logo

X Quintilis AD

Az oppidum használata id. Plinius művében és a császári jelzős peregrinus települések

Jelen fejezetben három különböző dolgot kell vizsgálnunk. Elsőként a Plinius művében előforduló Scarbantia esetén kívüli császári jelzős oppidum-ok statusát, az oppidum szó használatát a műben, másrészt a római birodalom területén előforduló peregrinus közösségek császári jelzőit, harmadrészt pedig jelen helyen kívánom elemezni Plinius pannoniai és noricumi adatainak korát, forrásait és hitelét. Ehhez természetesen bizonyos fokig szükséges a teljes statisztikus, város-, és néplista anyag vizsgálata.
Id. Plinius földrajzi könyveiben (és annak forrásaiban) az oppidum szónak szintén sokféle használata fordul elő, sőt éppen a nála előforduló egyes formák (e.g. oppidum c. R.) vizsgálata egymástól nagyon eltérő eredményekhez vezetett, amelyeket csak a legutóbbi időkben sikerült megnyugtató módon lezárni. Annyi azonban világosan látszik, hogy a különböző forrásokat Plinius igyekezett egyesíteni, így e.g. a municipium szó használatának kizárása két listától eltekintve.

1. Statisztikus anyag: Az egyes provinciák városlistáiban általában a település-típusok és azok számának megadásakor az oppidum szót mindenféle településfajta (colonia, municipium, és nem városi rangúak is civitasok) összesítőjeként használta Plinius. Az egyes településtípusok felsorolásakor azonban a coloniae mindig eredeti nevükön lettek felsorolva. A fenti sorrendet (col, mun. c. R., mun. Lat., civitas) az egyes területi egységek (e.g. hispaniai conventusok) felsorolásakor mindig követte Plinius. Mivel a használatuk több provincia esetében is eltérő, ezért ezek közül néhányat külön tárgyalok. A legbonyolultabb Tarraconensis esete (III, 18), ahol a következő lista szerepel:

293 civitas (contributio-s eseteken kívül): 179 oppida= in iis 12 colonia + 13 oppida c. R.+18 oppida Lat. vet. +1 oppidum foederatorum +135 oppida stipendiaria. Hasonló a helyzet Africával (V, 29): 518 populi in his 6 col.+ 15 oppida c. R.+1 oppidum Lat. +1 oppidum stiop. +30 oppida libera.
Plinius megjegyzése szerint: Ex reliquo numero non civitates tantum sed pleraeque etiam nationes iure dici possunt. Macedonia (IV, 33): 150 populi6 col.+3 oppida c. R. + oppidaperegrinorum+gentes.

Ezen három provincia esetében világos, hogy az oppidum szót kényszerből alkalmazta Plinius, így a civitas peregrina-k minden esetében (foed., lib., stip.) is, mivel a civitas-t (a populi szinonimájaként) már korábban a provincia területén levő/lakó mindenféle közösségre használta. Így kerültek be a listába azon törzsek is (populi, gentes), akiket még civitas peregrina-ba sem szerveztek.
Nem véletlenül ebben a három provinciában fordul ez a használat így elő, mivel mindhárom tartomány egyes részeit a császárkor elején még pacifikálták (ÉNy-Hispania vagy a Musulamii). Lényeges, hogy a populi közé a városi közösségeket is beszámította Plinius (conventus Tarraconensis, III, 23). Ezek alapján nem igaz Kornemann megállapítása, mely szerint az oppidum jelenti a városias, a civitates a nem városias közösségeket, mivel a civitates (populi) közé az oppida is beletartoznak (lásd Tarraconensist!).

Az oppida máshol (Baetica, Lusitania) csak a nem városi rangú településfajtákra (és a mun. Lat.) vonatkozik, mivel ez az a két eset, ahol a colonia emellett a municipium statust (de csak a mun. c. R. fajtát!) is pontosan megadják a listák: Baetica (III, 7): 175 oppida: 9 col. + 10 mun.+27 oppida Lat.+6 oppida lib.+3 oppida foed.+120 oppida stip. Lusitania (IV, 117): 45 populi (a korábbi civitas értelemben): 5 col.+1 mun. c. R. +3 oppida Lat.+36 oppida stip.

Fontos azt hangsúlyoznunk, hogy azon fenti esetekben, amikor civitas-ok egyes fajtáit helyettesíti az oppidum szó (az opp. után használja civitasok megjelölését: lib., foed., stip.), akkor a civitas peregrina és nem egyes peregrinus közösségek szinonimá-jaként is használta Plinius a szót. A civitas-központok statusára (vicus, castellum, forum, etc.) az oppidum szóból ezekben az esetekben nem következtethetünk. Az ettől eltérő esetekben azonban az oppidum mindig egy peregrinus közösség megjelölését helyettesíti.
Vannak olyan esetek is (főként keleti területekről), ahol Plinius az oppidum után (azokban az esetekben ahol a polist helyettesíti) a közösség kondícióját is megadja. Ekkor azonban mindig körülírást alkalmaz a szerző (IV, 47): oppidum Byzantium liberae condicionis. Dalmatia esetében szemmel láthatóan másféle listákat használt Plinius, mivel itt a municipium szó kivételével majd mindegyik településfajta megjelenik (Nat. Hist. III, 239-142): colonia, civitas, castellum. A municipium-ot itt is az oppidum (c. R.) szó (kifejezés) helyettesíti.

Megint más a helyzet az itáliai városlistával, ahol Plinius az augustusi discriptio totius Italiae-re támaszkodhatott (Nat. Hist. III, 46). A hispaniai listák mellett az itáliai a leggazdagabb anyagban. A településtípusok felsorolásakor a coloniae itt is mindig külön megjelennek, az oppidum szó pedig általában a municipium-ot helyettesíti. A lista végén az összefoglaló néven említett oppida a településfajták összességére vonatkozik (Nat. Hist. III, 138: Haec est Italia. hae gentes eius, haec oppida populorum). Ugyancsak a típusok összességét jelenti az ősi latiumi települések felsorolásakor használt clara oppida kifejezés (III, 68).

2. Kornemann megfigyelése szerint a hispaniai listák egyik forrásában, a Periplusban, az oppidum válogatás nélkül jelenthet mindenféle települést, így bennszülött településeket is (városias és erőd). Ehhez kapcsolódnak a tarraconensisi listához (III, 18) csatolt Pompeius pireneusi emlékművén említett legyőzött és római uralom alá fogott narboi és citeriori települések: oppida DCCCLXXVI in dicionem ab se redacta.

3. Plinius a birodalom keleti felének leírása során számos helyen használta az oppidum szót a görög polis szinonimájaként, amelyet máshol leginkább a civitas szóval adtak vissza. Municipiumok híján Keleten a polisszal való egyeztetés önmagától adódott, a coloniá-kat itt is mindig megnevezte Plinius. A civitas szót Plinius is nagyon gyakran használja, sokszor párban az oppidum-mal nyilvánvalóan azonos értelemben (cf. feliratos emlékeink: e.g. CIL III 412, 6587, 13651). Néhány helyen a települések összesítő száma után civitas-t használ Plinius, majd az egyes települések említésénél oppidum-ot (e.g. V, 105, 127, 143).

A polis=oppidum azonosítás a III, 144 egyik szakaszából ismerhető meg a legjobban: praeterea multorum Graeciae oppidorum deficiens memoria nec non et civitatium validarum. Továbbá: V, 143: Helgas oppidum quae Germanicopolis ..., IV, 47: Colonia Flaviopolis, ubi antea Caela oppidum vocabatur. A legsajátosabban azokon a helyeken lehet megfigyelni az egyeztetést, ahol a településnév -polis utótagját latinra átfordítva oppidum-mal adja vissza a szerző: E.g. Oppidum Veneris (V, 60, 93), Isidis (V, 64), Iovis (V, 60), Leontos O. (V, 78), Mercuri (V, 61), Solis (V, 61). Cf. V, 49: Heracleopolites in insula ... in qua et oppidum Herculis appellatum! A civitas és az oppidum szavak mellett azok szinonimájaként az urbs szót is több esetben használja Plinius (IV, 64). Hasonló jelenséget feliratos emlékeinken is megfigyelhetünk (pl. az aquincumi görög-latin feliratos szarkofágon: Urbs Palaestina, illetve Πόλις Καπετώλιας). A fenti településtípusok mellett a castellum megjelölés is gyakran megjelenik (a szó eredeti értelmében - cf. V, 94).

4. oppidum civium Romanorum kérdése: Ahogy már fentebb említettük, Plinius következetesen nem használta a municipium szót, helyette majdnem mindenhol az oppidum szerepel (Baetica és Lusitania kivételével), ezért többen is helytelenül egy önálló közigazgatási kategóriaként értelmezték a kifejezést, amely fél-municipalis szervezetként félúton állna a privilegizált és a nem privilegizált településformák között. Egyesek Gades-Cadiz később még tárgyalandó esetéből kiindulva az oppidum c. R. -okat a conventus c. R. -okkal azonosították. Az elmélet a folyamatos és alapos cáfolatok ellenére csak a legutóbbi időben bukott meg véglegesen. A vizsgált esetek mindegyikében kimutatható volt a városi rang. Ennek következtében az oppidum szó, mint önálló jogi kategória ebben a formában sem jelenik meg Pliniusnál (sem).

5. A császári jelzős római településnevek vizsgálatát és összegyűjtésüket elsőként B. Galsterer-Kröll végezte el. Munkájában külön részt szentelt Plinius adatainak. Listája összeállításakor jogosan figyelte meg a szerző, hogy a municipium szó említésének kerüléséhez hasonlóan lehetőleg szintén elkerülte a császári cognomenek alkalmazását, még abban az esetben is, amikor forrásában (forrásaiban) a jelzők a rendelkezésére álltak.
A forráshiány miatti nehézséget a következő esetek is igazolják. A szerző a peregrinus települések közé sorolta a következő településeket: Ceres, Tearum, Segisama. Utóbbiak esetében éppen a Plinius által használt kifejezés (e.g. Teari Iulienses) alapján már maga a szerző is valószínűsítette a települések privilegizált statusát. Az újabb kutatások mindenhol megerősítették, hogy mindegyik település esetében kizárható a peregrinus status. Bracara Augusta (Nat. Hist. IV, 112) mint a másik ÉNy-hispaniai conventus-központ, Asturica Augusta, valószínűleg csak a Flavius-korban nyert municipium rangot, a jelzőjét viszont korábban kaphatta, bár az augustus jelzőt a Flaviusok maguk is használták (cf. RIU 134-Scarbantia).
Bracara Augusta nevének esetében véleményünk szerint az augusta melléknév nem császári jelző, hanem a helynév része. Ezt számos olyan felirat bizonyítja, ahol összevonva vagy külön, de szinte mindig a helynév részeként tüntetik fel a jelzőt (cf. CIL II p. 1140): mérföldkövek: e.g. CIL II 4740, 4812, 4826, 4805, 4816, 4834, 4837-38, 4871-72, 6230, összevonva (e.g. Bracaraugustanus jelzőként): e.g. CIL II 2416, 2423, 2426, 5613 (cf. cohors I Bracaraugustanorum - CIL XVI 75, AÉp 1962, 264). Hangsúlyoznom kell, hogy a fenti esetek közé I. századi feliratok is tartoznak, tehát nem késő római, a jelző jelentőségét elfeledő gyakorlatról van szó. Ilyen névadás nemcsak hispaniai peregrinus települések, hanem városok esetében is gyakran előfordul (e.g. Colonia Caesaraugusta - cf. Plin. III, 24).
Ugyanebbe a csoportba tartoznak a szintén pliniusi (III, 27) Nova Augusta és Asturica Aug. (Ptol. II, 6, 35 - utóbbi bizonyosan város volt a CIL II 2636 felirat respublica adata alapján) helynevek is. Az ilyen jelzőket Plinius maga is a helynév részének tekintette, mivel az ABC sorrendbeli felsorolásukkor e.g. az Augusta összetételes helynevek mindig az A betűhöz lettek besorolva (cf. Augusta Tricastinorum - Nat. Hist. III, 36).

A megkülönböztetés nehézségét legjobban talán Iulium Carnicum (Zuglio) és Forum Iulii (Fréjus) esete igazolja. Az Italia és Noricum határán elhelyezkedő település esetében ugyanis mindkét lehetőség elképzelhető. A régi Carnus település (sem nem forum (Mommsen), sem nem castellum (Detlefsen), hanem a CIL V 1829-30 magistri vici-t említő feliratok alapján biztosan vicus) a régebbi elképzelések szerint csak Claudius korában nyert városi (colonia) ragot (PWRE X, 105, cf. CIL V 1842). Ezek alapján unikális módon egy peregrinus helynév része lett volna a Iulius jelző, amelyet a rajta keresztülmenő via Iulia Augusta miatt is kaphatott volna. Ezzel szemben már P. Moróban felmerült - éppen Plinius oppidum adata alapján - az a gondolat, hogy a vicus és colonia status között, még Augustus idejében a település municipium rangra emelkedett. Elgondolását újabb vélemények is támogatják.

