logo

XXVII Novembris AD

A Pax Romana jegyében

A római birodalom egyik legjellemzőbb sajátossága a városi kultúra egyöntetűsége volt. Ha egy utazó éjszakai szállást keresett vagy kiment a főtérre széjjelnézni, ugyanaz a kép fogadta Britanniában, mint Pannoniában, Hispaniában vagy Germaniában. Márpedig városa sok volt a birodalomnak, annyi, hogy egy görög szónok a II. század közepén éppen ezt tartotta a római uralom fő érdemének: „városokat, utakat építettek a rómaiak - mondta -, az utazó egynapi járással több várost is meglátogathat, ahol mindenütt otthon érezheti magát, mert mindenütt ugyanazt a kényelmet, a közlekedés ugyanolyan gyorsaságát és biztonságát találja."
Maguk a kortársak is büszkék voltak arra, hogy a birodalomban utazhattak, amerre jólesett, mert a közbiztonság többnyire kielégítő volt a jól megépített sűrű úthálózaton. Még a keresztény Irenaeus, Lugdunum (Lyon) püspöke is - akit bizonyára nem vádolhatunk a római uralom iránti elfogult jóindulattal - megjegyezte: „a világnak békét adtak a rómaiak, s mi félelem nélkül járunk-kelünk az utakon vagy hajózunk, amerre akarunk.”

A városi életet, az első kiépített útrendszert és még sok mást a rómaiak honosították meg Pannoniában. Persze, ha azt mondjuk, hogy „meghonosították", az nem jelenti azt, hogy mai városainkat, utjainkat a rómaiaknak köszönhetjük.
A birodalom hanyatlása, majd a népvándorláskor hosszú, zavaros évszázadai alatt kihunyt a városi élet Pannoniában, s csak hatalmas rommezők, lenyűgöző méretű, de omladozó épületek tanúskodtak az egykori városoktól honfoglaló elődeink előtt. Lehet, hogy Szombathely német neve, Steinainanger, is ebben leli magyarázatát: „kő a réten" - ezt jelenti Steinamanger; talán azért, mert a sík vidéken nagy kőhalmazokat találtak azok a németek, akik idevetődtek a középkor folyamán. E kőhalmazok Magyarország legrégibb városának, Savarcának a romjai voltak.

Savariát az i. sz. I. század közepén alapította Claudius császár, a római városalapítások ősi hagyományokra visszamenő szertartásával. Külön e célra kijelölt magas rangú rómaiak jöttek Pannoniába, hogy jelenlétükben kijelöljék a város középpontját, kimérjék utcáit és ezzel egyidejűleg a kiszolgált legionariusoknak földet osszanak. Ezek a kiszolgált katonák lettek a város első polgárai és földbirtokosai.
A városalapítás szertartásának legfontosabb része a város határának körülszántása volt: bika és tehén vontatta az ekét, s ahol az eke barázdát húzott, az lett a város határa. Az így alapított város colonia lett, a legmagasabb rangú városi közösség, elméletben voltaképpen Róma városának része, kolóniája.

Meglátszott ez Savariában is. Az utazó, ha Itália nagy kereskedelmi kikötője, Aquileia (Grado) felől a Dunához igyekezett, több colinát látogathatott meg: Emonát (Ljubljana), Poetoviót (Ptuj) és Savariát, s mindenütt ugyanaz a városkép fogadta: egymást derék- szögben metsző, nyílegyenes utcák - ahogyan azt az alapításkor a mérnökök kimérték. Minden coloniának ilyen volt az alaprajza.



Mócsy András