logo

XVII October AD

Aquincim katonai kollégiumai

A katonai fegyelem és maga a katonai szervezet ellentétben áll azzal a lehetőséggel, hogy a légiókon vagy auxiliákon belül a katonáknak bármilyen egyesületbe történő tömörülését a köztársasági vagy a császári kormányzat megengedte volna. A veteránok kollégiumi tagsága, sőt önálló kollégiuma is megengedett dolog volt — amint azt számtalan aquincumi és más példa is bizonyítja — de az az engedékenység, amelyet Septimius Severus császár tanúsított ebben a tekintetben, felettébb meglepő, mind a történészek, mind a jogászok előtt.
A császár-kultuszban, a városi és gazdasági életben, a veteránok kollégiumai nagy szerepet játszottak, amelyek a második század derekától kezdve eltűntek ugyan, de a Duna melletti provinciákban egészen a III. század közepéig megtalálhatjuk nyomaikat.

A veteránusok közül kikerült különböző magistratusok feliratos emlékeit Savariában (CIL, III. 419, 1192, 4183), Aquincumban (CIL. III. 1052), Sarmisegethusában (CIL. III. 1126, 1485), Brigeticiban (CIL. III. 4298), Napocában (CIL. III.· 7557, 15827) és más városokban is megtalálhatjuk, amelyek a veteránusok megbecsülését és tiszteletét tanúsítják.
A CIL III. 3569 és 10519. sz. feliratok azt bizonyítják, hogy a veteránusok — valószínűleg a temetkezési segély elnyerése miatt — tagjai voltak a collegium fabrum et centonáriorumnak is, sőt az egyik sírkövön a collegium veteránorum rövidített jelzése is megtalálható. A veteránusok bekerültek a culticus (CIL. III. 1054, 10994 stb.) az iparos (CIL. III. 354, 1189, 10519) kollégiumokba, sőt olyan ácskollégium létezéséről is maradt. fenn emlékünk, amelynek tagjai kizárólag veteránusok voltak.

Az a reform, amelyet Septimius Severus a III. század elején vezetett be, amellett, hogy a katonák számára biztosította a törvényes házasságkötés jogát, és hogy az összes légió helyzetét a pretoriánus gárdáéval tette azonossá50 megmutatkozott a katonáknak a collegiumokhoz való viszonyában is.
Septimius Severus előtt a tényleges szolgálatban álló katonáknak sem a polgárok egyesületeiben nem volt szabad résztvenniük, sem pedig önálló testületekben nem volt szabad tömörülniük semmiféle címen. Ezzel szemben a CIL. III. 10994. sz. feliratból kitűnik, hogy Brigetio környékén valamelyik faluban Jupiter tisztelőinek kollégiumában két katona foglalt helyet, és egy 227-böl származó 7437 számú feliratban, amely Bacchus Nicopolis környéki kollégiumának névsorát tartalmazza, szintén van néhány katona és veteránus.
Ennél a jelenségnél azonban még nagyobb figyelmet érdemel az, hogy az említett reform után a tényleges szolgálatban levő katonáknak a hadseregen belül is lehetőségük nyílt „takarékossági” és segélyező egyesületek alapítására. Ezek a kollégiumok a császárkultusz ápolása mellett rendfokozatuk szerinti csoportosulásokban rendszeresen szedték a tagdíjakat és tagjaikat különböző alkalmakkor segélyben részesítették.

A CIL. III. 3524 és 10435. sz. feliratok a katona kollégiumok aquincumi létezéséről is tanúskodnak, mégis egy egészen ép feliratot veszünk vizsgálat tárgyává, amelynek tanúságai a jog szempontjából különösen jelentősek:

Pro felicitate et incolumitate /m/ saeculi dominorum n/strorum/ Aug/ustorum/
L/ucii/ Sep/timii/ Severi Pii Pertinacis
5. Aug/usti/ et/ M/arci/ Aureli/i/ Antonini Aug/usti/ Part/hici/, Brit/annici/,
Germ/anici/ Max/imi/ Aug/usti/ et Juliae Aug/ustae/ ríiölrílsl Aug/usti/ n/ostri/
et castr/orum/ et senatus et patriae
10. Antonini Aug/usti/ nostri invicti.
Cor/nicines/ leg/ionis/ III. Augiustae/ p/iae/ v/indicis/.

A felirat elején szereplő ezen dedikációból meg lehet állapítani, hogy a kollégium Septimius Severus császár alatt keletkezett, és hogy a cornicines legionis legionis kollégiumának (azaz pontosabban a légió kürtös altisztjeinek) feliratos emlékével állunk szemben.

A dedikáció után a kollégium tagjainak nevei sorakoznak két oszlopban 35 tag feltüntetésével.
A felirat különösen érdekes része, amely a kollégium alapszabályát is képezte, a következő:

„Scammari n/omine/ dabunt col/legae/ qui fac/ti/ funer/int/ denarios DCCL. Si qui d/e/ col/egis/ tram/are/ pro/ficiscetur/ cum pr/omotus/ s/it/, acc/ipiet/ viat/icum/ pro/cessus/ m/iles/ denarios CC, eq/ues a/utem/ denarios S.
Item vet/e/ranis anularium nom/ine/ denarii D.
Item, si qui ex coll/egio/ amplio grad/u/ prof/icisceretur/, accip/iet/ denarios D.
Item, si qui obitum naturae red/diderit/, accipist her/es/ ips/ius/ sive proc/urator/ denarios D, Item, quod abom/inamur/, si q/ui/ locu/m/ su/um/ amis/erit/ accipiet denarios CCL.
/i/t/e/m/, qui arc/a/ solut/i/ sunt et sí quis de tironib/us/ ab hac die satis arcae fec/erit/, accipiet quitquit debet/ur/,
Lex fact/a/ /ante diem/ XI. (Kal/endas/ Sep/embres/ · /Plautiano/ II et Geta II co/n/s/ulibus/. /G/e/mi/in/us/s. Antonius.
Filinus Marcus.”

A katonakollégiumnak ebből a szabályzatából megtudjuk, hogy a katonák különböző célokra gyűjtögették össze jövedelmükből azt az összeget, amely azután a kollégium vagyonát képezte. Ha valaki a kollegák közül akár áthelyezés, akár más fontos okból kifolyólag a tengeren át útra kelt, az útiköltség kiegészítése céljára, ha lovas katona volt, 500 dénárt, ha pedig miles volt, akkor 200 dénárt kapott. Azok a katonák, akik veteránokká váltak, „anularium” címen 500 dénárt kaptak a kollégiumtól, ha pedig valakit a tagok közül előléptettek (valószínűleg a felszerelés bevásárlásának megkönnyítése céljából) 500 dénárral jutalmazták.
A katona kollégiumoknak a temetkezési segélyre vonatkozó ténykedését is bizonyítja ez a felirat, amennyiben ha valaki meghalt, az ő örököse 500 dénárhoz jutott, mérlegelés és a prokurátor döntése nélkül, — amelyet minden bizonnyal az eltemettetés anyagi gondjainak megkönnyítésére juttatott a kollégium. Az alapszabályzat még arról az egészen modern intézménynek számító juttatásról is megemlékezik, amelyet tagjai abban az esetben kaptak, ha állásukat elvesztették, 250 dénár erejéig.

A Lambaesisben állomásozó katona-kollégiumhoz hasonlóan más területeken is megtalálhatók ezen testület nyomai, amelyeknek működése minden bizonnyal az előbb említett kollégiuméhoz volt hasonló. A katonaság különleges szerepét mutatja tehát ez a körülmény, és feltételezhető, hogy a hadsereg a III. századi eseményekben már nemcsak mint fegyveres erő játszott szerepet, hanem mint a szabad kisbirtokosok, vele kapcsolatban álló, rétegeinek képviselője is.
A szabad kisbirtokosoknak — és a provinciákban, így a Duna melletti tartományokban is, még ezek igen sokan voltak, — érdekükben állott olyan erős központi hatalom, amit a császárság biztosított, s amely határt tudott szabni a nagybirtokosok túlkapásainak. A katonakollégiumok kialakulásával kapcsolatosan megállapíthatjuk tehát, hogy rendelkeztek a „jogi személy ismertető jegyeivel”, sok irányú tevékenységet folytattak, melyek között a temetkezési segély és más jelentős támogatások szerepeltek.

A kilépés esetére szóló támogatás ténye két gondolatot ébreszt a katonai kollégiumokkal kapcsolatban:

a) a kilépő tagok — s általában a tagok — figyelemmel kísérhették a kollégium vagyoni viszonyait, s egy kicsit sajátjuknak is tekintették a közös vagyont. Ezért születhetett meg a veteránná válás esetére az ,,anularium” ezért kapott a magasabb rangúak közé lépő tag 500 dénárt és a véglegesen kilépő tag 250 dénárt;

b) ugyanakkor azonban nem a saját befizetésének összegét kapta vissza, tehát a katonai kollégium vagyona is a tagok vagyonától független tulajdon, „a jogi személy” tulajdona!


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban