logo

XVII October AD

A sexviri Augustales és az Augustales

Az itáliai császárkultusz szervezett formái — a császár istenségét dicsőítő kollégiumok — elég korán megtalálhatók a Dunamedence római uralom alatt levő részén. Ezek a testületek különösen azért lettek kedveltek a birodalom minden területén, mert tagjai ezen a módon juthattak szóhoz a városok közéletében. Azok a férfiak, akik születésüknél fogva nem vehettek részt a város önkormányzatában az augustalisok testületé néhány csábító címének és kitüntető megbízatásának elnyerése érdekében, szívesen áldoztak vagyonukból tetemes összegeket a városok céljaira.
Az augustalisok testületé többnyire felszabadított és meggazdagodott rabszolgákból állott, de helyet foglaltak soraik között a helyi magisztrátusok írnokai, segédtisztjei, tehetősebb pékek, kereskedők, sőt béljósok és színészek is. Ez a vegyes rétegekből összegyűlt testület volt hivatva arra, hogy Augustus eredeti elgondolásának megfelelően bizonyos vallásos formaságok elvégzése és végeztetése által az alattvalói hűséget és a császár istenségének gondolatát ápolja és felvirágoztassa.
A testület, habár különböző elgondolások és formák szerint, valamint többnyire önkezdeményezés útján működött, kitűnően szolgálta a kívánt célokat; egyrészt a császár felsőbbrendűségének kidomborítását és -az alattvalói hódolat ébrentartását, másrészt pedig biztosította a városok szegény osztályai számára nyújtott ajándékozások és egyéb szórakozások fedezetéül szolgáló összegek legnagyobb részét. Mindez a császári kormányzatnak csupán néhány hivalkodó cím odaajándékozásába került.
Aquincumban ennek az intézménynek látszólag két változatát is megfigyelhetjük. A „sexviri Augustales” a város rendes tisztviselőit utánozva, hat gazdag férfit állít az Augustus kultusz élére, akik valószínűleg a leggazdagabb és legelőkelőbb polgárok közül kerültek ki.

A másik „testület” az „Augustales” nevet viselte, s amíg az előbbi szervezet kollégium-volta vitatott, addig az utóbbiról tudjuk, hogy 138-ban már kollégium formájában volt megszervezve, (CIL III. 3487.) A sexviri augustales és augustales tagjai egyébként ugyanazon társadalmi körből kerültek ki, mégis a sexviri augustales cím előkelőbben hangzik, A szakirodalomban ezzel kapcsolatosan igen sok elmélet született. Van olyan szerző, aki szerint a sexviri augustales hivatali évük letöltése után kerültek be az augustales kollégiumba (Schmidt), s ezek szerint az utóbbi nem más, mint a hivatalos évüket kitöltött sexviri testületé. Premerstein feltételezi, hogy a két szervezeti forma a második század közepe előtt összeolvadt, és a sexviri most már élethossziglan lettek a testület tagjai, s ezt az összeolvadást császári reform idézte elő.

Alföldi ezt a felülről jött rendezést nem tartja valószínűnek, de a kultusz pontos történetét ő sem tudja feltárni. Az kétségtelen, hogy a III. század első feléből származó feliratok a sexvir augustalis kifejezés említése mellett (CIL III. 3354: M. Aurél. Tertullüs sexvirum col. Aq., CIL 3527: T. Ael. Provincialis sev/ir col. Aq., CIL. III. 3620: Sept. Celer sexvirum col. Aq.) az augustalis elnevezést is tartalmazzák (CIL. III. 3579: C. Cornél. Corintus Augustalis és még a CIL. 3456, 3533, 3581. sz. feliratai).
Az egyik rövidítésből arra lehetne következtetni, hogy tíz tagú „sexvir” kollégium is működött Aquincumban CIL. III. 3497: ... dec. col. Aq. Vagy pedig a kollégium decuriákra oszlott.) A fenti feliratokból arra következtethetnénk tehát, hogy az Augustus kultusz különböző formákban élt Aquincumban, de mint újhipotézist, azt az elgondolást is felvethetjük, hogy az augustales kollégium volt az az alapot képező szervezet, amelyből a sexvir augustalis kiemelkedett, akár mint a kollégium vezető testületé, akár úgy, mini a városi önkormányzat által hivatalos elismeréssel is kiemelt tisztségviselők egy csoportja. Ezt bizonyítja Petronius — később ismertetésre kerülő — előadása is, amelyből kitűnik, hogy a sexvir Augustalis tisztséget választás útján lehetett betölteni. A választás — véleményünk szerint — az Augustales kollégiumban történt.

Alföldi András szerint az Augustus kultusz tagjának lenni nagy megtiszteltetésnek számított Aquincumbán, mert a decuriones után ez a réteg jelentette a provincialis városok „második rendjét”, amit az is mutat, hogy összességükben megillette őket az ,,ordo” elnevezés. Ennek a címnek a birtokában az augustalisok testületé igyekezett olyan látszatot kelteni, mint valami második városi tanács. Határozataikat decretumnak nevezték, patronusokat választottak, és olyan egyesületi rangokat létesítettek, melyek annak szemléltetésére szolgáltak, hogy ők is kitüntethetik soraik közül az érdemeseket. Ilyen megtiszteltetést jelentett a honorati és duplicarii cím megszerzése, akik a közlakomákon és a pénzosztogatások alkalmával kétszer annyi adagot kaptak, mint a többiek.
A testület önállóságát növelte az is, hogy önálló testületi pénztáruk volt (arca), amely adományok és hagyományok révén tekintélyes összegre növekedhetett, s melyből a testület a szertartásokkal és lakomákkal kapcsolatos kiadásokat fedezni tudta. Aquincumban van adat arra vonatkozóan is, hogy az ilyen egyesületnek földbirtoka is volt. Az augustalisok testületé hasonlóan a decurioneshez, testületi székházat tartott fenn magának, felirati feljegyzésből lehet erre következtetni. Aquincumban, Dáciában megtalálhatók a romjai. Amikor Dácia fővárosában sikerült egy ilyen aedes augustaliumot napfényre hozni, kiderült, hogy ez hatalmas épülettömb volt, amelynek falai között a testület a tanácskozásokon kívül lakomákat rendezhetett, és megtarthatta különböző szertartásait is.

Ha az augustales és a sexviri augustalis társadalmi kötelességeit vizsgáljuk, feltűnik, hogy a szertartások elvégzésén és az azokkal kapcsolatos költségek viselésén kívül, a tagoknak tetemes összeget (summa horioraria-t) kellett befizetniük a városi közpénztárba, sőt játékokat, közlakomákat kellett rendezniük, középületeket, szentélyeket, fogadalmi emlékeket kellett emeltetniük, díszíttetniük, illetve helyreállíttatniuk. Ez azonban nem jelentett jogi kötelezettséget is. A tagok — ha pénzük volt bőven — szívesen tettek, eleget ezeknek a kívánalmaknak, hiszen a kollégium ünnepi áldozatain, vagy pedig amikor az általuk adott játékokon elnököltek, a kollégium vezetői a rendes magistratusok jelvényeit használhatták, s az ezeknek járó megkülönböztetéseket élvezhették.
A saját játékaikon és pénzosztásaik alatt a testület tagjai, illetve vezetői emelvényeken ültek, ilyenkor és rituális tevékenységük folytatásánál, a szenátori bíbor szegélyű fehér lepel (tóga praetexta) volt a viseletük, két lictor kísérte őket, és mindenben az önkormányzat „vezetőihez vagy az aedilisekhez hasonlítottak. Á legtekintélyesebb sexvir augustalisoknak külön díszszéket (terebélyes biseliumot) engedélyezett a városi elöljáróság.

A meggazdagodott libertinusok nagy része tehát szívesen viselte a rája nehezedő terheket, ezekért a címekért, s érdekes, hogy a III. század elejéről származó egyik feliraton olyan katonacsaládból származó· teljes polgárjogú férfi neve is szerepel az augustales névsorában, aki a városi tanácsnak is tagja lehetett volna. Ez a tény szintén az augustalis testület politikai súlyát mutatja, és azt, hogy a kultusz teljes mértékben megfelelt az uralkodó elgondolásainak.
Számunkra az augustales kollégium vizsgálata azért jelentős, mert a kollégium vagyonával, jogképességével és szervezetével kapcsolatban több olyan jogi következtetést vonhatunk le a későbbiek során, amelyet a klasszikus ismeretforrások nem tartalmaznak.


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban