logo

XX September AD

A polgárvárosi nagy közfürdő részei és rendeltetésük

Az aquincumi polgárvárosi nagy közfürdőről közölt publikációk szerint az épületegyüttes bejárata eredetileg az északi oldalról nyílt. A publikációk leírása szerint ezt azonban idővel elfalazták és a főbejárat a nyugati oldalra került, ahol a belépődíj szedőnek (capsarius) a fülkéje lehetett. Mellette széles, lekoptatott küszöbkövön keresztül lehet ma is belépni a fürdőbe. Az 1881-es alaprajz az északi oldal keleti sarkánál is jelöl egy ajtónyílást küszöbkővel. Mindkét bejárat a 3. helyiségébe nyílt.
Ezt régen fedett fogadóteremnek gondolták, a Hampel József publikációjában közölt hosszmetszeti rekonstrukción is így szerepel. Hajnóczi Gyula vetette fel, hogy belső oszlopsorral övezett udvar lehetett, mivel délnyugati sarkán a falsarokban a nyugati fal és a szomszédos helyiség apszisának csatlakozása problémás, így véleménye szerint lefedése nem volt megoldható.
Hampel József szerint a feltáráskor a helyiséget egész terjedelmében nagyon kopott, piskóta alakú padlótéglák borították. oszloptöredékeket találtak itt, de ezek eredeti felállítási helye a feltáró szerint nem volt ismert. A fürdő e része, akár fedett helyiség, akár nyitott, belső oszlopsorral övezett udvar volt, előcsarnokként, várakozóhelyként szolgált, de a fürdést megelőző kisebb helyigényű sporttevékenységekre is lehetőséget nyújthatott. Hajnóczi Gyula basilica thermarumnak nevezte.

A 3. helyiségnek a főbejárattal szemközti oldalán csatornás hypocaustum fűtéssel rendelkező helyiség nyílt. A kisebb praefurnium nyílás közvetlenül a „B” utcáról volt fűthető. A fűtőcsatorna a szemközti falnál T alakúan kettéágazott, így ennek a falnak tubuláltnak kellett lennie. Mind a publikált alaprajzokon, mind a helyszínen a helyreállított épületben úgy tűnik, mintha a déli oldal előtt szélesebb fűtőcsatorna lenne. Ez különös, mivel a délről mellette lévő helyiség eredetileg padlófűtéssel és üreges falakkal rendelkezett, így ennek a falnak a tubulálása értelmetlen lett volna. Ez csak akkor lehetett ésszerű, ha a 4. helyiség vagy fűtése az után épült, hogy az 5. helyiség fűtését megszüntették. Hajnóczi Gyula ezt a helyiséget későbbi beépítésnek tartotta.
A 4. helyiségről még azt tudjuk, hogy padlója alatt a frigidarium felől jövő szenny-vízelvezető csatorna is áthaladt. padlóját négy-szögletes padlótéglák borították. Hampel József öltözőnek tartotta ezt a helyiséget, de a padló alatti csatornák miatt felvetette, hogy illemhelyként is szolgálhatott, ezt az elképzelést a későbbi kutatás is átvette. A helyiség csatornái azonban kétfélék, a rendelkezésre álló adatok szerint a frigidarium felől jövő szennyvízelvezető csatorna a helyiség közepét szelte át és a fűtőcsatorna mellett hagyta el a fürdőt, belefolyva a B utca szennyvízelvezető csatornájába. Ha efelett illemhelyek lettek volna, az lett volna célszerű, hogy a szennyvízelvezető csatorna a falak mentén folyik körbe, és efölé helyezték volna az ülőkéket, így ezt a funkciót legalábbis fűtött helyiségként kevésbé tartom valószínűnek. A helyiség inkább öltöző (apodyterium) lehetett, esetleg fürdőolaj, törülköző egyéb fürdőfelszerelés eladásának, kölcsönzésének a helye. Ha itt illemhely volt, az legfeljebb a fűtött helyiség kialakítását megelőző építési periódusban lehetett.

Az 5. helyiség eredetileg padlófűtéssel és körben a falakon üreges téglákkal rendelkezett, de nem volt közvetlenül fűtött, a padló alatt áramló forró füstgáz és meleg levegő a dél felől szomszédos helyiség alól, hőáteresztő nyíláson érkezett. Hampel József ezt a hőáteresztő nyílást elfalazva találta. A hőáteresztő nyílás elfalazása után az 5. helyiség fűtetlen helyiségként működhetett. Hampel József a feltárás után tett megfigyelése szerint az 5. helyiségből eredetileg ajtó nyílt a 3. helyiség/udvar felé, amit idővel el-falaztak téglákkal, faragott kövekkel és hypocaustum oszlopok töredékeivel.
Az 5. helyiség fürdőn belüli elhelyezkedése alapján eredetileg fűtött öltöző, apodyterium lehetett vagy a fő fürdőhelyiségek mellett kiegészítő helyiségként szolgálhatott, ahol masszást, kenőcsözést, esetleg kozmetikai vagy orvosi kezeléseket lehetett igénybe venni. Bejárata ekkor közvetlenül a 3. helyiségből/udvarról (is) nyílhatott. Az 5. helyiségből lehetett kis átjárón (6.) keresztül megközelíteni a fűtetlen frigidariumot (8.) és a déli fűtött helyiséget, a sudatoriumot (7.).

Az 1881-es alaprajzon, Hampel József 1890-es publikációjában és az abban közölt hosszmetszet szerint is az 5. és a 8. helyiség között falnyílás volt, Hampel József szerint ezt téglával burkolták, éppen úgy, mint a két helyiséget. Ha helyes Hampel József megfigyelése és nem későbbi falkiszedésről van szó, akkor figyelembe véve a meleg áteresztő nyílás elfalazásának és a 3. helyiségből való bejárat elfalazásának tényét is, arra gondolok, hogy itt a fürdő komoly átépítéséről lehet szó. Ekkor az 5. helyiséget esetleg összenyithatták a 8. frigidariummal. A két helyiség közötti falat elbontották, ugyanakkor a 3. helyiség felől is megszüntették az 5. helyiségbe a közvetlen bejárást. Egy ilyen átépítés magyarázhatná az 5. helyiség fűtésének megszüntetését is. Ezzel egy időben kerülhetett sor a 4. helyiség fűthetővé tételére is, ami ezután átvehette a fűtött öltöző szerepét.

A 6. átjáró eredetileg a meleg, a forró és a hideg helyiségek elkülönítését szolgálhatta.
Az 5. helyiségből a 6. átjáró részen át volt meg-közelíthető a 7. helyiség. Ez fűtött volt, a meleget közvetlenül a déli oldalán nyíló praefurniumból kapta. Fűtőnyílását délről, az épületen kívülről, az utca szintjénél mélyebben lévő, pár lépcsőn keresztül megközelíthető kis „kazánház-ból” lehetett megrakni.
A „kazánházban” fűtőcsatornának, esetleg ennek a tetején bojler körülfalazásának, a 7. helyiségben medencének nincs nyoma. A praefurnium nyílás erősen átégett trachit kövekből állt, még a műemléki helyreállításkor is felhasználták szétégett, szétmállott fedőlapját és az oldalfalakat alkotó trachit lapokat. A fűtőnyílásból rövidebb, alján és oldalán trachitból, tetején téglából falazott fűtőcsatorna vezetett be a 7. helyiség padlója alá. Ez fűtéstechnikailag kedvezőbb volt, az égéshez szükséges levegő a tüzelőanyagon áramlott át, és a tüzelőanyag hatékonyabb égését eredményezte.
A helyiség terrazzóból álló suspensuráját a feltáráskor még meg-talált, ma már teljesen hiányzó tégla pillérek és ezeken fekvő trachit lapok tartották. Az 1881-es alaprajz szerint külső, keleti falát üreges téglákkal burkolták. A helyiség tehát magas hőmérsékletű, száraz levegőjű izzasztóhelyiség, sudatorium lehetett. Fürdőn belüli elhelyezkedése, a tepidariummal való szomszédsága is megfelel ennek. Eredetileg az 5. helyiség is innen kapta a meleget. Ennek a hőáteresztő nyílásnak elfalazásával a sudatorium hőmérsékletét még jobban fokozták.

Minden bizonnyal a 7. helyiségből volt megközelíthető a 10. helyiség, bár az ajtó pontos helye nem ismert. A 10. helyiség másik ajtaja a délről szomszédos 11. helyiségbe nyílt, ennek helye a fennmaradt küszöbkő alap alapján meg-határozható. A 10. helyiség is hypocaustum fűtéssel rendelkezett, de nem volt közvetlenül fűtött, a meleg füstgáz és az általa felmelegített levegő a padló alatt, a válaszfalak boltíves hőáteresztő nyílásain keresztül érkezett a 7. és a 11. helyiség felől.
Az áramláshoz szükséges huzat miatt ennek a helyiségnek a falain megfelelő helyeken kéményeknek is kellett lenniük. Ezek nem maradtak fenn, sem Hampel József, sem Kuzsinszky Bálint nem említi és az első alaprajzon sincsenek jelölve. Az ásatás eredményeinek közlése során tubulusokról itt nem történt említés, fűtéstechnikailag nincs is rájuk feltétlenül szükség. A fürdőhelyiséghez nyugat felől apszis csatlakozott, amelyben minden kutató feltételezése szerint medence lehetett. A lebegő padlót az apszis kivételével téglából épített hypocaustum pillérek tartották, az apszisban trachit pilléreken nyugodott a padló.

Az 1881-es feltáráskor sok hypocaustum pillér még eredeti helyén állt, másoknak a lenyomata még megmaradt a hypocaustum padlón. Az apszis idővel átépítésre került, Hampel József szerint bővítették, Hajnóczi Gyula szerint lekicsinyítették. Hampel József szerint a belső lehet az eredeti apszisfal, amit idővel visszabontottak, a helyére is trachit pilléreket állítottak és a nagyobb külső apszisfal köveit opus spicatum technikával építették. Mindezek inkább az apszis bővítése mellett szólnak. Mivel az 1881-es alaprajzon is látszik, hogy a belső, visszabontott apszisfalra hypocaustum pilléreket építettek, inkább Hampel József feltételezését tartom valószínűbbnek, mint Hajnóczi Gyula érvelését, hogy a külső apszis jobban beleillik az alaprajz rendszerébe, tehát az a korábbi. A 10. helyiség fürdőn belüli elhelyezkedése és közvetett fűtése alapján tepidarium volt.

A 10. helyiség déli falán átjáró volt a 11. helyiségbe. Ennek a falnak az alsó részén téglával falazott boltíves hőáteresztő nyílások sorakoztak. Ez a fürdőhelyiség közvetlenül fűtött volt, a délkeleti és a délnyugati sarkában lévő praefurniumokból fűtötték. A délkeleti oldalon a „kazánházba” nyúló trachitból épült csatorna maradványai ma is megtekinthetők. Ez a praefurnium csatorna a 11. helyiség belseje felé is folytatódott, a jobb hőeloszlás érdekében ferdén, a 11. helyiség közepe felé vezette a tüzelőanyag elégetésével keletkező forró füstgázokat és az általuk felmelegített levegőt.

A délnyugati oldalon nyíló praefurnium csatornából a feltáráskor oldalsó átégett trachit lapokat és a praefurnium alját képező trachit lapot találtak. A hypocaustum térben uralkodó igen magas hőmérsékletnek az elviselésére a tepidarium és caldarium oldalfalai a hypocaustum tér magasságáig görgeteg kövekből voltak rakva, a tepidarium, sudatorium, caldarium közötti falpillér alsó része pedig külső szélén téglával volt burkolva. A 11. helyiség padlóját trachit pillérek tartották. Négy-négy pillér tetejére nagyobb trachitlapokat fektettek, majd erre a déli és a keleti oldalon még meglévő maradványok tanúsága szerint kétrétegű, 28-30 cm vastagságú terrazzo padló került.
A falak tubulálva voltak, Hampel József megfigyelése alapján a téglacsövek a padlózat alatti hypocaustum térbe nyúltak le. Az 1881-es alaprajzon a helyiség keleti, nyugati és a tepidariummal szomszédos északi oldalán is üreges téglák sorakoztak. A helyiségben feltehetően három medence volt. Egy-egy téglalap alakú medence a keleti és a nyugati oldalon, fülkeszerűen helyezkedett el a tubulált falak ölelésében, legközelebb a praefurniumokhoz.
A Hampel József leírásában is szereplő, illetve a helyszínen is látható erős kődúcok ezek alátámasztására szolgálhattak. Ezek a medencék minden bizonnyal forró vizesek lehettek, számukra a vizet a kazánházba nyúló praefurnium csatorna tetején melegítették. A bojlerek helyének, körülfalazásának itt már nem maradt nyoma, de hasonló félkörívben kivájt kőelemben ülhettek, mint amit a nagy lakóház magánfürdőjénél találtak. A harmadik medence a déli oldal apszisában lehetett. Ezt az apszist idővel opus spicatum módjára rakott téglákkal elfalazták, így kis téglalap alakú fülkét alakítva ki a fürdőhelyiség déli oldalán. Az apszis hypocaustum terét is el-falazták. Ebben a fülkében is medence lehetett, a déli fal alján csatorna kerek nyílása maradt fenn. Ez a helyiség fürdőn belüli elhelyezkedése, erős hypocaustum fűtése, forró vizes medencéi alapján magas hőmérsékletű és magas páratartalmú caldarium volt.

A fürdő egykori látogatói a fent leírt útvonalat járhatták be, az öltözőben történő levetkőzés után a sudatoriumot vagy a tepidariumon keresztül a caldariumot kereshették fel. A száraz szaunában történt izzadás és/vagy a forró gőzfürdő után a tepidarium medencéjének langyos fürdőjében temperálódhattak. A fürdési folyamat akár többszöri ismétlése után a frigidarium hideg vizes medencéjében hűthették le magukat és fejezhették be a fürdőzést. A 8., fűtetlen helyiség, a frigidarium nyugati oldalán az apszisban egy nagy, de nem mély, némileg a padlószint alá süllyesztett, fél-köríves medence volt.
A medence alját nagy téglalap alakú kövek borították, néhány az 1881-es feltáráskor még eredeti helyén feküdt. A medencét alacsony mellvédfal választotta el a helyiség többi részétől. A mellvédfal a fennmaradt haránt fekvő nagyobb kőlapokon emelkedett. A medence oldalát a frigidarium tört kőből épült külső fala képezte, amelyet Hampel József leírása szerint habarccsal és téglával burkoltak, majd kétrétegű (durvább és egészen finom) terrazzóval fedtek. A medence közepénél csatorna indul, ami a 8., 3. és a 4. helyiségen keresztül vezette el a vizet a B utcai szennyvízgyűjtő csatornába. A frigidariumot a fűtött helyiségek irányából a 6. átjárón keresztül lehetett megközelíteni, de közvetlen bejárata volt a 3. helyiség felől is.


Fényes Gabriella

Forrás: Fényes Gabriella: Aquincumi polgárváros nagy közfürdőrendszerének működése és a déli szárny energiafelhasználása