logo

VI December AD

A fürdőegyüttes déli épülete

A „klasszikus” fürdőegyüttestől délre egy önálló épületszárny található. Utolsó építési periódusában és mai helyreállított állapotában két különálló részre oszlik. Keleti fele a 18. helyiség, a közfürdő illemhelye. Bejárata 13. elő-szobán keresztül a „B” utcáról nyílik. A „B” utca alatti szennyvízelvezető csatornáról amelybe a fürdő hideg vizes medencéjének szennyvizét is elvezették leágazás van. Ez az előtér alatt a latrina északi fala alatt folyik be, az északi fal előtt kettéágazik, körül folyik a latrina falai mentén és a déli fal alatt, a délkeleti saroknál hagyja el a 18. helyiséget és folyik vissza a „B” utcai gyűjtőcsatornába.

A déli épületrész nyugati felének elérését elég körülményes módon határozta meg a kutatás, és a műemléki helyreállítás is e szerint történt. A latrina előszobáján, a 13. helyiségen keresztül, áthaladva a caldarium fűtőterén (15.), a caldarium apszisának háta mögött (16.) nyílna bejárat a 20. helyiségbe.
A déli épületrész nyugati fele három részből áll (19-20-21.). A latrina mögötti 19. helyiség padló és „fal”-fűtéssel rendelkezett és az ásatási megfigyelések szerint két „cementkád” volt benne. Feltárásakor még a lebegő padló is megvolt. utóbbit téglából épült hypocaustum pillérek tartották. Ettől nyugatra egyrészt egy kisebb padlófűtéses helyiség (20.) volt, másrészt egy praefurnium csatornával rendelkező fűtőhelyiség (21).

A kisebb helyiség hypocaustum tere terrazzóval volt fedve, rajta a hypocaustum oszlopok lenyomataival. A fűtőhelyiségben a fűtőcsatorna hatalmas trachit lapjai előkerültek az ásatás során és ezek a helyszínen helyreállítva ma is megtekinthetők. A 19. helyiség hypocaustum teréből nyugat felé, a 20. helyiségbe nyílt két hőáteresztő nyílás.
A 20. kisebb helyiség tehát közvetetten fűtött volt. Hampel József leírása szerint a 20. helyiségből egy további helyiségen keresztül kelet-nyugati irányban csatorna haladt. Ezt a csatornát Hajnóczi Gyula éppen nem szennyvízelvezetőnek gondolta, hanem szerinte ezen érkezett a tiszta víz a fürdő hátsó épületrészébe. Az épületrész melletti omladékban Hampel József ólom vízvezeték csöveket talált, ezek a helyiség medencéibe szállíthatták a vizet. A 21. fűtőtér mögül, a nyugati oldalon szennyvízelvezető csatorna indul ki dél felé, amely a „B” utcai szennyvízelvezető csatornába torkollik.
Ebben az épületrészben fennállása alatt jelentős átépítés történt. Kuzsinszky Bálint is leírta és a helyszíni maradványokon ma is látszik, hogy a 19. helyiség padlója alatt a hypocaustum térből a forró füstgázok és az általuk felmelegített meleg levegő eredetileg öt darab, vízszintesen nagy trachit lapokkal fedett hőáteresztő nyíláson a később latrinaként használt helyiségbe tudtak áramolni. Ennek eredeti hypocaustum fűtését Kuzsinszky Bálint említi.

Idővel azonban ezeket a nyílásokat tört kövekkel befalazták, így a 18. helyiség fűtését megszüntették. Feltételezem, hogy ez egy időben történt a latrina kialakításával. A latrinát a városi szennyvízelvezető rendszerbe a Severus korban kötötték be. Ez esetleg támpontot adhat az átalakítás időpontjára is. Az átalakítás mikéntjére Hajnóczi Gyula szerint a műemléki helyreállítás előtti 1962-es régészeti kutatás is szolgáltatott adatot. Eszerint a 18. helyiség közepén észak-déli irányban húzódó fal volt és ez lehetett eredetileg az épületszárny keleti zárófala. Azt csak a későbbi átépítéskor bővítették keleti irányba.

Kuzsinszky Bálint nyomán a hátsó épületrész (19-21. helyiségek) nyugati felét a kutatás egy-öntetűen laconicumnak tartja. Mi is a laconicum? A laconicum a görög eredetű száraz levegős izzasztó helyiség. Kisméretű, kör alakú, középen, mélyebben elhelyezve nyílt tűzhellyel, forró kö-vekkel, parázstartóval. Ezek sugározták szét a meleget. A laconicumot többnyire kupola fedte. Nagyobbakban a külső falon négy fülke is volt, benne ülőkékkel. A kör alaprajz célja az volt, hogy a középről érkező hőt körben a falakon visszaverje. Laconicumok eredetileg a görög palaestrákhoz épültek, de a korai római fürdőkben is megtalálhatók voltak. idővel a laconicumokat megszün-tették és más helyiséggé, főleg frigidariummá építették át.
A laconicum írásos említései, feliratai, a régészetileg ismert emlékek legkésőbb a Kr. u. 1. század elejéről származnak. Ilyen volt a pompeii Stabiae-fürdő laconicuma is, amelynek építéséről feliratos emlék is van, és amelyet később a férfi fürdőszárny frigidariumává alakítottak át. A laconicum funkcióját a praefurniummal fűtött, hypocaustummal és tubulált falakkal rendelkező sudatorium vette át a római fürdők fűtésrendszerének kifejlődése után. Ezek a sudatoriumok kör vagy négyszögletes alaprajzúak is lehettek, alaprajzuk nem volt meghatározva. Létezésükre Aquincumban is van példa. Mint fentebb szó volt róla, magának a nagy közfürdőnek is volt téglalap alaprajzú sudatoriuma az apodyterium, a tepidarium és a caldarium között. A Thermae Maioresben pedig a tepidariumokhoz egy kör és egy egyik végén apszisos, téglalap alakú sudatorium is kapcsolódott.

A 19. helyiség fűtését egy méretes praefurniumból kapta. A fűtőtérbe, azaz a kazánházba hoszszan benyúlt a praefurnium csatorna, így alkalmas volt arra, hogy a víz melegítésére szolgáló bojler is a tetejére kerülhessen. Ebből történhetett a Kuzsinszky Bálint publikációjában említett két kád meleg vízzel történő ellátása. Azt, hogy a 19. helyiség vizes volt, a kádakon kívül a törmelékéből előkerült ólomcsövek is mutatják. Ennek alapján én úgy gondolom, a 19. helyiség caldarium volt.
A keletre eső 18. helyiség első építési fázisában tepidarium lehetett, hiszen padlófűtéses volt, a meleget közvetett módon a 19. helyiség padlója alól a két helyiséget elválasztó fal hőáteresztő nyílásain keresztül kapta. véleményem szerint ez a déli épület eredetileg egy önálló, igaz talán redukált kis fürdő volt. Bejárata keletről, a „B” utca felől nyílhatott, tepidariummal és caldariummal biztosan rendelkezett. Létezése lehetővé tette, hogy a nagy közfürdő nyitvatartási idejében egyesek külön használhassák. Így akár külön női fürdőként is szolgálhatott. Ezt a kis fürdőt idővel (a severus-korban?) jelentősen átépítették.

A tepidariumát leválasztották, abból kialakítva az önálló, a „B” utcáról nyíló latrinát. A lekicsinyített fürdő bejárata ekkor vagy a nagy fürdőszárny kazánháza mögött volt elérhető, esetleg bár erre régészeti adatot nem ismerek a nyugati oldalon a „c” utca felől keresendő.


Fényes Gabriella

Forrás: Fényes Gabriella: Aquincumi polgárváros nagy közfürdőrendszerének működése és a déli szárny energiafelhasználása