logo

XVII October AD

Az Aquincumi kollégiumok keletkezése és megszűnése

A jogi személyek keletkezésével kapcsolatban a jogi személyekkel foglalkozó szerzők, a jogi személy megalakulásának alap felt ételeit dolgozták ki. Ezek az ismertető jegyek a római jogászok irataiban és a forrásokban összegyűjtve nem találhatók meg, és csupán az egyes helyekről — így különösen Gaiustól (D. 47. 22. 4.) tudjuk — hogy milyen kollégiumok jöhettek létre a különböző korszakokban.
Az aquincumi kollégiumok működésének vizsgálata során, figyelemmel a dunai provinciák, s így különösen Dácia joggyakorlatára is, a kollégiumok keletkezésével kapcsolatban azt állapíthatjuk meg, hogy a következő feltételek mellett kezdhették meg ezek a testületék működésüket:

1. ha a kollégium működése engedélyezett volt, vagy arra külön engedélyt kaptak,

2. a tagok az alakuló gyűlésen meghatározták a testület célját,

3. alapszabályát,

4. megválasztották a képviselő és ügyintéző szervéket,

5. a belépési díjakból és a különböző ajándékok, adományok összegéből vagyont alakítottak ki,

6. s az írásbeliség elterjedésével a testületet képviselő tisztségviselők elkészítették a felelősség szempontjából rendkívül fontos cautiojukat.

A kollégiumok működésének engedélyezésével kapcsolatban Ulpianus (D. 47. 22. 2.) megkülönböztetéséből lehet kiindulnunk, ahol is licita és illicita kollégiumokról van szó. A kollégium licita et illicita megkülönböztetést vizsgálva hasznos útbaigazítást ad számunkra a CIL. III. 4419. sz. felirata, amelyből megállapítható, hogy egyes kollégiumok általános engedély alapján, mások pedig speciális engedély alapján jöhettek létre.
Általános engedéllyel biztosította a római jog a temetkezési egyesületek megalakulását, azoknál a kollégiumoknál pedig, ahol az állam érdekeivel ellentétes irányú csoportosulás is létrejöhetett, pl. az iparos kollégiumokban, csak külön engedéllyel lehetett a kollégiumot érvényesen létrehozni. Marcellusnak (D. 50. 16.85.) a „tres faciunt collegium” elvével kapcsolatos elgondolása tehát csak azokra az esetekre vonatkozik, ahol a törvény a megalakulást egyébként is engedélyezi,
Aquincumban i. sz. 106 óta több kézműves és más kollégium megalakulását engedélyezték. Arra azonban az aquincumi városi elöljáróság is vigyázott, hogy a kollégiumok tagjai között megbízható veteránok és más személyek is szerepeljenek.
Más tartományokban, amint ezt Plinius 33. leveléből is tudjuk, még azokban az esetekben sem engedélyezte a császári kormányzat kollégiumok létesítését, ahol a császári helytartó a tűzvészek elterjedése miatt egyrészt kifejezetten kéri tűzoltókollégium megalakítását, másrészt pedig a taglétszám korlátozása (150 fő) folytán körültekintően gondoskodik a tagság ellenőrzéséről. M. Traianus császár a lakosság „nyugtalan szellemére” hivatkozva mégsem engedélyezi Nikodémiában ilyen kollégium létesítését.
Suetonius (Caesar 42; Augustus 32) is írja, hogy mivel igen sok párt új kollégium álcája alatt „semmi másra nem járt össze társulatba, mint gonoszságra”, ezért feloszlatta a kollégiumokat az ősrégi és a törvényesen létező kivételével.

Mindezen tényékbe arra következtethetünk, hogy a kollégium által megvalósításra kitűzött célnak meg kellett felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket az államszervezet ezektől az egyesületektől megkövetelt (politikai megbízhatóság, megengedett vagyoni jellegű cél, és az alakulással kapcsolatos formaságok).
Az államszervezet tehát legfőképpen azt kívánta meg, hogy tudjanak a hivatalos kormányzat képviselői ezekről a kollégiumokról, és a patronus személyének gondos kiválasztásával, vagy a magísterek mellé rendelt curatorok, esetleg praefektusok beállításával az állam érdekei ellen irányuló megmozdulásokat meg lehessen akadályozni. A kollégiumok tehát csak akkor kezdhették meg érvényes működésüket, ha a fenti céloknak és követelményeknek együttesen megfeleltek.

A kollégiumok megszűnésének esetei a következők voltak:

1. a kollégiumnak egyetlen tagja sem maradt,

2. a kitűzött cél meghiúsult vagy megvalósult,

3. a kollégiumot császári vagy egyéb jogszabály betiltotta (C. Th. 16. 10. 20.),

4. a kollégium tagjai alapszabályszerűen a kollégium feloszlatását elhatározták,
A kollégium tagjai a megszűnés után rendelkezhettek a megmaradt közös vagyonnal, és azt rendszerint egymás között felosztották. Az aquincumi kollégiumok megszűnését több mint 300 éves fejlődés után a barbár támadások idézték elő.


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban