logo

IX December AD

A cohortes urbanae Savariai származású katonái

Miként arra a cohors XIII urbana neve is utal, eredendően a Városban, azaz Rómában állomásozott, azonban később átkerült előbb Carthagóba, majd Lugdunumba. Egy 2016-ban publikált katonai diploma lett az egység Africa proconsularisban való jelenlétének jelenleg ismert legkorábbi bizonyítéka. Az okmányt 79. június 11-én, azaz még Vespasianus uralkodása idején, állították ki Lucius fiának, a Claudia tribusból való aprusi (Aprens) L. Valerius Celernek. Érdekes módon Celer ugyanabból a thraciai coloniából származott, ahonnan a legio I és II Adiutrix több katonája is. És miként ezen egységekben, a cohors XIII urbanában is szolgáltak savariai származásúak is.
Az aprusi Celerrel, még a filiatiót tekintve is, azonos nevű, ám origo megjelölése szerint savariai (Savariens) Valerius Celer 85. május 30-án kiadott diplomájával nyert elbocsájtást az akkor Africa proconsularisban állomásozó egységből. Az okmány lelőhelye ismeretlen, így még csak következtetni sem lehet, hogy a pannoniai Celer végül hol telepedett le. Ugyanezen a napon szerelt le Lucius fia, a Claudia tribusbeli Lucius Flavius Sabinus (Savariens) is, az egységet megnevező rész nem maradt meg, de igen valószínű, hogy esetében is a cohors XIII urbanáról van szó.
Az okmány hitelesítője 5 sisciai és 2 sirmiumi polgár volt, meglepő módon maga az okmány is utóbbiak városának territoriumán, a mai Sremska Mitrovica területén került elő. Így jó eséllyel Sabinusa környéken tölthette a leszerelés után hátralevő éveit. Másként áll a helyzet Lucius fiával, a Claudia tribusbeli Lucius Valerius Longinus-szal, aki noha savariai (Savar) születésű volt, és megjárta cohors XIII urbanát, földi pályafutását Aquileiában fejezte be, az itt előkerült síremléke szerint. Ennek elkészítéséről saját maga gondoskodott még életében, s feliratán lehetővé tette, hogy szabadosai és azok leszármazottai számára is, hogy odatemetkezzenek. Nem tudni, hogy volt-e bárkije, mindenesetre feliratán nem nevesítette egyetlen hozzátartozóját sem.

Adódik a kérdés, hogy miként kerülhettek az egység kötelékébe; a korábbi kutatás ezen katonák origo megjelölését fiktívnek vélte, és egykori flottakatonáknak tartotta őket. Lucius Flavius Sabinus gentiliciuma valószínűleg nem Flavius kori császári polgárjog adományozás eredménye, lehet, hogy abból a terbélyes gensből származott, amiből a Flavius császárok is, akik igencsak büszkén hirdették szabin származásukat. Persze emellett lehetséges lenne, hogy egykori DrávaSzáva közötti pannoniai törzsből származó peregerinusból lett flottakatonává, majd valamely kivételes tettének köszönhetően urbanicianus-szá.
Ugyan ez magyarázná azt, hogy miért is Sirmium környékén került elő a katonai diplomája. Ez az elképzelés az aprusi Celer diplomájának fényében már nem valószínű, sokkal inkább arról lehetett szó, hogy olyan egységben, főként legióban, katonáskodtak, ami a polgárháború idején Vespasianus oldalán szállt síkra.

Az aprusi Celer honfitársai, illetve a savariaiak jelenléte is csak két egységben mutatható ki, ezek pedig a fentebb említett legio I Adiutrix és legio II Adiutrix, alighanem ezen egységekben tanúsított tetteik jutalmaként kerültek a cohors XIII urbana kötelékébe. Vagy más, nem azonosítható oknál fogva már közvetlenül itt kezdték meg szolgálatukat ezek a claudiusi coloniákból (Aprus, Savaria) származó polgárok.
Az némiképp nehézséget jelent, hogy miért ekkor bocsájtották el őket, a cohortes urbanae katonái számára 20 év volt az előirányzott szolgálati idő. 85-ben történt elbocsájtásukból fakadóan ez arra utalna, hogy 65/66-ban kezdték meg katonai éveiket, erre azonban a legio I illetve II Adiutrix felállítását megelőzően nem kerülhetett sor. Azonban leszerelésük vélhetően azzal hozható összefüggésbe, hogy Domitianus császár ekkoriban a dákok elleni frontra helyezte át az egységet.
Elkerülve, hogy a hadjárat alatt kelljen leszerelni a katonákat, talán még a polgárháborúban magukat kitüntető katonákat „korkezdvezménnyel” elbocsájtotta. Érdekes módon a 16 év szolgálati idő (a praetorii általános szolgálati évei) kijön, ha 69-től számítjuk katonáskodásuk kezdetét. Azonban ez még mindig nem válaszolja meg az aprusi L. Valerius Celer 79-ben történt elbocsájtását.

Talán ugyancsak ide sorolható Caius Valerius Niger is, aki a 71-ben centurióként leszerelt eraviscus Velagenus, Covio fia számára kiadott katonai diploma egyikhitelesítő tanújaként szerepel. A tanúk többségét pannoniai törzsek előkelői adták: Titus Flavius Serenus a Ias(i)usok princepse, Licco, Davus fia, a Breucusokprincepse, Caledo, Sammo fia, a Boiusokprincepse, Cobromarus, Tosia fia, a Boiusok princepse, Breucus, Isticanus fia, Andizetes princepse.
A sort Caius Valerius Niger, a cohors XIII urbana katonája, illetve Lucius Licinius Aquila curator veteranorum (?) zárja. Amennyiben tanúk mindegyike pannoniai volt, úgy ők ketten leginkább savariaiak lehettek, legalábbis ezen időben cohors XIII urbana több savariai származású tagja ismert, ahogy fentebb látható. L. Licinius Aquila pedig akár még a Claudius által letelepített veteranusok egyike lehetett. Ha Niger savariai volt, akkor az okmány kibocsájtásakor nem régóta lehetett urbanicianus, 70/71-ben kellett átkerülnie, mielőtt a legio I Adiutrixot és legio II Adiutrixot Germaniába, illetve Britanniába vezényelték volna át.

Rajtuk kívül egyetlen további személy ismert, Caius Marcius Proculus (domo Sa[v ---]), aki acohorsXurbana kötelékében, Attius (?) centuriájában szolgált. Felirata mára elveszett, a rajta szereplő „DM” formula csak arra utal, hogy nem készülhetett az I. század második felénél korábban, de a fenti történeti adatok alapján sem lehet a Flavius-kornál korábbi, és alighanem a II. század közepénél sem lehet későbbi. Legalábbis nem ismertek más pannoniai származású urbaniciani. Proculus esetében még nehezebb meghatározni, hogy már eleve a cohors X urbanában kezdte meg pályafutását, vagy egy másik egységből került át.


Agócs Nándor tanársegéd (ELTE BDPK)

Forrás: Agócs Nándor: Savariából jöttek