logo

XVII October AD

A kollégium fogalma

Kollégiumoknak azokat a testületeket nevezhetjük, amelyek több hasonló foglalkozású, vagy közös elbírálás alá tartozó ember kezdeményezésére, egy bizonyos — magánérdeket kifejező — cél. megvalósítására jönnek létre; működésük módját és szervezetüket alapszabályban rögzítik; általános vagy speciális engedély alapján jogokat szerezhetnek és kötelezettséget vállalhatnak.

A kollégiumok fogalmának elemzése során a következőket kell előrebocsátanunk:

1. A kollégiumok hasonló foglalkozású emberek kezdeményezésére jönnek létre.
A foglalkozási csoportok a következők:

a) papi teendőket ellátó személyek (pontifexek, flamenek, fetiales, haruspexek, augurok, a Sybilla könyvek őrzői és magyarázói, Vesta szüzek stb.),

b) kézművesek, iparosok (hajósok, hajóépítők, kovácsok, pékek, tető. cserepezők, ácsok, szövetkészítők, aranyművesek, fakitermelők és szállítók, folyami szállítók, személyszállítók és egyéb kézművesek),

c) adóbérlők (collegia publicanorum),

d) hivatalnokok (kishivatalnokok),

e) bányászok,

f) zenészek,

g) veteránok,

h) katonák,

A közös elbírálás alá tartozó emberek (status, ordo) is kezdeményezhetik a kollégiumok megalakulását. Ezeket a személyeket a következőképpen csoportosíthatjuk:

a) vagyonilag önálló és viszonylag jómódú, de politikai jogaik gyakorlásában, az érvényesülési terület hiánya miatt, korlátozott szabadok és libertinusok,

b) vagyonilag tönkrement, de politikailag fentiekhez hasonlóan szabad rétegek tagjai (bérmunkások, kishaszonbérlők stb.),

c) nemzetiségi csoportok idegen tartományban (pl. galaták Dáciában),

d) rabszolgák.

2. A kollégiumok egy bizonyos — (magánérdeket kifejező) — cél megvalósítására jönnek létre. Ez a magánérdeket kifejező cél a következő csoportosításban jelentkezik:

a) a hivatással járó összetartozás kifejezése,

b) egymás anyagi támogatása,

c) gazdasági együttműködés,

d) vallási kultusz ápolása,

e) politikai célkitűzés megvalósítása,

f) a közös foglalkozással járó célkitűzések megvalósítása,

g) a császár istenségének dicsőítése.


Ezek a célok a következőkben nyilvánulták meg:

ad, a) A hivatásai járó összetartozás kifejezésé.

Már a király korban létezhettek a papi teendőket ellátó személyek között bizonyos csoportosulások, melyek az összetartozás hangsúlyozására, a papi tekintély emelésére és egyben a jogképző magyarázattal (interpretatio) kapcsolatos feladatok, döntések, könnyebb megvalósítása miatt jöttek létre, A Róma alapítóját tápláló nőstényfarkasról szóló legendával kapcsolatban „lupercalia” elnevezésű ünnepségeket tartottak, melyeket a Lupercus-szentélyben egy papi kollégium rendezett meg. A collegium Lupercorum azonban még semmi esetre sem tekinthető jogi személynek, s ez többnyire vonatkozik a többi papi kollégiumra is.
Rómában — akárcsak a görög földön — nem fejlődött ki külön rendbe tömörült hivatásos papság, viszont a papok komoly funkciókat töltöttek be, és külön kollégiumokban egyesülhettek. Ilyen régi kollégium volt a fratres Arvales kollégiuma, amely ünnepét a termékenység istennőjének tiszteletére rendezte.

A collegium pontificum működéséről különösen a jogi vonatkozású emlékek vizsgálata folytán győződhetünk meg, mivel ez a kollégium volt a jog egyedüli ismerője, magyarázója, valamint a naptár, a dies fasti és nefasti bonyolult rendszerének őrzője mindaddig, amíg Cnaeus Flavius nyilvánosságra nem hozta a naptárt és a performákat, A pontifexek testületé eleinte három, majd hat főből állott, és Máskán szerint a kollégium vezetője, a pontifex maximus, vallási szempontból mintegy a római állam paterfamiliasa volt.
A fetialisok testületé szintén a királykorban keletkezhetett, legfőbb kötelességük a ius fetiale érvényre juttatása volt. A ius fetiale az államok közötti érintkezéssel összefüggő szertartások és szokások összességét jelentette. A fetialisok látták el a követi tennivalókat, és ők végezték azokat a szertartásokat, amelyek a hadüzenetet és a békekötést kísérték. Csak azt a háborút tekintették jogosnak, (bellum iustum), amelyet ezeknek a szertartásoknak pontos betartása mellett indított meg a római állam. (Lásd bővebben Pólay: II carattere e luogo déllé regole déllé relazioni interstatali nel sistema dél diritto Romano. Búza László Emlékkönyv, Szeged, 1958. 279. s köv. 1.)

A különböző jelekből jósló személyek szintén kollégiumokba tömörültek, így a királykorban is működhettek a collegium augurum és a collegium haruspicum, amelyek sok esetben nagy befolyást gyakoroltak a politikai életre. Kollégiumba tömörültek Vesta istennő papnői és a Sybilla könyvek őrzői is.

Augustus nagyszerű szervező tevékenysége következtében ezek az ősi papi testületek újra felvirágoztak, és mind Itáliában, mind pedig a provinciákban elterjedtek. Augustus maga is tagja volt a legelőkelőbb papi kollégiumoknak, így augur volt, a Sybilla könyvek őrizetére rendelt testület, valamint a quindecemviri, a „septem epulones”, a fratres Arvales kollégiumának tagja, és a titiusok, valamint fetialisok kollégiumában is helyet foglalt. Az Augustus-korabeli papi kollégiumokkal kapcsolatban már valószínűsíthetjük, hogy ezek a testületek, a többi kollégiumokhoz hasonlóan, jogképességgel bírtak, és mint ilyenek, vettek részt a társadalmi és gazdasági életben.
A hivatással járó összetartozás kifejezése céljából a papi kollégiumokon kívül a birodalom kishivatalnokai, tisztviselői is létrehoztak egyes testületeket, amelyek a többi kollégiumhoz hasonló módon működtek.

ad. b) Egymás anyagi támogatása.

A temetkezési költségek előteremtése céljából a gazdaságilag rossz körülményeik között élő elszegényedett szabadok és vagyontalan libertinusok, valamint a rabszolgák, közös pénztárakat állítottak fel, amely halál esetén segélyt nyújtott a kollégium tagjainak, ill. a hozzátartozóknak.

ad. c) Gazdasági együttműködés.

Az anyagi terhek megosztása céljából, ahol a nagy befektetéshez szükséges anyagi javakat csak közös erővel tudták az egyszerű emberek előteremteni, kollégiumok jöttek létre. (így pl. a hajóépítés anyagi feltételeinek előteremtésére tömörülték a collegium naviculariorumba a kézművesek.)
A gazdagok között akkor alakult ki ilyen csoportosulás, ha a csoport elé tűzött cél megvalósítása az egyes tagok anyagi erejét is meghaladta. (Az egyik ilyen politikai és gazdasági tekintetben nagy jelentőségű kollégium azoknak a vállalkozóknak: az egyesülése volt, akik bérbe vették az állami jövedelmeket, szerződés alapján igazgatták az állami birtokokat, és az állam számára nagy építési munkákat végeztek.)
A collegia publicanorum-nak nagy jelentőségű vagyoni eszközök voltak a kezükben és szervezetük is megfelel „a jogi személy ismertetőjegyeinek”. Ez a kollégium már a köztársaság idején működött, és valószínű, hogy a személy egyesülések kialakulásával kapcsolatban jelentős szerepet játszott, mivel elsősorban ezeknél a kollégiumoknál tapasztaljuk azt, hogy teljesen vagyonjogi, — magánérdek megvalósítására irányuló — céllal jöttek létre.

A gazdasági együttműködés céljából jöttek létre egyes kézműves kollégiumok is, éspedig különösen azok, amelyekben több fajta mesterség folytatói egyesülték. A kézművesek közös kollégiumait tehát szintén ebbe a csoportba sorolhatjuk.

ad. d) Vallási kultusz ápolása.

A kultusszal kapcsolatos költségek (áldozati tárgyak, lakoma, ünnepi játékok stb.) előteremtése és egyben a temetkezéssel kapcsolatos segélyezés biztosítása volt ezeknek a kollégiumoknak a célja. (Ilyenek a collegium Cereris, valamint Bacchus, Jupiter és még sok más istenség kultuszával kapcsolatos kollégium.)

ad. e) Politikai célkitűzés megvalósítása.

A köztársaság korában politikai kollégiumokkal is találkozunk, melynek tagjai a nép vezetőinek tömegbázisát képezték.

ad. f) A közös foglalkozással járó célkitűzések megvalósítása („érdekvédelem”).

A kézműveseik kollégiumaival kapcsolatban bizonyos fokú érdekvédelmet figyelhetünk meg — anélkül, hogy a modern fogalmak közül egyet is vissza akarnánk vetíteni a múltba — mert hiszen mással nem tudjuk megmagyarázni azt a kétségtelen tényt, hogy az iparosok csak korlátozott mértékben és csak külön engedéllyel alakíthattak kollégiumokat.
Az összetartás gondolatán túlmenően azonban a tagok kölcsönös segélyezését is tapasztalhatjuk ezeknél a kollégiumoknál.

ad. g) A császár istenségének dicsőítése.

Ez a célkitűzés bizonyára csak „fedőnév” lehetett, viszont ezen a címen juthattak a város társadalmi életében szerephez azok a rétegek, amelyek az állami és városi tisztségek viseléséből kimaradtak. A mai fogalmak szerinti, „kulturális” cél, megjelölés helyett ezt a korabeli meghatározást vettük fel fogalmi jegyeink közé. (Ilyen kollégiumok voltak az augustales testület, a C. Victoriae Aug. stb.)

3. A kollégiumok működésük módját és szervezetüket alapszabályban rögzítették.
A forrásokból határozottan megállapítható, hogy a kollégiumoknak alapszabályuk (statutum) volt, melyben a kollégiumi tisztségek és a tisztségviselők hatásköre volt meghatározva.

4. A kollégiumok általános vagy speciális engedély (lex, senatusconsultum) alapján kezdhették meg tevékenységüket, az engedély tehát a kollégiumok — törvényesen is elismert — keletkezésének előfeltétele volt.

5. A kollégiumok jogokat szerezhettek.

6. A kollégiumok — tisztségviselőik közreműködésével — kötelezettséget vállalhattak.
A kollégiumok fent kifejtett fogalmát azzal kell kiegészítenünk, hogy a kollégiumok tagjainak — egy belső, alapszabályban rendezett viszonyánál fogva — jogaik és kötelezettségeik lehettek.

Végül meg kell állapítanunk, hogy a kollégiumok jelentősége mind a gazdasági életben, mind pedig a társadalmi fejlődésben egyaránt nagy volt.


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban