logo

VIII December AD

A pagus Herculius vicusai

Pannóniában több helyről maradtak fenn pagus és vicus elnevezések pl. Carnuntum és a dél-pannoniai városok de a mai Magyarország területén pagus és vicus együttes elnevezése csak egyetlen helyről, Budaörsről ismert (Fig. 1.1-2).

Budaörs, Kamaraerdei-dűlőben a római település mind a pagus, mind a rajta lévő vicusok ókori nevét megőrizte egy oltárkő. Ezt az oltárkövet a 3. század közepén Philippus Arabs és fia, II. Philippus uralkodása idején állították Terra Maternek, a Herculesről elnevezett körzet (pagus) vezetői. A kövön szereplő pagus Herc(ulius)-hoz tartozó vicusok képviselői gyűltek egybe egy ünnepi alkalommal (valószínűleg Róma ezer éves fennállásának megünneplésére, 248. április 21.-én), hogy oltárt szenteljenek a császárok és az istennő tiszteletére. A feliraton három vicus neve maradt meg (a töredék alapján a felsorolás még folytatódott).
A három, név szerint is ismert vicus a következő: vicus Teuto, Teuto(nis) vagy Teuto(nianus), nevét a kelta Teuto személynévből képezték. Hasonló kelta névadás Aquincum környékén más feliratokon is megőrződött a 3. századig (pl. Iuppiter Teutanus). A vicus Bataion(is) neve ugyancsak az őslakos, Bataio személynévből képzett.

A harmadikként említett vicus Anarti(orum), a kelta anartius nép egyik csoportjának, az Alföld északkeleti részéről Pannoniába, közelebbről Aquincum környékére való betelepítésére lehet bizonyíték. Elképzelhető, hogy a vicusok felsorolásában a Terra Mater szentélynek helyet adó budaörsi vicus került a leghangsúlyosabb első helyre, ezért a feltárt település valószínűleg a vicus Teuto(...) nevet viselte.
A pagust az eraviscus területen közkedvelt Herculesről nevezték el, akinek a pagus központi vicusában, Budaörsön álló szentélyére egy onnan előkerült oltárkő is utal (Fig. 16.4). A Terra Maternek szentelt oltár végén valószínűleg szerepeltek a pagus vezető tisztségviselői, az oltárállítással megbízott magistri is.

Aquincum város territoriumán több vicus neve is ismert (pagus megnevezés nélkül). Közülük biztosan helyhez köthető a Békásmegyeren előkerült oltárkő alapján a vicus Vindonianus ill. egy intercisai felirat nyomán a vicus Caramantesium. Pontosabb helymeghatározás nélkül, Budapest területéről származik még a vicus Basoretensis, a vicus Res (a Bécsi úti temetőből), a vicus X (ami lehetett egy városnegyed is) és Szigetszentmiklósról a vicus Cuetro. Ehhez járult most a budaörsi oltárkő alapján a pagus Herculius, amely Aquincum territoriumának délnyugati körzetét foglalta magába. Rajta minimum négy, de lehet, hogy több vicussal, amelyből háromnak a nevét ismerjük is (Fig. 1.3). Természetesen ennél jóval több vicus létezett a város territoriumán, amelyek neve nem maradt ránk. Arra nincs adatunk Pannoniából, hogy egy pagus területe hány vicust foglalt magába. Valószínűleg a vici száma pagusonként eltérő lehetett.

A budaörsi feliraton szereplő nevek és a régészeti feltárások során megismert települések összekapcsolására szeretnék jelen tanulmányban kísérletet tenni, kiindulva az egyetlen biztosan azonosítható, budaörsi vicusból, megvizsgálva, hogy környezetében milyen más hasonló nagyságú és szerkezetű római település található. Fontos szempont a római kori út és vízhálózat figyelembe vétele is.
A nyugati provinciákban elsősorban a fő kereskedelmi útvonalak mellett, vagy stratégiailag fontos helyeken fekvő telepeket tartják vicusnak. Másik alapvető feltétel pedig a telepek vízhez való közelsége. Budaörsön mind a két tényező megtalálható: a vicus az egyik, Aquincumba tartó belső pannoniai főútvonal, a Savaria Floriana Aquincum útvonalon (It. Ant. 263.3) helyezkedett el (Fig.1.4). Valószínűleg ebbe kötött be a Velencei-tó térsége után, a Sopianaeból, Gorsium érintésével Aquincumba tartó út is (It. Ant. 264.21). Továbbá a Hosszúréti-patak partján, hosszan elnyúlva található. E patak mellett, az ún. Rózsavölgyben feltételezhető út is összekötötte keleti irányban a Duna menti limes-szel (Albertfalva táborával).

A Hosszúréti-patak völgyében nyugat felé továbbhaladva, kb. 6 km távolságra Biatorbágy, Kukorica-dűlőben a 2007-2008. évi, K.Ö.SZ. által vezetett feltárások egy nagy kiterjedésű római kőépítkezéses telepet, az ásató szerint feltehetően vicust hoztak a napvilágra. Továbbhaladva északnyugati irányban, hasonló távolságra, a Füzes-patak partján, Páty, Malomdűlőben egy ugyancsak vicusnak tartható település következett (Fig. 2.1).
Feltűnő a három vicus közti majdnem hasonló távolság, ami alapján mindegyik vicus egy kb. 3 km-es sugarú kör közepén helyezkedhetett el. Ez azonban csak elmélet, mivel egyik vicus határait sem tudjuk pontosan meghatározni. Érdemesebb azt megvizsgálni milyen egyéb római kori telepek illetve villák, esetleg temetkezések, oltárkövek vannak a feltárt vicusok közelében. Mik tartozhattak a vicus területéhez, meddig terjedhetett ki a hatásköre?

Budaörsön, a Kamaraerdőben feltárt 2. lelőhelyen túl a felszíni leletek alapján csak két kisebb településnyom van, a Kamaraerdői Törzsgyümölcsösben és a Csíki-szőlőkben illetve nyugat felé Törökbálinton egy településrészlet a Hosszúréti-patak partján, a két vicus határán. Két kisebb temetkezés és három szentély tartozhatott még a vicushoz. Ez utóbbiak közül a vicus határait jelölhetik északnyugaton, a Csíki erdőben legújabban előkerült, Libernek szentelt oltárkő, illetve északkelet felé a Budaörsi út Rupphegyi út kereszteződésében 2007-ben feltárt, LT D előzményű, többrétegű településrészlet, ahol a 2-3. században, az észak déli irányú sóderes út mellett egy kis, szögletes, útállomásként vagy szentélyként értelmezhető épület állt (közepén oszlopbázis és felirat nélküli oltárkő).
A harmadik szentély helye ismeretlen, ez az ún. „Szőlőhegyen” lévő Mithras szentély. Mindezeket térképre vetítve (Fig. 2.2) és figyelembe véve, hogy Budaörs 6 km-es körzetében keleti irányban Albertfalván már katonai tábor volt, a fent említett 3 km sugarú kör valóban megfelelhetett a vicus territóriumának (kb. 28 km2).

A budaörsi vicus központi részén 2002-2003-ban egy mintegy 11 hektáros, nagyrészt összefüggő terület került feltárásra, ami a temetővel és a kutatóárkokkal együtt kb. 19 hektár. Kelet és nyugat felé, a patakkal párhuzamosan még folytatódott a beépített rész. Méretét tekintve akár egy kisebb római városnak is megfelel. A vicuson belüli magánbirtokok határainak jelölésére szolgálhattak a határkövek, pl. Budaörsről Ulpius Karusnak két határköve is előkerült, másodlagosan beépítve (Fig. 4).

A biatorbágyi vicushoz több, a Topográfiában különálló lelőhelyként jelölt telep és villagazdaság is tartozhatott, a Hosszúréti-patak északi és déli partján, sőt Törökbálintra is átnyúlt a lelőhely.
Az M1 és M0 autópálya találkozásánál, kb. 28 hektáros területen hét korszak leletei kerültek elő 2007-2008-ban. Összefüggően 6,5 hektár lett feltárva, de ennek csak egy kis része tartozott a római korba. Továbbá az M0 autópálya szélesítésénél, a torbágyi 1. és a törökbálinti 19. lelőhelyeken előkerült, egymást merőlegesen keresztező árok rendszerek tartozhattak még ehhez a telephez. Valószínűleg a vicus belső tagolására szolgáltak, esetleg birtokhatárokat jelöltek. Körülötte csak Budakeszin illetve jóval délebbre, a Füzes-pataknál van egy villagazdaság. A vicushoz való tartozásuk kérdéses (Fig. 2.1-2).

A Páty-Malom-dűlőben lévő, vicusnak tartható 8-9. lelőhely északon a mai Páty községig tart, déli irányban pedig átnyúlik Biatorbágyra (Fig. 3.1). Itt, a Füzes-patak mentén, Biatorbágy-Káposztás-dűlőben két római telep tartozik hozzá, ahonnan legutóbb egy ezüst berakásos kis bronzszobrocska került elő a felszíni kőmaradványok között. A vicus központi részén van egy kb. 2 km hosszú és 250 m széles, a patakparton hosszan elnyúló település (kb. 50 hektár). Ebből mindössze 9 hektár, alig ötöd része lett megkutatva 1982-1984 és 1997-1999-ben.
Nem ismerjük a feltárt telep viszonyát a többi Pátyon található kőépülettel rendelkező villagazdasághoz ill. kőépület nélküli kisebb telephez sem. Északkeleti szélén található a forrásszentély, ahonnan egy Nympháknak állított oltár került elő, délkeleten pedig egy kis, talán útállomásnak tartható épületnyom. Amennyiben a vicus egy zárt központi részből és több lazán hozzá kapcsolódó villagazdaságból állt, ezek a távolabbi épületek is tartozhattak a vicus területéhez.
Nyugat felé, a Békás-patak völgyében egy sorban elhelyezkedő villagazdaságok már valószínűleg egy újabb vicus részei, vagy önálló fundusok voltak (Fig. 2.1). Ezt a kérdést csak a további ásatások dönthetik el. A Pátyon előkerült temetkezések és szórvány feliratos kövek is a vicus területéhez tartozhattak.

A pannoniai vicusok területe mindenképpen jóval kisebb, mint a nyugati provinciákban. A Rajna mentén pl. Wieslochban egy 15-20 km átmérőjű territorium központjában feküdt a vicus. Ehhez képest a pagus Herculius vicusai a 6 km átmérőjű átlag területtel jelentősen kisebbek.
A vicus Vindonianus területét Alföldy Géza kb. 40 km2-ben határozza meg. Ezen belül 3-4 km2 lehetett a municipális középbirtokok nagysága, a többi pedig a szabad kisparaszti birtok, amit a vicani műveltek. Itt a békásmegyeri felirat alapján a 3. században nyolc birtokos (possessores) és a vicani éltek. Valószínűleg ide tartoztak a budakalászi villák is, Pomázon pedig már egy újabb vicus kezdődhetett, ahol a 2. században a Dera-patak két partján egymáshoz közel öt villagazdaság is található egy kb. 1,5 km2-es területen. Itt futhatott esetleg egy limes-útból leágazó kisebb út is, amely Pomázon át a szentendrei táborhoz vezetett.
Nagyobb felületű ásatás hiányában nem dönthető el, hogy különálló villagazdaságokról, vagy esetleg egy összefüggő, nagyobb vicus központról van itt szó. A feltárt civil vicusok kiterjedése nemigen vethető össze a katonai vicusok méreteivel. Ez utóbbiak több oldalról körbevették a tábort és az utak mentén helyezkedtek el. Ezzel szemben a jelenleg tárgyalt vicusok mindig patakparton, azzal párhuzamosan kb. 200-250 méter szélességben, hosszan elnyúló települések.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a vicusok és a környezetükben lévő villák, telepek kapcsolatára többféle megoldás is létezik. Van, ahol a vicusok területe nagy valószínűséggel magába foglalta a környező villagazdaságokat is. Ilyen lehetett pl. Pátyon, ahol a vicus központi része körül legalább két villagazdaság és több kisebb telep nyomai mutathatók ki. Budaörsön viszont jelenleg nincs tudomásunk más nagyobb villaépületről a már feltárt területen kívül. Itt, a sok kőépületet alapul véve a birtoktulajdonosok a vicus központjában építhettek házat. De az is elképzelhető, hogy a vicus több, a patakparton hosszan elnyúló, elszórtan elhelyezkedő villagazdaságok láncolata, ld. Dera patak vagy Benta patak völgye.

Intercisa környékén a „vicus Caramantesium et villa” kifejezés felveti a lehetőséget, hogy a vicus egy nagyobb villaközpont körül létrejött falu volt. Máshol is megfigyelhetők kisebb falvak a villagazdaságok között, de nem biztos, hogy ezeket is vicusnak nevezhetjük. A vicus és villa kapcsolata tehát még korántsem tisztázott probléma.



Ottományi Katalin