A Plinius által használt Iulienses Carnorum alak inkább egy városi jogú közösséget jelöl (lásd feljebb), az összes vele együtt felsorolt település municipium rangú volt, a Iulium neutrum a municipium vonzataként is kialakulhatott, továbbá lehetőséget látok C. Retinacius IIvir feliratát (CIL V 1841) a cognomen hiánya miatt Claudius kora elé keltezni. Igen érdekes L. Titius L. f. Celer sírfelirata (AÉp 1931, 91), aki sp. coh. VIIII pr volt Romában és origoja szerint Carnicumból származott (az egyetlen carnicumi origo!).
Még érdekesebb azonban, hogy a város Iulius nevét vagy jelzőjét a Filiatio után pseudotribusként adták meg. Amennyiben a város akkor még csak municipium volt, akkor a Iulia pseudotribus használata nem helytelen, és akkor még nem feltétlenül volt a helynév része. Annyi azonban kétségtelen, hogy a Iulium jelző igen korán (Pliniustól) kezdve a településnév részévé vált (cf. Plin. III, 130, Ptol. II, 13, 3, CIL V 1842, 1862).

Forum Iulii (Fréjus) esete a forum-típusú helynevekhez tartozik. A császárnév itt nem Beiname, hanem a genitivusos helynévképzés miatt itt is a helynév része. Az ilyen típusú helynevek közé tartoznak a forum, castrum, castellum, pagus, vicus előtagos helyneveink, amelyet általában az alapító neve követett genitivusban (PWRE III (1899) 1754-1760, 1766-1772, VIII (1958) 2090-2094, VII (1912) 56-74, XVIII (1942) 2321-2339). Ennek megfelelően Fréjus is szabályos esetekben Forum Iulii-ként lett említve (Cic. ad fam. X, 15, 3, X, 17, 1, Mela II, 77, Plin. Nat. Hist. III, 35, Ptol. II, 10, 5, Tac. Hist. III, 43, It. Ant. 297, 4, CIL III 2839, VI, 221, 3639, VII 48, X 6230, XII 4368, XIV 3602).
A nehézséget az okozta, hogy a caesari forum Augustustól colonia rangot kapott (PWRE VII (1912) 69-70), így automatikusan a Iulia jelzőt is megkapta. Mindezért később számos esetben a jelzőt és a genitivust összekeverve Forum Iulium-ként lett említve (Tac. Ann. II, 63, Strab. IV, 184, Tac. Agric. IV (Foroiuliensium colonia), Hist. II, 14 (in colonia Foroiuliensi)). Hozzá hasonlóan minden további esetben, ahol valóban császári cognomennel és nem genitivusos esettel állunk szemben, kimutatható, hogy a császár jelző adományozása a korábbi forum, vicus etc. típusú helynévhez a városi rangra emeléskor történt. Ilyen esetek (a felsorolásból kimaradt a szintén pliniusi (IV, 118) lusitaniai Castra Iulia esete, amely nyilvánvalóan elírás a c. Servilia helyett (PWRE III (1899) 1769, Nr. 26)): Libisosa-Forum Aug. (Plin. III, 25, Galsterer: i. m. 71, Nr. 48, Alföldy: i. m. 31-32), Iliturgi-Forum Iul. (Plin. III, 10, Galsterer: i. m. 5, Anm. 34, 37, 6, 13, 66, Nr. 34), Urgia-castrum Iul. (Plin. III, 15, Galsterer: i. m. 5, Anm. 33, 68, Nr. 86). Talán ezek az adatok vezethették félre Festust, aki a fora definíciója kapcsán említett egy forum Iulium-ot is (p. 74 L.=59 Th. = 84 M

Az összes ismert további három forum Iulii esetében csak a genitivusos alakok figyelhetők meg: PWRE VI (1912) 69-70. Az egyetlen kivételnek az Augustus melléknév adásának szokása tűnik, mivel a birodalom területéről számos peregrinus települést ismerünk ezzel a melléknévvel, amennyiben a helynév nem császári saltus-t takar, mint az africai (ItAnt 53, 1, 54, 55, 9, 56, 3, Ptol. IV, 3, 38- CIL VIII p. 19, 1170; ItAnt 43, 6, Tab. Peut. Seg. IV; CIL VIII 4194=18490=ILS 6852, 4204-4205) és a pannoniai vicus Augusti (Baláca) esetében (cf. Kovács P.: Vicus Augusti Pannoniában. Balácai Közlemények 6 (2001) 159-166).

A császári magánbirtokok mellett azonban számos adatunk van olyan augustusi mellékneves településekre, amelyek nem lehettek saltusok, mivel városok territoriumához voltak sorolva. Ilyen pl. a CIL II2 127a=RMD III 194 diploma origoja is, ahol a pagus Augustus Cibalae territóriumán feküdt. A másik kitűnő párhuzam a Pompei melletti Pagus Augustus helynév esete, amelyet Kr. e. 7-ben neveztek át Augustus tiszteletére (cf. CIL XII 1721-1725, 2386-2426-PWRE II (1896) 2372). Itt kell azonban azt is megjegyeznünk, hogy számos, csak feliratról ismert, rövidített jelző genitivusként a helynév része is lehetett, valamint az augustus melléknévből képzett további, biztosan nem császári jelzőket (cf. Caesarina) is figyelembe kell vennünk (e.g. augustanus: e.g. CIL II 2194, VIII 1439, XIII 11944, XIV 301, 347, 431, 2040, 2044, 2045, 2047, 2050). Az ilyen esetekben azonban azt sem szabad kizárnunk, hogy nem császári jelzővel, hanem az augustus melléknévvel vagy a helynév részével állunk szemben.

Galsterer-Kröll listájában eredetileg 150 olyan peregrinus település szerepel, amely császári jelzőt kapott. Ezekből 120 görög, kb. 30 latin település. Itt szükséges megjegyeznem, hogy a császári jelzők vizsgálatánál igen lényeges, hogy csak azokat a jelzőket vizsgáljuk, amelyek valóban jelzők és nem a helynév részei, mint Caesar Augusta, Bracara Augusta. Ezt a kritériumot, bár a szerző maga is érezte, nem alkalmazta. Így a listájába került településnevek túlnyomó többségét szükségszerűen ki kell zárnunk (E.g. császár, családtag neve + polis, briga, dunum, etc. típusú névképzés, castrum,forum + császárnév genitivusban, vagy amikor a helynév maga a császári jelző: Flavia Augusta).
A görög nevek esetében azokat az eseteket is figyelembe kell vennünk, amikor az eredeti e.g. -polis utótagos nevek rövidülnek le a császári névre. Ilyenek e.g. Traianopolis-Augusta Traiana, Claudiopolis-Claudias, Flaviopolis-Flavias, Liviopolis-Livias. A jelzők vizsgálatánál tehát a legfontosabb, hogy elkülönítsük a valódi jelzőket a helynevektől. Ezeket a valódi császári jelzőket cognomen-nek, vagy nomen-nek nevezik antik forrásaink, így Plinius többször is (Galsterer-Kröll: i. m. 86-87, Anm. 227: ac. Ann. XIV, 27, Dio 69, 12, 1, CIL XI 5625, II 1423, IX, 801; Plin. III, 10, 11, 12, IV, 116, 117 (Cognomen, cognominatus, vagy cognominatur alakok)). Ezek a jelzők nem a helynév részei voltak (bár néha azzá is válhattak) és az esetek igen nagy százalékában megegyeztek az ún. pseudo-tribusszal (Galsterer-Kröll: i. m. 93-94, Forni: i. m. 38). Utóbbiak használata éppen a városi jelzők és a tribusok használatából fejlődött ki.

A pseudotribusok problémája, hogy peregrinus közösségek (csak keleten) is viselhették (e.g. Anchialus vagy Bizye), illetve, hogy a városi jelző és a pseudotribus több esetben is nem egyezik. Ennél egyik legfőbb oka lehetett, hogy a pseudotribus használata időben (főleg a III. századiak) és térben meglehetősen korlátozott volt, általában Roma városi katonafeliratokon jelennek meg. Ezért a tévedés lehetősége számos esetben adott volt (ilyen lehet pl. Mursa nyilvánvalóan téves Flavia pseudotribusa).
Másik hibaforrás a supranomina használata lehet, amelyek egyezésük esetén (pl. Claudius, Flavius, etc. gentiliciumok esetén) könnyen összekeverhetők a pseudotribussal (Forni: i. m. 26- 27, 31-32). Néhány esetben alig lehet megkülönböztetni a tribust, a pseudotribust és a jelzőt, mint pl. a Claudia tribus esetében (Forni: i. m. 29-32). A legtöbb esetben azonban szoros kapcsolat mutatható ki a császári cognomina és a pseudotribus használata között, normális esetekben a jelzők változását követte a pseudotribus változása is: e.g. Aquincum, Carnuntum Aelia és Septimia, Siscia Flavia és Septimia pseudotribusa. Véleményem szerint tehát a város valódi jelzőit (sem nem helynévhez tartozó supranomen, sem nem pseudotribus) a legbiztosabban a városi magistratusok feliratai alapján állapíthatjuk meg.

A tarraconensisi települések gyakran viselték a flaviusi jelzőt. Ezek közül néhányat a peregrinus települések közé sorolt Galsterer-Kröll (Bergidum, Brigantium, Gallica, Interamnium, Interaconium, Iria, Libica). Ezen településneveket azonban csak későbbi földrajzi munkákból ismerjük (Ptolemaios 2, 6, 28; 2, 6, 4,; 2, 6, 67; 2, 6, 23; 2, 6, 68 és az It. Ant. 431, 2; 429, 3).
A flaviusi jelzők minden bizonnyal a vespasianusi latin jog megadásával állnak kapcsolatban. Ezen települések statusa azonban nem ismert, így jelen esetekben is inkább városi privilégiummal rendelkező településekről van szó, amelyek a több száz flaviusi új municipium számát szaporíthatják.40 Ezt egy bergidumi origos sírfelirat (CIL II 4248 = RIT 333) is bizonyítani látszik, főleg az omnibus honoribus in re publica sua functus formula használata miatt.

A fennmaradó helynevek közül elsősorban a latin településformákhoz tartozókat kell vizsgálnunk. Ezek vizsgálatából kitűnik, hogy valóban voltak peregrinus közösségek (civitas peregrinák, castella etc.), amelyeket időben és térben jól körülhatárolható módon császári jelzővel tüntettek ki, meglepően csekély számban.
A latin provinciák közül Germania, Africa és Moesia-Thracia területén összpontosulnak ezek a települések. Mindegyikükre jellemző, hogy a Kr. u. II század elejénél későbbiek. Germania területén, ahol kevés városi közösség volt (Arae Flaviae), szükségszerűen a civitasok (de mint mesterségesen létrehozott formációk) töltötték be a városok szerepét. Ezért nem meglepő, hogy néhányukat császári jelzővel tüntette ki Traianus. Ilyen civitasok voltak civitas Ulpia Sueborum Nicretum (CIL XIII 6399, 6417, 6420, 9111) vagy Ulpia Mattiacorum (CIL XIII 7061). A III. században (a datált feliratok alapján Severus-koriak) később Aurelia jelzőt kapott még néhány civitas: Aquae (Aurelia Aquensis, CIL XIII 9117-18), c. Aurelia G. (CIL XIII 6462, AÉp 1932, 43). Néhány peregrinus település rendelkezett az Aurelia jelzővel Africából is (Thugga: civitas Aurelia Thugga (CIL VIII 26534, 26598, 26625, 26629), Horrea: castellum Aurelianense Antoninianense (CIL VIII 8426)).
A birodalom európai provinciái közül még Thracia és Moesia területén fordultak elő ilyen peregrinus közösségek: Durosturum: canabae Aeliae (CIL III 7474), Nicopolis ad Istrum: Ulpia Nicopolis (IGR I 569, 571, AÉp 1902, 107-8, 1926, 90-92), Thracia: Anchialus, Beroe, Nicopolis ad Nestum, Pautalia, Serdica, Topirus.
Utóbbiak azonban már a görög polisok közé tartoznak, amelyeket nem lehet összevonva tárgyalni a latin provinciák közösségeivel. Róluk annyi állapítható meg, hogy a jelző adásának szokása a birodalom keleti részében elszórtan már korábban elterjedt (II. századnál korábbiak (számok Galsterer-Kröll: i. m. után: Iulius: Nr. 437, 511, Caesar: Nr. 443, 556, Augustus-Sebastos: Nr. 476, 515, 573, Claudius: Nr. 510, Flavius: Nr. 431, 542, 549, 557), de szintén a II. századtól vált gyakorivá, és eltérően a latin provinciáktól gyakran a teljes császári nevet tartalmazta.

A következő igen fontos tény, hogy ezek a korai jelzők csak az ázsiai területeken mutathatók ki, Hellas területén nem. A császári jelzők és a helynév felcserélése bevett szokás volt még hivatalos feliratokon is (cf. lex. col. Gen. - Galsterer-Kröll: i. m. 91). Ebből a település statusára következtetést levonni nem lehet. Ugyanígy Pliniusnál is számos esetben, városi közösségeknél látható a felcserélés (e.g. III, 14: Nertobriga, Lacimurga; Iv, 117: Norba, Olisipo, Ebora; V, 2: Traducta Iulia). A valódi jelzők vizsgálatánál megállapíthatjuk tehát, hogy a jelző latin peregrinus közösségekben csak a II. században terjedt el, korábban csak az augustus jelző használata mutatható ki.

6. Plinius noricumi és pannoniai adatai: Plinius művének korábban már teljes egészében idézett szakaszára sokan és sokszor hivatkoztak, a kérdéses hely forrásainak vizsgálata azonban máig elmaradt. Jelen hely rövidsége miatt erre magunk sem vállalkozhatunk, mégis szükségesnek tűnik röviden kitérni rá. Akármelyik Plinius forrásait feldolgozó elméletnek van is igaza (e.g. a 3-forrású elmélet (Periplus, Agrippa, formulae) (Detlefsen-Klotz), a formulae provinciarum szerepét hangsúlyozónak (Sallmann) ), Sallmann kutatásai révén világossá vált, hogy a pannonnoricumi térséget leíró részek az egyes provinciákat tárgyaló formula provinciae-re mehetnek csak vissza.
Nincs arra nézve bizonyítékunk, hogy Agrippa kommentárjai (vagy az azt feltételezetten folytató Augustus-féle munka, ha volt ilyen) Pannoniára is kiterjedtek volna, Italia augustusi discriptio-ja (III, 46- Hollaender és Mommsen véleményével ellentétben ) pedig a provinciákat nem tárgyalta. Az egyes provinciákat tárgyaló szakaszok felépítése a következő: 1. Általános bevezetés és periplus irodalom (térségünkben ez nyilvánvalóan hiányzik). 2-3 statisztikus anyag (hegy-, vízrajz, nép-, városlista). 4. távolságok.

A pannoniai, de a noricumi fejezetnek is szemmel láthatóan legalább három időrendi rétege van, ellentétben olyan provinciákkal, mint pl. Hispania, ahol az adatok jórészt csak Augustus-koriak. A különböző idősíkok azonban nem különböző forrásokat jelentenek, hanem a császári archívumban található egyes formulák újabb és újabb kiegészítését (cf. III, 37 Narbo formulájának módosítása Galba által). Az első valószínűleg egy késő Augustus-kori, amelyhez Noricum esetében csak a Raetis iunguntur Norici kifejezés kapcsolódik, ekkor Noricum még nem volt provincia. Pannonia esetében a munka legkorábbi része csak az Illyricum kettéosztása (Kr. u. 9, lásd lejjebb!) utáni állapotokat tükrözte. Ekkor Pannonia É-i határa még csak a Dravus volt.
Ezt bizonyítja az a tény, hogy a statisztikus anyagba csak dél-pannoniai hegy és vízrajzi adatok kerültek be, egyetlen ettől É-ra levő folyó, hegy nevét sem említette Plinius. Ugyanide tartozik a pliniusi néplista korai része (per praepositióval a Dravus, illetve Savus menti népek leírása, utóbbiak talán az első civitas-ok (a többiek még gentes)), illetve a fejezet végén található távolságadatok. Valószínűleg ide tartozik még Sirmium oppidum (sajnos előtte lacuna van a szövegben) és Taurunum említése, amelyeknek azonban még csak földrajzi szempontból volt jelentőségük (Bacuntius torkolata, illetve határhelység). Sirmiumot már Strabón és Cassius Dio is mint korai települést említi (VII, 5, 2 és LV, 29, 3). A pliniusi Pannonia leírás (=Dravus-Savus közti terület) későbbi császárkori művekben is megjelenik (Flor. II, 24, 8, Solinus, XXI, 2-3). Ugyancsak ehhez a legkorábbi forráscsoporthoz sorolható a tauriscus-scordiscus határ mons Claudius mentén meghúzott vonala, amely nyilvánvalóan Kr. e. I. sz. első feléből származó adat (cf. Szabó: i. m. (j. 65) 45, 52).

Az időben második kategóriába tartoznak Noricum esetében a noricumi városlista adatok, amelyek, mivel nem ABC-sorrendűek, egy nem hivatalos katalógusból származnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a provincia leírásából hiányzik a néplista. Ennek kora mindenképpen Claudius, vagy az utáni. Ugyanerre az időszakra, vagy talán valamivel korábbra (késő Tiberius-kor) kell kelteznünk a pannoniai szakasz későbbi adatait, amelyek mindenképpen a provincia Dunáig való kiterjesztése és a polgári közigazgatás bevezetése utániak. Ide kell sorolnunk a bennszülött törzsek ABC-s néplistáját, amelyből hiányoznak a korábban már megadottak, illetve hiányzik a boius törzs is. Az ekkori városlistának már tartalmaznia kellett Emonát. Talán ebből az időből származik a Sirmium után beillesztett civitas Sirmiensum et Amantinorum-ot említő mellékmondat is.
A populorum haec capita kifejezés talán Plinius saját megjegyzése, amikor a két különböző korú listát összeillesztette (az elsőben említetteket a másodikból kihagyta). Nem lehet véletlen, hogy a populorum capita között csak dél-pannoniai törzseket említ! Ezzel eljutottunk a harmadik réteghez, amely már Plinius-szal egykorú és amelyben már talán saját forrásait használta fel a szerző. Ide tartozik Noricum claudiusi municipiumai után illesztett Flavia Solva említése, a deserta Boiorum-ra vonatkozó szakasz iam tamen kezdetű mellékmondata (divus Claudius említésével).
Ugyancsak biztosan Flaviuskori a pannoniai városlista Sisciával való kiegészítése. Talán Plinius munkamódszere adhat arra magyarázatot, hogy a minden valószínűség szerint Sisciával együtt ugyancsak colonia rangra emelt Sirmium (a 73-as CIL XVI 18 katonai diploma sirmiumi origo-i alapján) kimaradt a listából. A szerző nem tartotta szükségesnek a már máshol említett településés népneveket újból említeni, mint pl. a boiusokét.

Ahogy láttuk, Plinius az egyes területek feldolgozásakor nemcsak a hivatalos formulákat használta, hanem - főként kortárs forrásokként - nem hivatalos katalógusok (noricumi városlista), követ-, kereskedő-, kém és hadvezérjelentések is megjelennek. Plinius többször hivatkozik feliratokra is (III, 136-137Tropaeum Augusti (CIL V 7817), III, 129- C. Sempronius Tuditanus (cf. ILLRP 335 = ILS 8885=Inscr. Aquil. 28), VII, 96-97, IX, 18, XXXV, 115), ezek szövegét azonban valószínűleg szintén csak állami archívumokból ismerte.

Külön kell tárgyalnunk a noricumi városlista után csatolt, a deserta Boiorum-ot és a lacus Pelso-t említő szakaszt. A legutóbbi időkig a iunguntur passivumot úgy értelmezték, hogy a deserta Boiorum Noricum része volt, kiterjedése pedig a későbbi civitas Boiorum-éhoz hasonló lehetett, ezért a későbbi Ny-Pannoniát egészen a Balaton Ny-i csücskéig Noricumhoz csatolták. Véleményem szerint azonban mindkét kérdést másképpen kell megítélnünk. Mócsy A. munkássága utolsó részében igen helyesen vette észre, hogy a iunguntur állítmányt nem lehet úgy fordítani, hogy a deserta Noricum része lett volna, mert ez alapján a Raetis iunguntur Norici, illetve a Pannoniae iungiturprovincia ... Moesia alakok azt jelentenék, hogy Noricum Raetia, Moesia Pannonia része lett volna.
Plinius a iungitur (iunguntur) passivumot művében többször is használja, mindannyiszor, amikor az egyik területi egységről áttér egy másikra. Jelentése egyszerűen csak annyi, hogy a korábban tárgyalt területtel ez és ez a terület (vagy népek) szomszédos(ak). Mócsynak ezen tényből levont következtetése (azaz, ha nem Noricum, akkor Pannonia része, azonban már nem állja meg a helyét. A terület Noricum és Pannonia provincia között lett leírva, a tőle délre eső terület különálló volt, amelyet a 146. caput inde kezdőszava teljesen világosan érzékeltet. Plinius munkája földrajzi könyveiben nem csak a birodalom provinciáit írta le, hanem megjelennek benne a vazallus királyságok, szövetséges államok és részint a birodalom ellenségei is.

Ahogy már említettük, mindkét, korábban eldöntöttnek vélt kérdés (a deserta hovatartozása és területi nagysága) még megoldatlan. A fentiekből következőleg a deserta Boiorum a két provincia egyikéhez sem tartozott még az Augustus-korban. Nem is tartozhatott, éppen a deserta említése miatt. A deserta értelmezésével kapcsolatos újabb felvetések szerintem álproblémák, mivel annak jelentését már évtizedekkel ezelőtt kielégítő módon tisztázta Borzsák I.
A deserta, illetve a vele rokon strabóni έρημος használata (VII, 1, 5) nem egyéb, mint Hérodotosra visszavezethető topos. Minden, a lakott oikumenén kívüli, azzal határos terület attól délre, illetve északra lakhatatlan, délen a hőség és szárazság, északon a hideg és a szárazság miatt (Her. IV, 185, IV, 120, V, 9-10). A topos használata jól követhető Strabónig (VII, 3, 14- cf. Verg Georg. III, 462- d. Getarum), Pliniusig (deserta Sarmatiae IV, 81) és még rajtuk túl is időben (Ptol. II, 11, 7, Avien. or. mar. 132, Proc. III, 1, 115). Későbbi forrásaink azonban a földrajzi ismeretek hellenisztikus kori bővülése miatt a területek zord éghajlatának hangsúlyozása mellett szükségszerűen elismerték a deserta lakhatóságát (Strab. VII, 3, 14).
Nem szükséges mindezek miatt a deserta jelentésében a boiusok által elhagyott területet keresnünk. A deserta feltételezett ritka lakottságát éppen sűrű LTD lelőhelyeink alapján kell elvetnünk. Hogy ez a topos mennyire félreérthető volt, maga Plinius bizonyítja a legjobban, aki a Scarbantiát és Savariát említő mellékmondatát iam tamen habitantur szavakkal vezeti be, ami leginkább a deserta lakhatatlanságára vonatkozott.

A iam tamen másik lehetséges értelmezése, hogy Plinius egy, a római birodalomhoz nem tartozó terület rómaiak által való lakottságára utalt (ilyenre máshonnan is hoz párhuzamokat Plinius (cf. Mauretania - lásd lejjebb)). Pliniustól aztán egyenes út vezetett a Dim. Prov. 18 félreértéséig: d. in quibus habitabant Boi et Carni (cf. Alföldi: i. m. 164, j. 55).
A deserta szó használata miatt az eredeti forrás mindenképpen egy, a római birodalmon kívüli területet írt le (cf. deserta Sarmatiae), amelynek nem muszáj feltétlenül sík területnek lennie (cf. helvétek έρημος-a).
A terület földrajzi kiterjedését sem szükséges mindezek miatt a későbbi civitas Boiorum, illetve a mai Ny-Dunántúl területére korlátoznunk. A lacus Pelso említése nem a terület határát jelzi. Scarbantia és Savaria említése is csak annyit jelent, hogy Plinius korában már két, nagyobb, rómaiak által lakott helység volt a mai Dunántúl területén. Korábban már éppen Tóth Endrének sikerült kimutatnia, hogy a mai Dunántúl területe a rómaiak számára elenyészőnek tűnt, nem érzékelve például a Duna kanyargását, az számukra egy egyenes vonalnak tűnt (cf. Tabula Peutingeriana, Sallmann: i. m. 209).

A másik lényeges dolog, hogy a boiusok területe kifejezés alatt nem tisztázott, hogy mit értünk, azt a területet, ahol a boiusok laktak (Dim. Prov. 18), vagy azt, amely egykor a boiusok uralma alatt állt. Véleményem szerint a megoldást ez utóbbi irányában kell keresnünk. Jól tudjuk, hogy a Burebista vezette diákokkal való összetűzésig a boiusok egészen a Tisza vonaláig uralmuk alá hajtották a környező kelta törzseket (cf. Strab. VII, 5, 2). Később a Duna vonala számított a dák érdekszféra határának (cf. Strab. VII, 5, 2, App. Ill., 22-23 - Segestica mint dákok elleni hadjárathoz jó támaszpont említése, de a Savus mint víziútvonal említése a felvonuláshoz, Mon. Anc. 30, 2), ahogyan ezt az a fenti strabóni hely is jelzi, hogy a dákok a scordiscusokkal szövetségben léptek fel.
Strabónnal a boius határ kiterjedésére vonatkozó adata szerint az a pannonokig ér (VII, 1, 5; 5, 2). Ezek alapján valószínűbbnek tűnik a számomra, hogy a deserta fogalma alatt a mai teljes Dunántúl területét értették. A mai Alföld területe a Plin. Iv, 80, illetve a Vinicius alföldi hadjárataiban (Vell. Pat. II, 96, Flor. II, 24, 8, ILS 8965) felsorolt népnevek (Cotini, Osi, Teurisci, Anartii, Bastarnae) alapján már külön területnek számított.

A mai Dunántúl területén élő, a későbbi civitas-ok nevei alapján ismert törzsekről aligha véletlenül hallgatnak a forrásaink (Arabiates, Belgites, Hercuniates, Eravisci), különösen Strabón. A közülük legnagyobb boiusok nevével adták meg az egész területet, ahogyan a pannon-dalmata lázadáskor a pannonok közül egyedül a legnagyobb breucusokat említik a forrásaink (Suet. Tib. 9, vagy az Amantini: Fest. brev. 7-8), pedig nyilvánvalóan a többiek is részt vettek a Róma ellenes háborúban. Talán Strabón (V, 1, 6) adata miatt túlbecsültük a korábban a dákoktól elszenvedett boius vereség mértékét, és a törzs a Dunántúl feletti befolyását meg tudta még egy darabig tartani.
Nem tartom véletlennek, hogy a fenti dunántúli törzsnevek csak Pliniusnál (mint láttuk, annak is Claudius utáni forrásában) jelennek meg először, majd utána Ptolemaiosnál (és Tac. Ger. 28-ban az Eravisci). Hasonló módon a dákok uralmi területének leírásakor (Strab. VII, 3, 12-14, Plin. IV, 80-81) nem említették meg a környező, dák fennhatóságot elismerő kelta népeket, pedig a dák uralmi szféra határainak (Tisza-Dnyeszter) megadásakor ezeket a népeket is magukba foglalták.
A korábban említett alföldi kelta törzsek önállóan nem véletlenül csak Augustus idejében jelentek meg, miután Burebista halála után a dák királyság részekre szakadt. Velük ellentétben Ptolemaios már a teljes dák érdekszféra alatt álló területet megadja (III, 8). Az itt feltüntetett, újra dák uralom alá került kelta és iráni eredetű törzsek (Άναρτοι, Τευρίσκοι, Κοτήνσιοι, ∏ιεφrγor, Βίηφοι, Καυκοήνσιοι) lehettek azok, akik Traianus 1. dák hadjárata idején mint szövetségesek jelennek meg Cassius Dió-nál (LXVIII, 8, 1, a BoCpor külön említve). Nem véletlen, hogy Dacia provincia jóval kisebb lett az eredeti királyság területénél.

Külön kell beszélnünk Carnuntum térségéről, amely Tiberius tervezett markomannok elleni hadjáratával kapcsolatosan, mint locus regni Norici (Vell. Pat. II, 109, 5), majd Pliniusnál már mint Pannonica hiberna (IV, 80) jelent meg. Plinius, valamint ezen Velleius Paterculus-hely alapján feltételezték többen is, hogy a római uralom előtt regnum Noricum is kiterjesztette a hatalmát a deserta Boiorum-ra. Ezt bizonyító adataink azonban hiányosak. Sem a boiusok, sem a tauriscusok neve nem tűnik fel a magdalensbergi feliraton, amelyet nem lehet csupán azzal magyarázni, hogy más noricumi törzsek is hiányoznak a feliratról. Egyetlen noricumi törzset nem említ a felirat, a Ptolemaios (nála azonban kevesebb törzs (6) van csak említve) révén ismert Alauni-t (II, 13, 2).
A kilenc ismert civitasból tehát csak egy hiányzik. Talán nem véletlen, hogy a törzset a Saevates-szal egy sorban említette a szerző, ahogy egyetlen másik pannoniai, vagy noricumi törzs esetében sem tette. Lehetséges, hogy Ptolemaios ezzel a feliraton szereplő Saevates-szal való valamiféle kapcsolatára utalt.
A Saevates később a Laianci-vel alkotottak közös civitas-t (CIL V 1838). Talán az sem véletlen, hogy Noricum területén később 9 település kapott városi rangot (ha nem is mindig egy civitas-központ - cf. Sebatum). Az sem zárható ki, hogy Carnuntum eredetileg a Dunától É-ra levő helynév volt (Tiberius tábora a Dunától É-ra, sőt Ny-ra is megépülhetett).

A boiusok központja nem Carnuntum-Braunsberg (a római uralmat már nem érte meg, ahogyan Wien-Leopoldsberg sem, az LTD 1 periódus végén háború nélkül szűnt meg), hanem Pozsony oppiduma környékén volt (előbb Pozsony, majd annak pusztulása után Dévény). Carnuntum azonban még a római uralom alatt sem lett a civitas Boiorum központja.
A civitas Boiorum-ot egyik fennmaradt epigráfiai adatunk (CIL IX 5363 = ILS 2737) alapján az arrabonai csapattest praefectusa irányította az azalus civitas-szal együtt. Utóbbinak később talán Solva lett a központja. Talán E. Swobodának volt igaza, aki szerint a Velleius-hely inkább földrajzi fogalom, mintsem közjogi (uralmi), azaz véleménye szerint a szerző egy, a regnum Noricum közelében fekvő területet határozott így meg. Ezt a már megszűnt regnum említése is bizonyítja. Strabón egyik adata alapján (V, 1, 6) a dákoktól elszenvedett vereségtől a boiusok kipusztultak és földjüket a szomszédaiknak hagyták. Utóbbi helyet szintén a regnum Noricum dunántúli térhódítása bizonyítékának tartják (e.g. Alföldy: i. m. (j. 65) 41).

A boiok genocídiumának gondolata, ahogyan azt már ÉNy-Magyarország LTD lelőhelyeink sűrűségéből is láthattuk, téves vélekedés. A római hódítás követ-kezményeként létrejött eredeti civitas Boiorum gyakorlatilag Pannonia Superior teljes Ny-i harmadát magába foglalta, területéből hasították ki Savaria és Scarbantia territoriumát is. A dák vereség (Caesar halálánál későbbre már aligha keltezhető, a Kr. e. 46-45-ös római denarius (T. Carisius Cra.) után vert boius nagyezüstök alapján, leginkább Kr. e. 40) valóban katasztrofális volt a korábbi boius törzsszövetség számára, ehhez az időponthoz lehet csak kötnünk a törzs központi oppidumának, Pozsonynak a pusztulását is. Erre az időpontra és okra tehető a boius nagyezüst verés befejezése is, amely azonban nem jelentette az önálló boius éremverés végét. A kisezüst verés (a Simmering-Réte típusú bizonyosan boius) folytatódott talán a római hódításig. Ebből a szempontból számomra fontos, hogy az új központban, Dévényben nem mutathatóak ki jelentős számban a korszak noricumi veretei, míg a római veretek száma egyre jelentősebbé vált (18 db Augustus-bronz).

A Strabón adat és a deserta-hely összefüggését már többen is elvetették. A hely ugyanis a boiusok illyricumi területére vonatkozik (χώρα ούσα της Ιλλυρίδος) és a Strabón által említett περιοικόντες a boiusok által leigázott alföldi kelta népekre (és a dákokra) vagy sokkal inkább a pannonokra vonatkozik. Nem véletlen, hogy éppen ezek után jelennek meg a pannonok a rómaiak számára veszélyes önálló ellenfélként (cf. scordiscus-tauriscus régebbi közös határ a mons Claudius). Számomra azonban sokkal inkább perdöntő Strabón szóhasználata, amely a területet ismét a deserta-val hozta összefüggésbe, mivel annak egy újabb görög szinonimáját használta: μηλόβοτος = legelő = meg nem művelt föld.
A boiusok legfőbb szövetségesei, a tauriscusok sem szenvedtek megsemmisítő veszteségeket (Strabón leírása rájuk is vonatkozik, Kritasiros pedig nem egyértelműen boius király volt (Strab. VII, 3, 11; 5, 2)), ezt Octavianus és később Tiberius ellenük folytatott hadjárata is bizonyítja majd (App. Ill. 16, Dio, 49, 34, 2, Strab. IV, 6, 9). A boiusok területének Noricumhoz való tartozása sem Strabónnál (VII, 5, 1-2), sem Appianosnál nem jelent meg (Ill. 6; 29 - a boiusok kihagyása az illyricumi népek közül, illetve a más, fel nem sorolt szomszédos népek közé sorolása). Ezek az adatok azonban még nem jelentik a boiusok feletti noricumi uralmat. A pannoniai boiusok számát szaporíthatták a markomannok által elűzött, a Dunától É-ra lakó Boii is (Tac. Ger. 42, Vell. Pat. II, 109).

A noricumiak boiusok elleni támadásaira, nem békés viszonyukra adat Strab. Iv, 6, 8, amely aligha keltezhető a boius nagyhatalom időszakára. A betörések (hasonlóan, mint Italia területére - cf. histriai betörés Kr. e. 16-ban - Dio LIV, 20, 2: Alföldy: i. m. (j. 65) 53-54) a boius területre éppen annak függetlenségét (és meggyengülését) bizonyítják. A Carnuntumot említő Velleius-hely alapján nem lehet az egész terület statusára vonatkozóan következtetéseket levonni, de Carnuntum környéke (a Bécsimedence a Lajtáig) időlegesen Noricumhoz is tartozhatott. Ebben az esetben a tauriscusokéhoz hasonló lehetett a helyzet, azaz a törzs Ny-i területe (Celeia környéke) lett a regnum része, a keleti azonban nem.
Azt sem tarthatjuk azonban kizárhatónak, hogy Velleius, aki ebben a hadjáratban nem vett részt, csak hallomásból kötötte a noricumiakkal rokon nyelvű és anyagi kultúrájú boiusokat a regnumhoz. Erre a korábbi tauriscus szövetség is jó okot adhatott. Mindezek miatt úgy ítélem, a regnum Noricum feltételezett későbbi, Pannonia irányába való terjeszkedése további bizonyításra szorul, arról földrajzi íróink nem tudtak, Plinius leírása azt semmiképpen sem indokolja.

Ugyancsak itt kell megtárgyalnunk Velleius egy másik adatát, mely szerint Maroboduus területének szomszédja volt Pannonia is (II, 109, 3). Ezt többen is úgy értelmezték, hogy a Pannonia földrajzi név ekkorra már a mai Dunántúl területére is vonatkozott, ezáltal is bizonyítva a terület korai megszállását. Ez azonban nem volt szükségszerűen így. Velleius, amikor a markomannok területi határait írta le, mindig azokat a római területeket vette elő, amelyek az adott határszakaszon a legközelebb voltak a markomannokhoz (Germania, Raetia, Noricum, Pannonia).
Germania provinciáknak sem volt közvetlen határszakasza velük. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Pannonia provincia É-i határa a germánokkal szomszédos Duna lett volna. Különösen érdekes a kérdés egy Rufus-hely tükrében (Brev. 7, 8), ahol a Marcomanni et Quadi de locis Valeriae ... pulsi sunt kitétel szerepel (cf. Rav. Geog. 4, 20). Felvetődött, hogy a germánok a boiok elűzése után (Tac. Ger. 42) a Dunántúl területét is kezdték érdekszférájuknak tekinteni, ez alapján viszont már jogos volna Pannonia szomszédjának tekinteni a markomannokat. Ennek azonban a régészeti leletanyagban való megjelenése számomra felettébb bizonytalannak tűnik.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Plinius művében a pannoniai szakasznak (vagy magának a formulának) legalább három különböző korú forrása van, amelyeket azonban csak részben dolgozott eggyé a szerző. Munkamódszerére jellemző, hogy a már felsorolt nevek említését igyekezett elkerülni (pl. boiusok kihagyása a néplistából, Sirmium kihagyása a városlistából). Több esetben azonban kimutatható, hogy ez az összedolgozás elmaradt: 1. Norici említése a provincia helyett. 2. Sirmium oppidum marad. 3. a deserta Boiorum Pannonián kívül maradt.


Forrás: Kovács Pétér: Oppidum Scarbantia Iulia