia neve ismert (cf. PWRE III (1900) 535-537). Számomra döntő, hogy Hirschfeld több LEG XV pecsétes téglabélyeget talált a városban (AEM 5 (1881) 218, Anm. 11, PWRE XI Suppl. (1968) 563). A korszak emonai feliratai közül több is említi az illyricumi legiok katonáit (CIL III 3485+p. 2328, 188; 3847=10757; 3848, 10769; ZPE 109 (1995) 238; oltár: 3835+p. 2328, 188 (hacsak nem hamisítvány: M. Sasel-Kos: The Roman inscriptions in the National Museum of Slovenia. Situla 35. Ljubljana 1997. 133-136, Nr. 8)). Ezek természetesen nem feltétlenül egy dedukciós colonia bizonyítékai (cf. leg. XV Ap. katonáinak aquileai feliratait - Inscr. Aq. 2791-2796, 2798?).
Italia területére provinciából történt katonai téglaszállításra nem ismerek párhuzamot. A Kr. u. I. században bizonyosan Pannoniához tartozó Emona a katonai irányítású provincia része volt. stratégiailag is fontos szerepe volt Italia védelmében (cf. a pannon-dalmata lázadás okozta rémület RomábanSuet. Tib. 16, Vell., II. 11O). A vitából annyi következtetés szűrhető le, hogy Emonának nem kellett feltétlenül korábban legiostábornak lennie és dedukciós colonia volta sem bizonyított.

A fentiekből viszont az következik, hogy városi jogú településeket katonai közigazgatású körzetekben is létrehoztak. Ezek nem kivételes esetekben történtek meg, hanem úgy tűnik, hogy a romanizáció elősegítése céljából céltudatosan történtek. Ezek túlnyomórészt colonia statusúak voltak, de Verulamium esete bizonyítja, hogy municipiumokat is létrehozhattak.
A városi territoriumok létrejötte egy-egy provincia kormányzásának módját nem befolyásolta, ahogyan az sem, hogy ezekben a provinciákban a civitas peregrina-k szervezése is a polgári közigazgatás bevezetése előtt megtörtént. Mindezek miatt újólag szükséges megállapítanunk, hogy városi privilégiummal rendelkező települések létrehozása nem feltétlenül esik egybe egy provincia polgári közigazgatásának a bevezetésével. Így Pannonia esetében sem bizonyítja az esetleges tiberiusi Scarbantia municipium (de nem is cáfolja), hogy a polgári vezetésű provincia Tiberius alatt jött létre.

Végezetül azt kell megnéznünk, mennyire illeszthető be egy esetleges újabb pannoniai városi jogú település Tiberius provinciális politikájába. Tudjuk, hogy Tiberius mennyire csínján bánt a polgárjog, illetve városi jog adományozásával. Aligha lehet véletlen, hogy jórészt csak Illyricum térségében kell általa adott városi jogú települések kialakulásával számolnunk. Ilyen a pannoniai Emona (mint korábban láthattuk), illetve néhány ÉNy-dalmatiai és liburniai település (Apsorus, Argyruntum, Alvona, Crexi, Flanona, Lopsica, Varvaria).
A másik hangsúlyozandó dolog, hogy Pannonia története három évtizedes szakasza Drusus megbízatásának lejárta és Vannius bukása közti időszakban gyakorlatilag teljesen ismeretlen. Nem véletlen, hogy a nagy összefoglalásokban (Mócsy A. könyve, Régészeti kézikönyv) Maroboduus bukása után közvetlenül Vanniusé következik. A kettő közti időszakot nem ismerjük, ezért mindenféle interpretációnak tág a lehetősége. Annyi biztos, hogy Tacitus művében Kr. u. 50-ben már szilárd, római polgári közigazgatású provinciaként jelenik meg (Ann. XII, 29, 2). Ennek legfőbb oka éppen az, hogy Tacitus Annales-ének a kérdés időszakra vonatkozó könyvei vagy töredékesek (V-VI), vagy elvesztek (VII-X).
Azt, hogy Tiberius uralkodása utolsó évtizedében nagyobb méretű szervezői tevékenység folyt térségünkben azt a vaskapui építési feliratok (CIL III 1698+add. p. 1024=ILJ 56-57, 30) bizonyítják, amelyek a legio V Macedonica által kivitelezett, a Duna hajózhatóságának biztosítását elősegítő munkákat említik. Újabban Moesia provinciává szervezését is ezzel az időszakkal hozzák kapcsolatba. Talán erre az időpontra (Kr. u. 33-34) tehető a Duna-vidék (benne a Dunántúl) teljes meghódítása is.
Nem tartom véletlennek, hogy Cassius Dionál Calvisius Sabinus az első, aki Pannonia helytartójaként szerepel (LIX, 18, 4). A másik lehetőség szerint Caligula uralkodása alatt volna az átszervezés, a Iulia név ezt is lehetővé tenné, de forrásaink semmiféle erre vonatkozó adatot nem őriztek meg. Mindöszsze annyit tudunk, hogy Caligula in iugo Alpium szándékozott várost alapítani (Suet. Cal. 21), amelyre azonban aligha kerülhetett sor.

További vizsgálandó kérdés a dunántúli törzsek és a rómaiak viszonya Augustustól a hódítás koráig. Ahogy egyes provinciák esetében jól ismerjük, a hódítás több lépcsőben történt. A deditio után a bekebelezés mellett fennállt annak a lehetősége is, hogy az illető népet és annak vezetőjét (általában rex címmel) egy foedus keretében socius et amicusp. R.-nak elismerjék. Tacitus révén talán a britanniai helyzet a legismertebb (Agr. 14, 1, Ann. XII, 31). A vezetők gyakran kaptak római polgárjogot, illetve hivatali címet (pl. Cogidubnus rex et legatus Augusti in BritanniaRIB 91, M. Iulius Donni regis f. Cottius praef. ceivitatium - CIL V 7231, Vitr. 8, 3, 17, Amm. 15, 10, 2, PWRE VII, 412, Nr. 23).
A kérdéses területet a vazallusi királyság statusa miatt csak később - rendszerint az elismert uralkodó halála után (mint pl. M. Iulius Cottius halála után Nero Alpes Cottiae esetében - Suet. Nero 18, Aur. Vit. 5, 2, Epit. Caes. 5, 4) csatolták egy-egy provinciához, vagy szerveztek belőle új tartományt.

A pannon törzsek esetében a lázadás után hasonlóról természetesen nem lehet beszélni, de a dunántúli kelta törzsek esetében legalábbis megfontolásra érdemesnek tartjuk ezt a lehetőséget is. Erre utalhat a római hódítás időszakában meginduló eraviscus éremverés, amely veretek egyes éremleletek tanúsága szerint (Lágymányos: Augustus, Tokod: Tiberius, 2. Bia: Caligula, Trsztenna: Augustus záróveretei) egészen Caligula uralkodásáig forgalomban voltak. Utóbbi római láb szerint történő pénzverés talán a rómaiak jóváhagyásával kellett történjék. Nem lehet véletlennek tartani a nagyobb mennyiségű Augustus-veretet sem a későbbi ÉK-Pannonia területén, amelyet valamiféle szövetségesi kapcsolattal hoznak összefüggésbe. Talán szövetségesi kapcsolatra utalhat egy-egy bennszülött vezetőréteghez tartozó Kelet-Dunántúli személy római joghoz juttatása is (CIL III 3377, 10552).
Az is figyelemre méltó, hogy a dunántúli törzsekből nem szerveztek törzsi cohorsokat, rendszeres besorozásuk az egyes pannoniai csapattestekbe csak a Flaviusoktól mutatható ki (korábbi: AÉp 1967, 425 (Azalus)). Ezek alapján nem lehetetlen, hogy a dunántúli törzsek valamiféle foedus-szal rendelkeztek (ezt az új szomszédos népek (markomannok, quadok, szarmaták) indokolttá is tették a számukra), majd később békésen került sor a terület jogi bekebelezésére. Ez utóbbi is indokolhatja, hogy a források erről hallgatnak.

Forrás: Kovács Pétér: Oppidum Scarbantia Iulia