logo

XV December AD

A telep szerkezete

Mindhárom jelenleg ismertetett vicus patak mentén hosszan elnyúló település. Budaörs és Biatorbágy a Hosszúréti-patak, Páty pedig a Füzes-patak partján található. Hosszúságuk változó (több száz méter), szélességük körülbelül 250 méter. Házaik inkább a vízparthoz, nem pedig utakhoz lettek tájolva. Bár belső kövezett útrészlet mind a három telepen előkerült, de hozzá tájolt kőépületek csak Budaörsön voltak.
Budaörsön már a legkorábbi periódustól kezdve megfigyelhetők bizonyos szabályszerűségek a vicuson belül. Egyrészt elkülönül a telep sűrűbben lakott, kőépületes patakparti sávja, az északi, inkább tároló vermekkel, agyagnyerő gödrökkel, kemencékkel, műhelyekkel rendelkező „gazdasági, ipari” negyedtől. Házsorok, ha nem is az egész telepen, de annak déli felében már a telep 1. századi földbe mélyített házainál megtalálhatók (Fig. 20.1).
Máshol kisebb házcsoportok alakulnak ki, körülöttük gödrök, gazdasági objektumok. Az ún. háztartási egységeken belül néha meg lehet figyelni, hogy a lakóházhoz más típusú gazdasági rendeltetésű objektum (felszíni cölöpszerkezetes terménytároló vagy kemencés műhely) csatlakozik.

A kőépítkezésen belül szabályosság a telep nyugati felében létrejövő félköríves házsornál figyelhető meg, már a 2. század első felétől. Ez a házsor a telep fennállásának végéig lakott, sőt keleti felében újabb házakkal bővül. Kérdés, mi lehetett a középső üres részen? Kereskedelmi forum, szentély vagy csak egyszerűen sóderrel borított tér? A 4. században már szemétgödröket ástak a korábban kavicsos felületű térbe.

A 3. században kiépülnek a kövezett utak, és a késő római telep főépülete is szabályosan az észak-déli irányú főút és a patakkal párhuzamos kövezett út kereszteződésébe épült. Mindkét út mellett további falak és épületek figyelhetők meg. Minden bizonnyal a település egyik leggazdagabb része a patakparti, mára már nagyrészt elpusztult sáv lehetett. Itt apszisos, freskós, terrazzós kőépületrészletek kerültek elő. A kövezett főút egészen a patakig lefutott. A kőépületes részt északon egy hosszú kelet-nyugati irányú árok, illetve egy hasonló tájolású épületsor zárja le.
Nyugaton egy oszlopos kerítésfal határolta az épületeket a kora római korban. Talán az egész telepet határoló kerítésfal vagy árok maradványaként értelmezhetők az északi rész kutatóárkaiban jelentkező üres, dupla árokrészletek, illetve a szélesebb, hosszan elnyúló, köves, téglás törmelékrétegek. Belső tagolásra szolgáló kerítésfalak és rövidebb árokszakaszok is megfigyelhetők a telep belsejében (Fig. 21).

A gazdasági jellegű építmények a vicus északi szélén helyezkednek el. Ipari negyednek is nevezhetnénk, de nem teljesen egyértelmű a helyzet. Csak azt állapíthatjuk meg, hogy a település északi sávjában jóval több a gazdasági, mint a lakóobjektum. Ez a tendencia már az 12. századra is jellemző, de a késő római korban figyelhető meg leginkább (Fig. 20.2). Természetesen az északi részen is van néhány kőépület, illetve lakógödör, mint ahogy a déli részen is vannak bőségesen tároló vermek és egy-két kút is.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogyha insulákba rendezett utcasorok nem is, de házsorok, házcsoportok, lakó és melléképület együttesek, egységes terv szerint kialakított kőépületek, kövezett útvonalak és ezekre tájolt lakóházak megtalálhatók a budaörsi vicusban, a telep életének mind a négy évszázadában. Védművek Budaörsön nincsenek, de ez a katonai vicusra sem jellemző. A vicusok egyik ismérve, hogy nem rendelkeznek a falak védelmével.
Pátyon, miután a településnek jóval kisebb része lett feltárva és az sem összefüggően, a telep szerkezetéről jóval kevesebbet mondhatunk (Fig. 22.1). Budaörshöz hasonlóan a telep patakparti és a temető felőli széle lett lehatárolva, a másik két irányban, párhuzamosan a patakparttal még folytatódott. Itt annyival vagyunk jobb helyzetben, hogy a terepbejárás adatai kirajzolják a telep feltételezett hosszát. A kerítésfal úgy tűnik elválasztotta a telepet a temetőtől, de az északi oldalon a telep közepén fut, tehát csak egyes részeket kerített körbe (Fig. 22.2).

Belső tagolásként kisebb kerítésfal részletek és árkok is megfigyelhetők. A telepen belül többféle út található, széles kövezett és keskenyebb sóderes útszakaszok egyaránt kerültek elő. A kövezett út Budaörshöz hasonlóan a dombtetőn lévő temetőtől futott lefelé a patakig, bár egyik helyen sem sikerült feltárni az egész hosszát. Itt is a patakpartot kísérik a nagyobb kőépületek, de van egy nagy épület a dombtetőhöz közel is.
A feltárt területen a két nagyobb épület mellett körülbelül 30 helyen figyelhető meg kőépület nyoma. Tehát ez a telep sem sorolható az egy központi főépülettel és azt körbevevő kisebb gazdasági épületekkel rendelkező villák sorába. Egyértelműen vicus volt, még ha feliratos bizonyíték nem is maradt fenn róla.98 Házsorokat is találunk, bár csak kisebb részletekben és itt is a telep szélét övezik a tároló vermek nyugaton.

Biatorbágyon a kora római bennszülött telep a másik két vicushoz hasonlóan a patakpartot kíséri több száz méter hosszan és körülbelül 250 m szélességben (Fig. 3. 2). A feltárt 2-3. századi kőépítkezéses rész ugyanakkor nagyon hasonlít egy villagazdasághoz, amelyben egy főépületet vesznek körbe a kisebb gazdasági épületek. A hét helyiséges központi épülettől északra körülbelül 200 méterre még egy nagyobb épület részlete, illetve körülbelül 500 méterre egy további kőépület nyomai rajzolódtak ki.
A területen összesen körülbelül 50 fal, falkiszedés és alapozásnyom volt megfigyelhető, tehát mindenképpen nagyobb lehetett, mint egy villagazdaság. Talán itt nem a vicus központi részét, hanem az egyik hozzá tartozó villagazdaság épületeit sikerült feltárni. A szentély helye a településen belül ismeretlen, szórványként előkerült oltárkő és oszlopfő töredékek utalnak a meglétére. Kövezett útrészlet és kerítésfalak itt is megfigyelhetőek, azonban ennek a vicusnak a szerkezete alapvetően eltér a másik két ismertetett településtől.
Az egész területet behálózó derékszögű kerítésfalak és árokrendszerek az ásató szerint a római kori centuriatio maradványai, tehát elképzelhető, hogy a település a Flavius-korban veterán telepítésként jött létre, esetleg egy korábbi kisebb, késő kelta telep helyén, vagy folytatásaként. A villaépület tájolásával megegyező árokrendszerek ugyanakkor szolgálhattak a vicus belső tagolására is.

Az egyes vicusok szerkezete nyilvánvalóan nem lehetett mindenütt egyforma. A kialakulás módja, a földrajzi körülmények, a vicus nagysága és funkciója is szerepet játszhat benne. A katonai tábor melletti vicusokhoz sem érdemes hasonlítani, mivel azok általában a táborból ki-vezető utakhoz tájolt, szabályos utcákat alkotó épületekből álló telepek.
A civil, vidéki településektől, amelyek többnyire egy bennszülött faluból kifejlődve lettek római vicussá, nem várható el ilyen szabályosság. A fent ismertetett három vicus alapján azonban kijelenthetjük, hogy szabályszerűségek mind a földbe mélyített házaknál, mind a kőépítkezéseknél megfigyelhetőek, belső tagolásra szolgáló utak, kerítések, árkok e vidéki vicusokban is találhatók.


Forrás: Ottományi Katalin Újabb római vicusok Aquincum territoriumán