logo

XXII September AD

Sacerdotes Loci

Apulumból Aesculapiusnak két sacerdos titulust hordó papját ismerjük C. Iul. Metrobianust és C. Nummius Verust, akik a város vezetőségében is helyet foglaltak, emellett Metrobianus pontifex is volt. Sacerdosi tisztségük csak a colonia Aurelia határában álló „Locus” Asklépieionjával összefüggésben értelmezhetők. C. Iul. Valens antistesnek fennmaradt még három felirata, amelyek közül egyiket biztos ő állította, a másik kettőt a pro salute imperii et S.P.Q.R. formára kiegészíthető declikáció részek kötik a személyéhez.
A másodlagos lelőhelyű, nevét is tartalmazó fogadalmi tábláján nem szerepel a haruspexi tisztsége, sem az antistes huiusque loci hivatala. A szöveg rendkívül töredékes, amely azonban részlegesen kiegészíthető. A dedikációban egykor állt istennév a betűtöredékekből egyelőre nem azonosítható. Folytatólagosan az általa állíttatott és épen maradt feliratok szövegezése szerinti sémát követte: a birodalom, a senatus és az apulumi ordo üdvéért is tette fogadalmát. Azonban a nevét követő tisztségmegjelölések ezen a feliraton az eddigiekben töredékesen maradtak. A felirat 8 sorának fennmaradt betűi a következők: CL(—)VSL. A „Locus” eddig azonosított egyik funkciója szerint a gyógyító istenek szentélyeinek, kórháznak is helyet adott. Caius Iulius Valens haruspex coloniae-nak, későbbi antistes huiusque loci hivatala megengedi azt a feltételezést, hogy mielőtt a colonia haruspexévé és a „Locus” vezetőjévé vált volna, már ott tevékenykedett.
Egy haruspex fiatalkorától kezdve családon belül, később tanintézményben tanulta a mesterséget beleértve a medicinát is. Attól függetlenül, hogy hivatalosan alkalmazták-e bárhol, bármikor is, ő haruspex volt. A belső szervek normális állapotát, illetve elváltozásait nála jobban senki nem ismerte, valamint ezek művi úton való sérülésmentes megközelítését nála jobban aligha tudta valaki.
A medicusok felirataikon néhány esetben részletezték a szakágakat is: medicus-clinicus, medicus-chirurgus. Egy haruspex, mondhatni analóg szakma művelőjeként is, képzettsége folytán sebész-belgyógyásznak is alkalmas volt. Megvoltak a szerszámai is, amelyek a mesterség műveléséhez kellettek. Az eddig elmondottak értelmében a 8. sor szótöredékeinek valószínű kiegészítéseként önként adódik a cl(inic)us l(oci) foglalkozásnév. Ezt követi egy jól olvasható sacerdo(s) szó. A következő sorból a feliratközlésben fennmaradt D(—)NS(—) betűk nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhetők a szövegen belül. Feltehető, hogy a rossz állapotú feliraton M. Opitz N betűnek nézte a közelálló IV betűket (viszonylag gyakori jelenség), ligatura kizárható.

Az IV betűkkel viszont cl(ei e)ius(dem)-re egészíthető ki értelmezhetővé a sor. A sacerdos dei eiusdem megjelöléssel Apulumban a „Locus” egyik Aesculapius papjával kapcsolatban is találkozunk. A felirat elején egy a Locusban szentéllyel bíró salutaris istenség neve állhatott. A következő két sorban Valens feleségének neve áll, amelyből a gentiliciumot A(ur)el(i)a(e) formára lehet kiegészíteni, majd egy olvashatatlan sort követően két fiának neve illetve a fogadalombeváltást jelző formula. A szokatlan megfogalmazás arra utalhat, hogy az állíttató a családját is bevonta a pro salute formula alá, de a saját neve után tüntette fel őket. Valószínűleg Caius Iulius Valenshez köthető még két töredékes felirat.
A szobortalapzaton álló újabb Invictus melléknevű istenség kilétét homály fedi, az eddigiek alapján gyakorlatilag bármelyik római istenség lehet, akinek egyszer is előfordul az Invictus mellékneve. Formai okokból, ismerve Valens eddigi feliratállítási gyakorlatát, talán Nemesis mellé rendelten állíttathatott egy fogadalmi szobrocskát. Azonban Nemesisnek tradicionálisan nincsen paredrosa, így nincs javaslatom az istenség kilétét tekintve.
A Virtusnak állított bázis vagy oltár szerves összefüggésben állhat a feljebb tárgyalt Venus Victrix és Mars Invictus feliratokkal. Feltételezhető, hogy ugyanott is volt elhelyezve. Az eddigiek alapján ha Virtusnak oltárt állíttatott úgy Honosnak is minden bizonnyal, ami viszont hiányzik az ismert feliratok közül, de még előkerülhet. Rómában Venus Victrixnek Virtusnak és Honosnak, valószínűleg közös, szentélye állt Pompeius színháza mellett.

Caius Iulius Valens részletesebben tárgyalt feliratának kiegészítése nyomán, személyében szaporodtak a „Locus” eddig ismert hivatalviselői és munkakörei, valamint körvonalazódik pályafutása is. Mielőtt a „Locus” vezetőjévé vált volna, az egyik istenség sacerdosaként illetve clinicusként működött. Valószínűleg antistes korában is megmaradt a sacerdotiuma, clinicusként nem feltétlenül kellett praktizálnia tovább, de nem kizárt.
Valószínűleg az antistitium alatt is ellátta a haruspicinát, hivatalosan a város szolgálatában, hiszen a címe is haruspex coloniae volt. Itt felvethető a kérdés, hogy miért ő az egyetlen ismert coloniális haruspex Daciában, holott az ismert városi törvények már korábban világosan rendelkeznek arról, hogy a városvezetőség alkalmazhat haruspexeket. Akár anyagi megfontolásból, akár azért mert elegendőnek ítélték az augurokat a megfelelő feladatok ellátására, nincs nyoma haruspexnek Daciából Valensen kívül.
Severus Alexander úgy rendelkezett, hogy a haruspexeknek állami fizetés jár. A tartomány székhelyén talán ezt követően alkalmaztak hivatalosan haruspexet, vagyis felvethető, hogy Valens haruspicinát említő feliratai Severus Alexander koriak lehetnek, aminek a feliratok külalakja nem mond ellent.

Az utolsó felirat, amelyen a locus szerepel, egy nem eredeti lelőhelyű, töredékes oltár, amelyet Antiochus sacerdos loci által állíttatott a nem ismert dedikáló. A töredékes oltár dedikációjának második sorából egy CO(— kezdet maradt. Az eddigiekben a sacerdos cím, illetve az etnikailag kevésbbé mérvadó történelmi Antiochus név alapján Deus Co(mmagenus)-ra gondoltak és előtte Iuppiter Dolichenusra, akiknek szentelhették az oltárt. A Dolichenus kultuszban nem jellemző a sacerdos loci megnevezés, vagy ha előfordul, úgy a szentélyre vonatkozik. Ez utóbbi Antiochus feliratán, apulumi összefüggésben az eddig megismert Locusra utalhat, más hasonló adat nincs. A sacerdosi címre és az Antiochus névre támaszkodó interpretáció mellett ezúttal más lehetőség is adott. Megállapítást nyert, hogy a „Locus” helyet adott egy gyógyintézménynek.
Apulumból került elő az az oltár, amelyet L. Ant. Secun. állíttatott I. Ο. M. Conservatornak és feltünteti a feliraton, hogy az ő szentélyében született. Az epidaurosi Asklépieionban szülni nem lehetett, mivel a szülés nem betegség. Azonban ugyancsak Epidaurosban gondoskodott róla „Antoninus római senator”, Pausanias műve keletkezésének napjaiban (Kr.u. II. sz. második fele), hogy az Asklépieion szentségét meg nem sértve, ugyanazon szent kerületen belül legyen olyan hely ahol szülni is lehet. Aesculapius szentélyének tiltása indokolttá tehette egy másik e célú intézmény létesítését a Locusban, akárcsak kevéssel előbb Epidaurosban. Ugyanakkor ez a tény, arra is utal, hogy a „Locus” egyes szentélyeinek területére valóban külön szabályok vonatkozhattak.
Az a szentély, amelyben szülni lehetett, az Asklépieionok számára mérvadó epiclaurosi szent kerület mintájára a Locusban feltételezhető. Antiochus sacerdos loci feliratának cleclikációja így (I. Ο. M.J | Co(nservat(ori)) lehetett és ezáltal személyében a „Locus” I. O. M. Conservator szentélyének egyik papjával állunk szemben. Aquincumban I. O. M. Salutaris melléknévvel szerepel, mint gyógyító isten. Három további felirat ismert Apulumból, amelyet I. Ο. M. Conservatornak szenteltek. Egyik közülük oltár, a másik kettő fogadalmi feliratos tábla. E két utóbbi a szentély falában kerülhetett elhelyezésre. Antiochus görög neve Apulumban, a későbbi Chrysopolisban nem kirívó. A városi vezetőség tagjai közül is többen viseltek görög neveket, amint az egyik ismert és már említett Aesculapius pap cognomenje is Metrobianus volt.

A keleti gyógyító istenek a Locussal is kapcsolatba kerültek, annak ellenére, hogy az általában egy tömbben álló szentélyeiknek nincs nyoma az eddig körvonalazott területen. Apulumban is tisztelték őket természetesen, csak más helyen, akár a közelben is, ahogy ez az elkülönülés más városokban is megfigyelhető pl. Isis és Serapis, I. Ο. M. Dolichenus és Magna Mater esetében Savariában.
A keleti istenek azonosítható lelőhelyű emlékei többnyire a domb északi oldalán fekvő lelőhelyekről kerültek elő, a municipium Septimium, korábban canabae felől. Magna Maternek a colonia területéről is ismertek szentélyre utaló emlékei. A nagyszámú orientális eredetű apulumi lakos számára a keleti istenek nem voltak idegenek, mint ahogy az orientális papok gyógyszereit sem nélkülözhették Aesculapius papjai. Bizonyos kapcsolat megfigyelhető a keleti istenek és a „Locus” személyzete és látogatói között, ami főleg a gyógyító aspektuséi istenségek esetében normálisnak tekinthető.
A Locusban lehetségesen nem állt szentélye Iuppiter Dolichenusnak, de egy veteranus Aesculapius parancsára állíttatott oltárt a syriai eredetű gyógyító aspektussal is rendelkező istennek. Ugyanígy távolabb került elő Serapisnak, a „Locus” Aesculapius papja, C. Iulius Metrobianus által állított oltára. Mindkét felirat a Locus személyzetének is istenvilágának kapcsolatait mutatja az ún. orientális istenségek szentélyeivel. A „Locus” gyógyközpontjában biztos alkalmazták Serapis és Dolichenus papjainak tudományát, mint ahogy fordítva is történhetett ugyanez. Aesculapius és Iuppiter Dolichenus között éppen a gyógyaspektus folytán kimutatható a kapcsolat, mint ahogy Deloson pl. Isis Hygieiát is tisztelték.


Forrás: Szabó Ádám: Az Apulumi Locus (Vázlat egy szentélykörzetről)