logo

XVII October AD

A rabszolga kollégiumok Aquincumban

A rabszolga kollégiumok kialakulásával kapcsolatban a császárkorból vannak a legelső adataink. A (köztársaság végén már nagy gondot okozott! a római uralkodó osztálynak a rabszolgák szolgasorsban tartásának ideológiai alátámasztása. A rabszolgákkal történő bánásmód nagymértékben megváltozott, a gazdasági életben a rabszolgák peculiumát növekedni hagyták, és a szabadon bocsátások száma is emelkedni kezdett.
A nagy magán és császári gazdaságok rabszolga tömegeinek a szervezési formáját Augustus találta meg, aki a Lares kultuszt saját géniuszának kultuszával összekapcsolva újította fel, éspedig a famílián belül keletkezett rabszolga-kollégiumok keretében. Különösen sok rabszolgakollégium volt a császár rabszolgáinak körében, amelyekről a császárság fennállásának egész korszakából . vannak feliratos emlékeink. A magánosok tulajdonában álló rabszolgák kollégiumairól főleg az I. századból származó feliratok tanúskodnak.

A rabszolgakollégiumok a foglalkozási és vallási megoszlás szerint alakultak, de tudunk olyan temetkezési pénztárak működéséről ás, amelynek rabszolgák voltak a tagjai. Tacitus (Ann., 73.) közlése szerint a cultores Augusti valamennyi házban megalakult, s habár a rabszolgák részvétele. az istenek vagy a császár tiszteletében ellentétben is állt a régi família szigorú elveivel, Augustus újításával nem volt érdemes ellenszegülni, és így a rabszolga és a szabadon bocsátott menedéket és védelmet talált a császár képénél. (Tac. Ann. IV., 36. Seneca, de dem. I. 18.).
A rabszolgatartó uralkodóosztály számára végeredményben ez a reform nem is volt előnytelen, hiszen sikerült a rabszolgák sorait megosztani, és a kollégiumokban olyan dolgokban érdekeltté tenni, amelyek elvonták őket a veszedelmes gondolatoktól.
A rabszolgák ezekben a kollégiumokban más kollégiumokhoz hasonlóan — tisztségeket viseltek, s a házi kollégiumokban kiosztható tisztségekre fényt derít a következő felirat, amely arról tanúskodik, hogy egy Panclis nevű fiatal rabszolga — valószínűleg ura Jóvoltából — hány tisztségnek volt a hordozója:

„Panclis sub /iculatii/ aed /ilis/ et ex d/ecreto/ d/ecuiiorum/ pro mag /istro/ i/ure/ d/icundo/ ossa hic sita sunt. In sua aed/ilitate/ dec/urio/ lectus est et ei aes a família conlat um. est. In mag/isterio/ mortuus est annorum natu XX.” (CIL. VI. 9289.)

Érdekes megfigyelni, hogy a szabadon bocsátottak megmaradtak a családi kollégiumokban, és ezáltal a patronus és a libertus között fennmaradt egy olyan kapcsolat, amely nem volt lényegtelen az uralkodóosztály számára. A libertusok kötelességei oly nagy terjedelműek és előnyösek voltak a patronusok számára, hogy érdekükben állott ezt a meggazdagodott réteget magukhoz kapcsolniuk. A szokás és a jog szabályozása oda vezetett, hogy a szabadon bocsátottak elidegeníthetetlen alkotórészként maradtak bent a családi kollégiumokban.
A rabszolgakollégiumokkal kapcsolatosan tűnik ki a legjobban, hogy a rómaiak a császárkorban már, ha nem is tettek kifejezetten különbséget a „jogi személy” és az egyéb egyesületek között, ezt a különbséget mindenesetre megérezték.

A rabszolgakollégiumok attól függetlenül, hogy ugyanazon elvek szerint épülhettek fel, mint a többi hasonló egyesületek, nem tekinthetők jogi személynek, s nem ismerte el ezeket hivatalos egyesületnek (collegium licitum) a törvény sem. Justinianus kodifikációja nem emlékezik meg ezekről a kollégiumokról, s létezésükről csak a fennmaradt feliratok tudósítanak bennünket. Tehát a rabszolgakollégiumok nem tekinthetők „jogi személyeknek” habár rendelkeznek is a „jogi személy” néhány ismertető jegyével (engedély, szervezet, gyülekezési szabadság) s ezzel a kérdéssel kapcsolatban úgy véljük, hogy a rabszolgák jogképességének a hiánya ad számunkra magyarázatot.
Az a társadalmi rend, mely a rabszolgák helyzetére vonatkozóan számos új szabályt alkotott a fejlődés során, s melyek között igen sok olyan rendelkezést is találunk, melyek a rabszolgák javára szolgáltak (cselekvőképesség, külön vagyon, tilalmak a rabszolga megölésére vonatkozóan) két alapvető jogot vontak meg következetesen a rabszolgáktól; a politikai életben való részvétel jogát és a jogképességet.

A jogképtelen személyekből álló rabszolgakollégium pedig — véleményünk szerint — szintén nem kaphatott jogképességet, s így nem tekinthetjük „jogi személynek” sem”


Forrás: Biró János: Kollégiumok Aquincumban