logo

XXII September AD

Apulum papsága.

Apulum Dacia legösszetettebb településrendszere volt, amely a Kr. u. III. század elején két városból egy colonia illetve egy municipium továbbá a Iegiotáborból állt, valamint helytartói székhely is volt, ez utóbbi külön egységet alkotott a Maros és Ompoly összefolyásánál létesült településrendszeren belül. A két apulumi város között temető feküdt, amely bármilyen attributiót lehetetlenné tett a canabae legionis és a municipium Aurelium között.


Municipium Aurelium Apulensium

A Maros partján a mai Marosportó (Partoj vagy Murej-Port) területén fekvő római település eredetileg colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa egy pagusa volt. Marcus Aurelius emelte városi rangra municipium Aurelium Apulensium néven, Kr. u. 161-180 között. A municipium a mai ismeretek szerint Kr. u. 180-ig állt fenn. Elén quattuorvirek álltak.
A településről nem ismertek papok, ennek ellenére legalább az államvallás papsága biztos képviselve volt, valamint sacerdosok is. Fennállásának alig több mint egy évtizede alatt az élethossziglani és egy városi képviselővel rendelkező papi tisztségek viselői közül egy legfeljebb kettő tevékenykedhetett a városban.


Colonia Aurelia Apulensium

A municipium Aurelium Apulensiumot valószínűleg Kr. u. 180-ban Helvius Pertinax helytartósága alatt emelte colonia rangra Commodus, colonia Aurelia Apulensium néven. A rangemelés a pomerium kitágításával is együtt járt. A Kr. u. III. század elején ius Italicumot kapott a város. Trebonianus Gallus (Kr. u. 251-253) uralkodása alatt a Chrysopolis elem is a város nevébe került. A következő papi tisztségek és viselőik ismertek a városból Kr. u. 271-ig, azaz fennállásának kilencven évéből, amelyből legalább az utolsó évtized bizonytalan:


Antistes

Három antistes ismert Apulumból, a colonia Aureliából. Tisztségük az apulumi Locushoz, azaz a colonia Aurelia szent kerületéhez tartozott, amelynek az adminisztratív vezetői voltak. Annak ellenére, hogy a Locus már a Kr. u. II. század végén létezett, mindhárom antistest, mint az antistitium viselőjét a Kr. u. III. század első feléből ismerjük.s Tisztségüket feltehetően az alábbi sorrendben viselték egymást követően:

D 29 M(arcus) Aur(elius) Comat(ius) Super

A Kr. u. II. század végén peregrinus, 212-t követően római polgár, antistes, dec(urio).
D 59 C(aius) Iul(ius) Valens

A Kr. u. II. század első harmadában cl[Pinic]us l(oci), sacerdo[s] d[ei| [?|, har(uspex) col(oniae), antistes loci, (?)

D 40 Cl(audius) Marcellus

A Kr. u. III. század első felében, egyetlen ismert tisztsége szerint an(tistes) volt Apulumban,

Egyik közülük a colonia decuriójává vált |D 29], másikuk talán folyamodott valamely magistratusért folyamodott egy feltételesen hozzá köthető felirat szerint (D 599. A harmadiktól csak egy Nemesist ábrázoló relief ismert, amelyet ő adományozott [D 40].


Augures

A colonia három augurját ismerjük, mindhármat a Severus korból. Felirataik keltezéséhez csak a város colonia rangjának feltüntetése járul hozzá, illetve egyikükről tudható, hogy Kr. u. 212 és Severus Alexander uralkodásának nem tudni, mely időpontja között a tartomány főpapja volt [D 20], Nem állapítható meg, hogy egyenként vagy egyszerre töltötték be az auguri hivatalt. A bemutatott lex Ursonensis 66-67. paragrafusait párhuzamnak véve elméletileg egyszerre is lehettek augurok a coloniában, hárman alkotva a városi collegium augurumot:

D 20 P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fii (ius) P(apiria tribu) Strcnuus

Valószínűleg Kr. u. 180 után equo p(ublico), augur col(oniae)(2), dec(urio) col(oniac)P), patron(us) collegior(um) fabr(um) centonar(iorum) et nautar(um), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior(um), llviralis, augur col(oniae)C), Kr. u. 212 után sacerd(os)
Arae Aug(usti).

D 47 F|a]b(ius) Pulcher A Kr. u. II. század végén, leghamarább Kr. u. 180-tól [?dccuri|o, augfur ?] col(oniae).

D 67 C(aius) Numm(ius) Certus Leghamarább Kr. u. 180 után eq(ues) R(omanus), (decurio coloniae), augur col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum) et dendr(ophorum) col(oniae).

Mivel pontos hivatalviselési idejük nem állapítható meg Kr. u. 180-tól felfelé, viszont a felirataik javasolható keltezési ideje egymáshoz időben nagyon közel eső, így feltételezhető, hogy legalább ketten voltak egyszerre augurok a városban a Kr. u. II. század végén. Az, hogy az ismertek miképpen követték egymást a hivatalban, illetve melyikük volt párhuzamosan a másikkal együtt augur, vagy esetleg egyszerre hárman voltak-e augurok, a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. Annyi valószínű, hogy a Kr. u. II. század végén nem egy augur volt hivatalban a colonia Aurelia Apulensiumban, hanem legalább kettő.


Flamines

Hat flamcnt ismerünk a colonia Aurelia Apulensiumból, a város elméletileg mintegy kilencven évig tartó, gyakorlatilag lehet, hogy nagyjából egy évtizeddel rövidebb normálisabb városi létének idejéből. Az ismert személyek száma viszonylag kevés, ahhoz képest, hogy hányán lehettek hivatalban a megállapított idő alatt. Felirataik keltezését a város colonia rangra való emeléséhez lehet viszonyítani, vagyis az ismert városi flamenek időrendje Kr. u. 180 és a D 5 főpapi címe által jelzetten Severus Alexander uralkodásának valamely időpontja között helyezkedik el.

A felirataik és pályafutásuk időrendjei szerint a flameni hivatalt a következő időszakokban töltöttek be, néhányan lehetségesen egymással párhuzamosan:

D 41 Tib(erius) Cl(audius) RufusO)

Kr. u. 180 után flamen col(oniae).

D 22 Ael(ius) Valent[inus](2)

Kr. u. 180-at követően fl(amen) col(oniae).

D 66 M(arcus) Munatius M(arci) f(ilius) [—]

Kr. u. 180 után d[ec(urio)] col(oniae), Kr. u. 193-197 után dfec(urio)] mun(icipi), flam(en), |I]lv(ir], q(uin)[q(uennalis)], pa|t[r]onu[s| causarum col(oniae), [?e|c]u{a}es [Romanus].
D 75 T(itus) Varen(ius) T(iti) fil(ius) Pap(iria tribu) Pudens

A Kr. u. II. század utolsó évtizedétől [dec(urio)] colo[n(iae)(|)], fl(amen) coloniarumC 2), eq(uo) p(ublico), praef(ectus) coh(ortis) eq(uo) p(ublico) a mil(itis), flam(en) colo[n(iae)(J| (az egvik flaminatustól visszavonult flaminicius coloniae)); a Kr. u. III. század elejétől, q(uin)q(uennalis) coloniae)!1), lehetségesen már az előző cursus közben dec(urio) [mu]nic(ipi)0), patro[nus m]unic(ipi),:), patro[nus] [colle]gior(um), patro[nus] [cau]sarum.
D 6 P(ublius) Ael(ius) Iulianus A Kr. u. II. század végétől dec(urio) col(oniae), eq(uo) p(ublico), q(uaestor?), eq(ues)

R(omanus), flam(en), llviral(is) col(oniae).

D 5 P(ublius) Ael(ius) Antipater A Kr. u. II. század utolsó két évtizedében, Kr. u. 180-tól decurio col(oniae), c(quo) p(ublico), q(uaestor?), a mil(itis), Ilvir, flame[n] col(oniae), sac(erdos) Arae Aug(usti).

A viszonylag rövid, nagyjából fél évszázadnyi időt felölelő periódusban tevékenykedő, a D 75 kivételével a flaminatust élethossziglan betöltő öt flamenre egyenként nagyjából tíz évnyi hivatali idő jut. Gyakorlatilag az egymáshoz közelálló, illetve egymást fedő keltezésű feliratok szerint valószínűsíthető, hogy Apulum coloniájában egyszerre legalább két fiamén volt hivatalban, átlag nagyjából húsz esztendős hivatali idővel, beleszámolva a D 75 viszonylag rövidnek tekinthető flaminatusát is. A húsz esztendős átlag flameni idő, a fiatal kortól betölthető tisztség esetében reálisnak tekinthető, ennek ellenére lehet, hogy nem ismerjük az adatolt fél évszázad összes apulumi flamenjét.


Haruspex

Egyetlen haruspex ismert Apulumból, a Kr. u. II-III. századokból közel nyolcszáz feliratot hátrahagyó legnagyobb daciai városból.1 A feliratok nagy számához viszonyítva az egyetlen ismert haruspex léte kirívó esetnek mutatkozik. Joggal feltételezhető, hogy alkalmazásának hátterében Severus Alexander azon rendelete állhat, amely fizetett állami hivatallá tette a haruspicatust, tehát kiemelte a lex Ursonensis 62-ik paragrafusában meghatározott feltételek, azaz a helyi magistratusok alkalmazási lehetősége alól.
Valószínűleg a városok külön nem költöttek haruspexre lévén, hogy mindenütt voltak augurok. Apulum tartományi székhely jellege is hozzájárulhatott az egyetlen haruspex alkalmazásásának szükségességéhez. Egyébként nem haruspexként került a városba, hiszen előtte viselt még feltehetőleg egy egészségügyi funkciót, illetve még egy sacerdotiumot. Vagyis a saját pályafutásán belül is egy adott alkalomtól vált a colonia haruspexévé, ami ismételten az alexander severusi rendelethez való kötődését támasztja alá.

D 59 C(aius) Iul(ius) Valens

A Kr. u. III. század első harmadában cl[?inic]us l(oci), sacerdo|s] d[ei] [?], haruspex col(oniae), antistes loci, [ ?

Az a tény, hogy egyedül ő ismert haruspexként, nem csak a daciai Apulumból, hanem a közép duna-vidéki római tartományokból is (Noricumig), alkalmazásának esetiségére utal. Valószínűleg a haruspicatus nem volt rendszeres papi hivatal Apulumban őt követően sem, vagy pedig a többi haruspex nem emelkedett a feliratállító társadalmi réteg soraiba. Valens is antistesként állíttatta a feliratait, haruspicatusa csak a hivatalai között került feltüntetésre. Severus Alexander kora után is állítottak még feliratokat Daciában és Apulumban, azonban jóval a korábbi szintet alulmúlóan. így az egyetlen ismert haruspex egyediségének a forráshiány is oka lehet.


Pontifices

Öt pontifex ismert Apulum coloniájából, a város történetének szűk kilencven évéből. Felirataik keltezését csak a colonia alapításának időpontjához lehet viszonyítani, azaz Kr. u 180-hoz. Egyikük feliratának időrendje sem terjed túl a Severus-koron, ennél fogva élethossziglani papi hivatalukat a colonia alapításától fogva nagyjából bő ötven esztendőn belül viselték:

D 57 C(aius) lul(ius) Metrobianus

Kr. u. 180 előtt Ilfvir(alis)] col(oniae)O),

Kr. u. 180 után sacerd(os) dei Aes[cul(api)], pontif(ex), q(uin)q(uennalis) Ilvir col(oniae)(2).

D 7 P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius) Pap(iria tribu) Genialis

A Kr. u. II. század végétől dec(urio) col(oniae), eq(uo) p(ublico), q(uaestorP), pontifex col(oniae), patron(us) colleg(i) cent(onariorum), [I]Ivira[lis cjol(oniae).

D 2 [P(ublius) vagy T(itus)? Ae]l(ius) Aelfianu|s ?

Kr. u. 180-at követően pontfifex] [col(oniae)], e[q(uo) p(ublico)].

D 3 P(ublius) Ae[l(ius) ? ]us

Kr. u. 180-at követően po[nűfex co]l(oniae), [eq(uo)] p(ublico).

D 11 -T(itus) Ael(ius) Lupus

Kr. u. 180 után eq(ues) R(omanus), pontif(ex), Ilviral(is) coloniae.

Az öt pontifex feliratának keltezhetősége szerint, a feltehető bő ötven esztendőn belül egyeznek a hivatali ideje valamivel többet, mint húsz esztendőt ölel fel. Annak ellenére, hogy
pontifexé viszonylag fiatal korban is lehetett válni az egy főre jutó hivatali idő elég soknak látszik. Ezáltal feltételezhető, hogy a Severus korból sem ismerünk minden pontifexet.
A kevés adat alapján annyi valószínűsíthető azonban, hogy egyszerre legalább ketten voltak hivatalban az augurokhoz hasonlóan. Hivatalban levő pontifcxpárokat azonban nem lehel kétséget kizáróan azonosítani, de biztos lehet, hogy az ismert öt fő hivatali ideje több esetben átfedi egymást.


Sacerdotes


Kilenc sacerdost ismerünk Apulum coloniájából a Kr. u. 180-tól a 111. század első felével bezárólag. Többféle sacerdotiumot viseltek, illetve többen közülük egyéb papságokat is betöltötték. A D 19 egy sacerdos coloniae volt és valószínűleg a D 80 is. A D 57 és D 68 Aesculapius sacerdosai voltak, emellett a D 57 a colonia pontifexe is volt. A D 59 a colonia haruspexe volt és a Locusnak nevezett szentelykörzet vezetője antistes címmel.
A Locusban teljesített papi szolgálatot valószínűleg Iuppiter Conservator aedesében [D 78j. A D 28 sacerdotiuma nem biztos, hogy Apulumra vonatkozott lévén valószínűleg egy dalmatiai város decuriója, hacsak egy nem azonosított daciai településen volt decurio. Azonban apulumi tartózkodásának egyéb oka is lehetett; elméletileg élhetett Apulumban is, azzal együtt, hogy máshol volt decurio. O és a D 17 Deus Hierobulosnak voltak a sacerdosai, illetve a D 28 több istenségnek (numini) volt sacerdosa, akik közé valószínűleg Deus Hierobulos is beleértendő.


Sacerdotes coloniae

Két sacerdos ismert, akik a város alkalmazásában álltak. Sacerdotiumuk jellege pontosan nem határozható meg, idegen kultuszok adminisztrálásában, esetleg a császárkultusznak a flamenek hatáskörén kívül eső pontosan nem meghatározható részében juthattak szerephez:

D 80 [ ] [ ] Reginus

Kr. u. 180-tól s[ac]erdos.

D 19 P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Pap(iria tribu) Silvanus

Kr. u. 180-at követően Ilvir(alis), sacerd(otalis) [co]l(oniae), eq(ues) R(omanus).
A D 19-et a sírfeliratáról ismerjük, így címe értelemszerűen sacerdotalis. Nem állapítható meg, hogy életében is ez volt-e a címe, de mivel Daciában egyébként csak a kiszolgált főpapok viselték a sacerdotalis címet, tisztsége élethossziglaninak tekinthető.
A D 80-at a helytartó iktatta be a hivatalába, amely beiktatás vagy a coloniaalapítással, vagy a szentélykörzet felavatásával függhet össze, de a császárkultuszhoz való kötődése is figyelembe vehető szempont, amely a Herculest különösen tisztelő Commodus (Kr. u. 180-192) uralomrajutásával nyert a korban hangsúlyosabb jelentést.


Sacerdotes Aesculapi

Aesculapiusnak két igen előkelő és a városvezetésben is helyet foglaló sacerdosa ismert Apulumból, Kr. u. 180-at követően. A felirataik megállapítható keltezései egymástól nem esnek távol, lehetségesen egy időben tevékenykedtek Apulumban; a D 68 azonban valószínűleg fiatalabb korosztályt képviselt a D 57-hez képest:

D 57 C(aius) lul(ius) Metrobianus

Kr. u. 180 előtt Ilfvir(alis)] col(oniae)C), 180 után sacerd(os) dei Aes[cul(api)], pontif(ex), q(uin)q(uennalis) Ilvir col(oniac)(2).

D 68 C(aius) Nummius Vcrus

Kr. u. 180-tól eques Romanus, viral(is) col(oniae), sacerdos num(inis) Aesculapi.

Az a tény, hogy a későbbi és feliratos hagyatékban viszonylag gazdag korszakból nem ismerjük több sacerdosát Aesculapiusnak, a két ismert sacerdos alkalmazásának esetiségére utalnak. Aesculapius sacerdosaivá biztosan nem Apulumban képezték ki magukat, hanem például Epidaurosban vagy Pergamonban és ott is kapták meg a sacerdotiumukat. A D 71 sarmizegetusai fiamén a pergamoni Aesculapiusnak állíttatott oltárt a II. század második felében, így lehet, hogy a daciai Asklépieionoknak több, jelenleg még feltáratlan köze volt a pergamoni Aesculapius szentélyhez és orvosképzéshez.
A D 57 és 68 Apulumban főleg magistratusok voltak, egyikük még pontifex is [D 57], Ez utóbbi tény is arra utal, hogy Aesculapius sacerdotiumuk eredetileg nem a tartományhoz és a városhoz tartozott, hanem valamely határozott célból érkeztek és telepedtek meg Apulumban, ahol nagyon megbecsülték őket, mindketten a város Ilvirjei lettek, egyikük még quinquennalis is [D 57]. Ez utóbbi korábban Sarmizegetusában élt, ahol szintén ugyanebben az időben építették újjá az Asklépieiont.
A két előkelő Aesculapius pap feltűnése Apulumban különlegesebb esemény alkalmából történhetett, amely a markomann háborúk alatt kitört pestisjárvánnyal, és az azt követő ellenintézkedésekkel, azaz Asklépieionok létesítésével járt együtt. Acsculapius papjaiként létrehozhatták formaszerűen az apulumi Asklépieiont, amely attól fogva tovább működhetett megfelelő helyi személyzettel, de Pergamonban pappá avatott sacerdosok nélkül, ezért hiányozhatnak a későbbi feliratok közül az Aesculapius sacerdosait említő szövegek.


Sacerdotes loci

Ugyancsak az Asklépieionnal és intézményeivel, illetve a hozzátartozó szentélyekkel állnak összefüggésben a D 78 és a D 59 sacerdotiumai, amelyek ezáltal végsősoron hivatalosaknak tekinthetők és a sacerdosok a colonia alkalmazásában álló papoknak tarthatók:

D 78 Antiochu(s)

A Kr. u. III. század első felében, közepén sacerdos loci.

D 59 C(aius) Iul(ius) Valens

A Kr. u. III. század első harmadában cl[Pinic]us l(oci), sacerdofs] d[ei] [?], haruspex col(oniae), antistes loci, [ ?

Megállapítást nyert, hogy az apulumi Locus foglalta magába az Asklépieiont és mellette több más szentélyt is. A D 78 a Locusban az aedes Iovis Optimi Maximi Conservatoriban lehetett pap, amely szentélyben szülészet is működött. A D 59 pedig valamely a Locusban honos gyógyító istenség papja is volt, amellett, hogy helyi pályafutását valószínűleg szakorvosként kezdte.


Sacerdos Iovis Optimi Maximi Dolicheni

A városból Iuppiter Dolichenus egy papja ismert, aki egy a császár üdvéért állított felirata és a kultusztörténet alapján Kr. u. 212 után telepedhetett le papként Apulum coloniájában, ahol egy már létező templomot újított fel.

D 21 Ael(ius) Valentinus^)
- vet(eranus), sacerdos Iovis Dolicheni.

A felújított szentélynek nem ő lehetett az egyetlen papja a város történetében, azonban csak tőle maradt felirat. Papságát a colonia területén hivatalos keretek között viselhette valószínűleg élethossziglan.


Sacerdotes

Deus Hierhibolus két papja ismert Apulumból. Yarhibol a palmyrai istenhármasság egyik tagja volt Bel és Ágiiból mellett. A D 28 papi címében a numenek többesszám, lehetségesen a dedikációban szereplő Yarhibol mellett az istenhármasság másik két tagjára vonatkozik. A két pap jelenléte palmyrai istenek szentélyére utal, hasonlóra, mint amilyen Sarmizegetusán is állt.
A D 28 valószínűleg Dalmatiából érkezett és talán telepedett meg Apulumban, mivel egy ottani város decuriója volt. A D 17 római polgár volt, egyéb tisztsége nem ismert. A két pap valószínűleg egymás után látta el tisztségét, valószínűleg a colonia területén, de nem állapítható meg kétséget kizáróan csak feltehető, hogy hivatalos keretek között:

D 17 Ael(ius) Nisa

Kr. u. 161-180-tól sacerdos Dei [HJierhiboli.

D 28 Aur(elius) Bassinus

A Kr. u. III. század első felében, 212 után dec(urio) col(oniae), sacerd(os) numinum.

Papságuk lehetségesen élethossziglani volt, nem utal semmi arra, hogy szabott ideig töltötték volna be a hivatalt. A szentély helye nem ismert.


Canabae legionis XIII Geminae

Egyetlen papot sem ismerünk a canabaeból a városi rangra emelkedéséig. Mint táborvárosnak azonban voltak civil és városias jellegű intézményei, így bizonyosan papjai is.


Municipium Septimium Apulensium

A legio XIII Gemina canabaeját Septimius Severus emelte városi rangra valószínűleg Kr. u. 197-ben. Elén IlIIvirek álltak. A város a colonia Aurelia és a legiotábor között terült cl, a colonia Aureliától északra. A két város között egy szentélykörzet illetve temető feküdt.

Szervezett városi létének kevéssel több, mint hetven évéből, a daciai feliratállítási időszak felső határához, Gallienus korához viszonyítva alig több, mint fél évszázadból a településről a következő papi tisztségek és viselőik ismertek:


Augur

Egyetlen augurt ismerünk a városból, általa csak annyi rögzíthető, hogy a papi hivatal valóban létezett a városban, ahogy egyébként minden római jog szerint alapított város esetében látható. A Kr. u. III. század első negyedében töltötte be hivatalát:

D 39 Tib(erius) Cl(audius) Augustianus
- eq(uo) p(ublico), augur m(unicipi), sacerdos (Arae Augusti vagy Arae Augusti nostri, coronatus Daciarum III).

Severus Alexander uralkodása alatt tartományi főpappá emelkedett, ezt követően nem állapítható meg, hogy mennyi ideig tevékenykedett városának augurjaként. Az auguri hivatalt élethossziglan töltötte be a század első felében.


Flamines

Három flamene ismert a municipium Septimium Apulensiumnak. A három fiamén felirata csak a város alapításához képest keltezhető, belső időrend nem állítható fel. Egyikük Kr. u. 180 után a colonia Aurelia decuriója volt már [D 42], így lehetségesen ő volt Kr. u. 197-től a legkorábban hivatalban levő fiamén a három ismert személy közül.
A D 36 praenomene és nomene lehetőséget teremt arra, hogy polgárjoga akár Kr. u. 212-től is számítható legyen, azonban ez csak elméleti lehetőség, mivel Marcus Aurelius óta családja viselhette már ezeket a neveket. Mivel semmi más tisztséget nem viselt, lehet, hogy egy jobb anyagi helyzetű újpolgár volt, aki a flameni hivatalért is folyamodott. A D 72 a két korábbi fiamén között válhatott a papi tisztség viselőjévé:

D 42 Tib(erius) Cl(audius) Rufus<2)

Kr. u. 180 után dec(urio) col(oniae), 197 után fiamén mun(icipi).

D 72 [.] Statorius [ ]ianus

Kr. u. 197 után dec(urio), fiamén mfunijc(ipi).

D 36 M(arcus) Aur(elius) Maximus

Kr. u. 197 körül, esetleg Kr. u. 212 után (?) flam(en) m(unicipi).

A három ismert fiamén feliratainak keltezése rendkívül közel esik egymáshoz, ezáltal az is feltételezhető lenne, hogy egymással párhuzamosan láttak el flameni teendőket legkevesebb ketten egyszerre. Azonban annak lehetősége valószínűbb, hogy egymást követően voltak a municipium flamenei, ahogy a többi municipiumban, ahol ez megállapítható.


Colonia Nova Apulensium

Traianus Decius (Kr. u. 249-251) alatt a municipium Septimium talán colonia rangra emelkedett egy bizonytalan adat szerint, colonia Nova Apulensium néven. Egyetlen papot sem ismerünk ebből a korszakból.


Legio XIII Gemina

A legio a tartomány meghódításától a feladásáig Apulumban állomásozott. Egyetlen papot ismerünk, aki a légiónál teljesített szolgálatot, a Kr. u. II. század végén és a Kr. u. III. század elején.


Sacerdos

D 48 Flavius bar Hadadi
- s(acerdos) I(ovis) D(olicheni) ad leg(ionem) XIII Geminam.

A Iuppiter Dolichenust tisztelő katonák részére rendszeresített sacerdosokból többet is ismerünk. A jelenség magyarázata, hogy a triumfáló istenség a táborvallásba is bekerült, azonban annak nem a tradicionális részébe, hanem önálló tábori kultuszformaként.23 Iuppiter Dolichenus papjaként legfeljebb Kr. u. 235-ig lehetett a légiónál,24 vagyis nem zárható ki, hogy ő volt az egyetlen Iuppiter Dolichenus kultuszát ápoló tábori lelkész a légiónál.



Szabó Ádám

.-