logo

XVII October AD

Az aquincumi kollégiumok jogképességének kérdése

Az aquincumi kollégiumok jelentős vagyonnal rendelkeztek. Ennek a vagyonnak megszerzésében szükséges volt a testületekre vonatkozó jogszabályok betartása. Mielőtt azonban ezt a kérdést megvizsgálnánk, be kívánjuk mutatni a kollégiumok vagyonának sokoldalúságát, melyből a jogügyletek változatos alkalmazására lehet következtetni. Az augustalisok testületé pénztárral (arca) rendelkezett. Ugyanennek a testületnek földje és székháza is volt.
A földet és székházat a kollégiumok rendszerint adományok útján szerezték meg. /Sc/h/ola coll/egii/ empta ex pecvn /ia/ /quam VI/vos dederat Q/uintus/ VLP/ius/ F/ELIX ,/p/raefectus/ cent/onariorum/ páter ad Rosalia a/nnua cel/ebranda/ itemque ad sspvk/h/c/ri tvtel/am/ a solo inpendio /eivs aed/ificata/ et collegio /data?/ imp/eratore/ Antonino /a/vg/usto/ III /et/ com/a/ zonte co/n/S/ulibus/.

A collegium fabrum et centonariorum tulajdonában egy híressé vált hangszer, orgona volt, melyet szintén ajándékképpen szereztek meg.

A temetkezési egyesületeknek székházuk, és számos felszerelési tárgyuk volt, melyek a temetkezésekhez szükségesek voltak, valamint adat van arra vonatkozóan is, hogy egész kőfaragó műhelyeket foglalkoztattak. A havonként rendezett lakomákhoz minden bizonnyal konyhamestert, személyzetet kellett biztosítaniuk.

A katonák körében szokásos kollégiumok pénztára olyan jelentős lehetett, hogy abból útiköltségkiegészítést, temetkezési segélyt és más segélyeket lehetett folyósítani.

A fenti kollégiumi vagyontárgyak sokrétűsége arra hívja fel figyelmünket, hogy az aquincumi, de általában a pannoniai kollégiumok már fejlett jogi szabályozás alapján fejtették ki. tevékenységüket. Ezeknek a testületeknek a vagyona a tagok vagyonától elkülönült vagyontömeg volt, s ennek következtében ezek a testületek — a többi kollégiumhoz hasonlóan — a magánszemélyek helyét töltötték be a vagyoni viszonyokban.
Florentinusnak a testületekre vonatkozó „personae vice fungitur” (D. 46. 1. 22.) kifejezése és Gaiusnak a „civitates eius privatorum loco habén túr” (D. 50. 16. 16.) meghatározása nem minden előzmény nélkül került ugyanis elismerésre és alkalmazásra. Novickij hívja fel a figyelmet arra, hogy a köztársasági jog ősi szakaszában a testületeknek még nem volt vagyoni korporációjuk. A testületek kezelésében levő vagyon a korporáció tagjainak közös tulajdona volt, s csupán a korporáció létezésének időszakában volt oszthatatlan.

Ebben az időszakban a korporáció még nem léphetett fel önállóan a polgári perben. A korporáció számára a szükséges anyagi javakat és a működéshez szükséges helyiséget, eszközöket ekkor is egy-egy erre felhatalmazott személy szerezte meg, de a korporáció vagyona nem különült el annak vagyonától.39 A kívülálló személyek t tehát, ha ügyletet kötöttek, pusztán a korporációt képviselő személlyel kerültek jogviszonyba, jogaikat rá ruházták át, és a kötelezettségeket illetően ellene léptek fel.
Az aquincumi kollégiumok működésének időszakúban már alapszabályban tisztázott szervezet és ügyvitel, a testület tulajdonát képező vagyon, testületet illető jogok és kötelezettségek és önálló magánjogi felelősség volt érvényben. A kollégiumok vagyonszerzési képességét egyes jogszabályok (D. 40. 3. 1. és D. 40. 3. 2., s. továbbá D. 10. 4. 7. 3.) oly módon alakították ki, hogy ez a „jogképesség” csak arra a területre terjed ki, amely a testület céljának megvalósításakor szükséges volt.
Ezek az adatok azért jelentősek, mert ilyen sokféle vagyontárgy tulajdonban tartása már csak fejlettjogi szabályozás vagy szokás jogi úton kialakult praxis alapján lehetséges. Erre tekintettel állapíthatjuk meg azt, hogy az aquincumi kollégiumok működésének időszakában a principatus idején — a kollégiumok jogi szabályozása, illetve a joggyakorlat elérte klasszikus fokát, s a kollégium vagyona önálló, a tagok vagyonától különvált, vagyontömeg lett. A jogforrások között ebben a korban még ennek a fejlődésnek a rögzítését nem találjuk, a klasszikus kor végére azonban már a jogi ren-dezés is ennek a joggyakorlatnak megfelelően alakult.

Az aquincumi kollégiumok jogképességének kérdésével kapcsolatban tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a kollégiumok széleskörű tevékenysége, fejlődése és erősödése nagymértékben hozzájárult a római személyegyesülésekre vonatkozó jogi rendezés körültekintő megoldásához.

A római hódítás Pannóniában általában is termékenyítő hatást váltott ki. Míg Itáliában a hanyatlás jelei mutatkoztak mind a gazdasági életben, mind pedig a társadalom erkölcsi, jogi és egyéb kérdéseiben, addig Pannónia — a római fejlődés egészére is visszahatva — hatalmas fejlődési iramot megvalósítva, virágzó, fejlődő provinciává vált. A városi és kollégiumi élet a principatus időszakában itt a legélénkebb, s míg Itáliában a személyegyesülések is elvesztik korábbi jelentőségüket, s egyre inkább a császári kormányzat eszközévé válnak, addig Pannóniában a testületi élet virágkorát éli, s a jogi szabályozás tekintetében is előre mutató fejlettségről tesz tanúbizonyságot.


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban