logo

XXVIII Novembris AD

Savaria névadása

Savaria a többi Pannonia településhez hasonlóan a mellette folyó vízről kapta a nevét: a Sala folyó északi partján Sala municipium (Zalalövő), a Mursella folyó nyugati oldalán Mursella municipium (Kisárpás-Dombiföld), az Arrabo folyó torkolatánál Arrabona tábora (Győr).

A Savaria név (késő császár-kori alakja Sabaria) változatlan formában maradt fenn, és a XIX. századig a magyar Szombathely és a német Steinamanger mellett a település hivatalos neve volt.

A római helynév fennmaradásából azonban csak részben lehet a település folyamatos lakottságára gondolni. Feltűnő a név változatlan formája, amelyen a nyelvi alakulás, mint más római településneveknél (pl. Poetovio-Ptuj, Siscia-Sziszek) és a Savaria víznévnél (Savaria/Sevira/Zöbern) nem hagyott nyomott. Ez alighanem annak köszönhető, hogy a IV. században élt Mártonnak, a későbbi tours-i püspöknek, a középkor különösen tisztelt szentjének a szülőhelyét, a Sabariát feljegyezték. Sulpicius Severus a róla írt életrajzban megnevezi a szülőhelyet: a pannoniai Sabaria városát. Feljegyzése a keresztény világban Sabaria nevét ismertté tette.
Az egyháziak által jól ismert név akadályozhatta meg a városnév nyelvi változását: az írásbeliséget képviselő klerikusok megőrizték, és a latin nyelvű szövegekben a régi, hagyományos névalakot használták. Sabaria „nemzetközi” azonosítása, helyhez kötése Nagy Károly 791. évi, avarok elleni hadjáratának következménye. A császár feltehetően az egykori római útikönyvek ismeretében és használatával seregét a Rába-torkolattól Sabarián keresztül vezette vissza a birodalomba.

A Duna mentén érkező uralkodó kerülőjének oka aligha lehetett más, mint a birodalom egyik védőszentje, az uralkodó által is tisztelt Szent Márton szülőhelyének felkeresése. A látogatás nem volt következmények nélküli: a település a birodalom keleti része igazgatásában centrális hellyé vált. Kővárat építettek benne, grófsági központ lett, és 860-ban civitas-nak nevezték.




Tóth Endre