logo

XVII October AD

Az Aquincumi kollégiumokról (bevezetés)

Az aquincumi kollégiumok jogi problémáinak feldolgozása során e tanulmány azt a célt tűzte feladatául, hogy megállapítsa ezeknek a testületeknek jogrendszerbeli elhelyezkedését, és rámutasson arra, hogy a kollégiumok joggyakorlata milyen jelentősen hatott közre a testületekre vonatkozó jogszabályok kialakulásában.
A kollégiumok a Római Birodalom minden területén magánjogi célú társulások voltak, s nem gyakoroltak közjogi funkciókat. A római jog testületéit illetően a polgári irodalomban lényegében kétféle elmélet alakult ki, Az egyik az úgynevezett fikciós elmélet, melynek megalapozója Savigny, Savigny felfogását fejlesztették tovább Kierulff, Becker, Maurer, Affolter. Ezzel a felfogással szemben igen sok képviselője van a jogi személy közjelentőségét hangsúlyozó elméletnek, melynek képviselői a realitás elír letét dolgozták ki. A realitás elméletének hívei közül különösen Bernatzik, Preuss, Windscheid, Jelűnek, Mayer és Kelsen igyekszik a jogi személyek közjogi jellegét kimutatni.
Savigny megállapítása szerint, — s a tanulmány ebből a felfogásból indul ki — a közjogi korporációk voltak azok, amelyeknek először volt szükségük olyan jogi szabályozásra, melynél fogva önálló vagyonra tehettek szert. A municípiumok és a coloniák ezáltal tulajdonképpen jogi személyekké váltak. Savignynek ez a megállapítása véleményünk szerint nem ellentétes azzal az elgondolással, amely szerint a közjogi eredettől, illetve a köztestületek szerepének hatására kialakult jog-gyakorlattól függetlenül egyes testületek kizárólag magánjogi célokat szolgáltak. Ilyen testületek a kollégiumok.

A polgári jogfilozófusok nem ismerték fel azt a körülményt, hogy amikor a római állam kiépítette hatalmas szervezetét, elsősorban a hatalom legteljesebb gyakorlására, annak maradéktalan megvalósítására törekedett, s ennek a szervezetnek nem volt szüksége arra, hogy a vagyoni viszonyokban a magánjog szabályai szerint lépjen fel. Személyi a római állam, jogképességét vizsgálva igen helyesen állapítja meg, hogy az állam minden jogviszonyát a ius publicum rendezte, s így az állammal kapcsolatban magánjogi jogképességről nem beszélhetünk. Amikor azonban a hatalmi szervezet stabilizálódott, ezek a szervek (tartományi helytartó, kormányzó, prefektus, prokonzul, stb.), a megszilárdult hatalom birtokában jogi személyek alakulását segítették elő (colonia, municipium, collegium), amelyek által a vagyoni viszonyok rendezése egyszerűbbé vált.

A kollégiumok magánjogi jellegét bizonyítja az a körülmény, hogy a kollégiumok megalakításához engedélyre volt szükség, azonban ha szabályszerűen megalakultak, legfeljebb csak politikai ellenőrzés alatt állottak, de nem tartoztak bele abba a hierarchikus rendszerbe, amely az állami szervezetekre ás köztestületekre a Római Birodalomban annyira jellemző volt.
A kollégiumoknak az a tevékenysége, amely az egyfoglalkozású emberek közös érdekeinek bizonyos védelmében, a temetkezések alkalmával nyújtott segélyezésben és a különböző kultuszok ápolása címén megvalósított társaséletben való részvételben állott, semmiképpen sem sorolható az állam által megoldásra kerülő feladatok közé. Fentiek ellenére mégis megállapíthatjuk, hogy éppen a kollégiumokkal kapcsolatban kialakult joggyakorlat vezetett a testületekre vonatkozó jogszabályok részletes kidolgozásához és a testületek elméleti kérdéseinek felvetéséhez.

A Római Birodalomban kialakult testületekkel kapcsolatban a források a következő elvont elnevezéseket használják:

1. universitas (corpus)
2. collegium.

Már ez a megkülönböztetés is felhívja a figyelmünket arra, hogy a római jogászok, legalább is a klasszikus kortól kezdve érezték, a különbséget az állam által kialakított és a magánosok kezdeményezésére alakult testületek jellege között. Az universitas fogalma alá azokat a testületeket sorolták, amelyek az államhatalom gyakorlásának megkönnyítése céljából, az államszervezet kezdeményezésére alakultak ki (municipiumok, civitates stb.) Ezek a testületek köztestületek, s a magánjogi forgalomban csak akkor vesznek részt, amikor az egyébként állami jellegű céljaik megvalósításához szükséges.
A kollégiumok viszont kifejezetten magánjogi céllal jönnek létre, amint ezt az aquincumi kollégiumok vizsgálata közben is megállapíthatjuk. A kollégiumok fenti szerepének tisztázása során érthetővé válik előttünk, hogy miért foglalkoztak többet a római jogászok ezekkel a magántestületekkel.

A kollégiumoknál az államtól való függőség viszonya hiányzott, s így a magánjognak kellett ezen testületek minden életviszonyát rendeznie.


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban