logo

XXV Februarius AD

Aesculapius, Apollo, Diana, Hygia, Leto et Ceterique DII Deaeque Salutares Huiusque Loci

C(aius) Iul(ius) Frontonianusnak két fogadalmi felirata maradt fent a daciai Apulumból. Az oltárt vagy szoborbázist, amelynek konkrét lelőhelye nem ismert, szemének meggyógyulásáért Aesculapiusnak és Hygieiának,1 a hídépítési táblát Apollónak, Dianának és Letonak szentelte. A megnevezett istenségek mellett mindkét feliratot a ceterique dii deaeque salutares huiusque lóéinak is dedikálta. Az Apollo, Diana és Leto részére szentelt hídépítési fogadalmi tábla, a gyulafehérvári (Karlsburg, Alba Iulia) ma Tátikor nevű kis tó mellett került elő. Gyulafehérvár vagyis Apulum topográfiáján belül a lelőhely a Commodus óta (Kr.u. 180-193) létező és bővült colonia Aurelia Apulensium, korábban municipium (Partos-Marosportó) városfala mellett északra fekszik. Tőle északnyugatra a ma Dealul Furcilornak nevezett domb (Galgenberg, Kutyamái) magasodik, amelynek tövében a déli, az északi és a keleti oldalakon sírok kerültek elő, így e részek a római korban temetőként szolgáltak.
A domb alatt folyt a római korban az Ompoly (Ampellum, Ampoi) déli irányba, a colonia Aurelia nyugati határa mentén a Marosba (Maris, Mure§). A dombon túl északi irányban feküdt a Severus kor előtt a canabae és a legiotábor, valamint a helytartó praetoriuma; a Severus kor elejétől (Kr.u. 197-től) a municipium Septimium Apulensium, majd a legiotábor és a canabae, továbbá ugyanott a helytartói praetorium. A domb és környéke a Severus korban a két apulumi város között helyezkedett el. A területről nagyobb számú római feliratos kőemlék vált ismertté. Közülük a vallási feliratok a dombtól délre és északra a temetőkön innen és túlról, a colonia Aurelia északi feléről és határáról, valamint a municipium Septimium területéről kerültek elő. Közülük több, nem az eredeti helyén előkerült felirat tanúskodik egy Asklépieion létéről.

Aesculapius szentélyéhez tartozott az a 40 lépés hosszú porticus, amelyet P(ublius) Ael(ius) Rufinus építtetett. Ugyancsak a szentély része volt az a 30 lépés hosszú porticus, amelyet P(ublius) Ael(ius) Syrus, ahogy az a 36 lépés hosszú porticus is, amelyet M(arcus) Gallius Epictetus építtettek. Két papját ismerjük Aesculapiusnak a colonia Aurelia Apulensiumból: C(aius) Iul(ius) Metrobianust és C(aius) Nummius Verust, akik papként a sacerdos dei Aesculapii illetve sacerdos numinis Aesculapii címeket viselték. Mindkettejük feliratai Kr.u. 180-at követó időre keltezhetők. Ismerjük továbbá Aesculapiusnak egy szabadosát Septim(ius) Ascl(epius) Hermes-t libertus numinis Aesculapi(i), akit valószínűleg az erre jogosult szentélyben szabadítottak fel.
Veturius Marcianus veteranus szentélyben incubatiója alkalmával kaphatta álmában Aesculapiustól a parancsot, hogy Iuppiter Dolichenusnak állíttasson oltárt. Az Asklépieion a tó mellett állt, ahonnan C(aius) Iul(ius) Frontonianus két felirata előkerült, de épületeinek pontos azonosítása csak a régészeti feltárás nyomán válik majd lehetővé. Eddig Apulumból 21 darab Aesculapiusnak szentelt felirat ismert.

A domb lábánál került elő a XIX. században egy oltár, amelyet Aesculapius és Hygieia numenjeinek szentelt az állíttató. Nyilván ez is a szentély területén állt egykor. A szentély felé vezető útvonalon állhatott az a híd, amelyet az említett felirat tanúsága szerint Apollónak, Dianának és Letonak valamint a ceterisque dii deaeque salutares huiusque locinak szentelt az állíttató. Nem messze a tótól, 200 méterre délre került elő egy Apollo Salutarisnak szentelt oltár egy nagyobb, téglalap alakú római épületből, amely mellett még három téglalapalakú épület alapfalai is előkerültek. Egyelőre nem állapítható meg, hogy önálló Apollo szentély volt-e, vagy pedig az Asklépieion egyik épülete.
Ugyanonnan származnak, egy - ? Dis salut]aribus [- dedikációjú töredék, illetve egy Diis deabus(que) Daciarum et Terrafe ?Matri] dedikációjú oltár. A tóhoz nagyon közel, nyugati irányban került elő egy bázis, amelynek szövege Apollo parancsára történt forráshelyreállítást örökít meg, amely forrás azonos lehet egy a 19. század elején feltárt római forrással.
A lelőhely néhány méterre van attól a helytől, ahonnan C. Iul. Frontonianus már többször említett hídépítési felirata előkerült. C. Iul. Frontonianus két felirata feltehetőleg ugyanott állt, amire az állíttató személyén kívül a dedikációk egyformasága is utal. Az általa megnevezett istenségek ugyanabba a körbe tartoznak, egy istencsaládot alkotnak Apollo Salutiferrel együtt.

A forrásfelújítási felirat szintén Apollónak szentelt, akárcsak a hídépítési felirat. A colonia Aurelia, az Ampellum és a Dealul Furcilor domb közötti területen, ahol élő víz volt jelen nagy bőségben, egy nagyobb kiterjedésű gyógyközpont helyezkedhetett el, amelynek létét már korábban is biztosnak tekintették. A gyógyközpontban Aesculapiusnak és Hygieiának biztosan állt szentélye akárcsak Apollónak, mint gyógyistennek. Rajtuk kívül még tiszteltek azon a helyen a jól-létért felelős isteneket, akiket ceterique dii deaeque salutares huiusque locinak neveztek a feliratokon. Ezeknek az isteneknek valószínűleg szintén álltak szentélyei azon a viszonylag nagy területen, amelyet a város, a folyó és a domb fogtak közre.

A hídépítési felirattal egy lelőhelyről származik egy Deo Mag. dedikációjú szobortöredék is. Az istennév rövidítése több feloldási lehetőséget kínál. A lelőhely által mutatott megfelelő szentélyi összefüggésekben az eddigi germaniai párhuzamokra támaszkodó Deo Mag(usano) javaslat helyett inkább a Deo Mag(no) dedikáció valószínűsíthető tekintettel arra, hogy Aesculapius theos megistos-nak Magnus epithetonja Daciában is előfordul, emellett több mediterrán istenségre alkalmazták még a jelzőt névvel vagy név nélkül.
A Deo Mag(no) feliratot állító Aurel(ius) Marius optio signif. egy mára elveszett és nem ismert lelőhelyű Nemesis oltárt is állított. C. Iul. Frontonianus dedikációiban pontosan körülhatárolta, hogy kiknek és hol állította a feliratait. Ezzel az általános és bárhova vonatkoztatható Genius locitól elkülönítette őket. A „huiusque locus” területe jól körül-határolt módon helyezkedett el az őt körülvevő városi territóriumon. Az eddigiek alapján ez a terület nagyobb egy szentélynél (négy nagyobb méretű épület vált ismertté 2001-ig), és a colonia Aurelia illetve az Ampellum (Ompoly) illetve a domb közé, a temetőig lehet behatárolni.
A 17-18-19 lelőhelyeken talált feliratok tematikailag ugyancsak összefüggenek a domb és a város közötti területen álló szentélyekkel, azonban amint a 19 számmal jelölt korábban tévesen szentélynek meghatározott közösségi gyülekezőhelyről előkerült Liber Pater és Silvanus stb. emlékek mutatják, az egyes istenségeknek nem csak saját szentélyeikben állíttattak feliratokat, illetve nem csak szentélyekben ábrázolták és tisztelték őket Apulumban sem.

A területet a locus kifejezéssel illette a feliratok állítója, vagyis egy jól körvonalazható jogi fogalommal. A locus általában egy adott, a római jog hatálya alá eső területrész: locus publicus, locus sacer, locus religiosus, locus profanus, locus sanctus, locus purus, locus privatus. A locus publicus a római nép tulajdonában álló területrész, amelyet bárki használhat és gyakorlatilag minden köztulajdonban levő kisebb vallási vagy profán hely beletartozik és beletartozhat. Nem képezheti kereskedelmi ügylet tárgyát, a ius publicum hatáskörébe tartozik.
A locus religiosus az alvilági isteneknek szentelt hely pl. temető. A locus sacer olyan területrész és a rajta álló épület/épületek, amelyet hivatalosan az égi isteneknek szenteltek. A locus sacert a magistratusok jelölték ki és papi felügyelet alá helyezték. A locus profanus, az ellentettje a locus religiosusnak és a locus sacernek.
A locus sanctus olyan megszentelt hely, pl. városfal, híd, amelynek hántása halálbüntetést vont maga után. A locus purus a locus sacerrel, sanctussal és religiosussal szemben határozható meg, bármilyen kereskedelmi ügylet része lehet, időlegesen nincs meghatározott funkciója.
A locus privatus a locus publicus ellentéte. Az apulumi, locust említő feliratok csak egy a locus publicus részét képező locus sacerhez tartozhattak, mivel felvilági isteneknek dedikálták őket. A római jog szerinti locus sacer csak itáliai földön (ager romanus) jöhetett létre, tartományi területen (ager peregrinus) nem.

Apulum coloniája egy Caracalla (Kr.u. 212-217) alatt keletkezett forrás szerint ius Italicummal bírt, vagyis földje és városa az itáliai földdel és városokkal egyenjogú volt. A ius Italicum megkapását követően a római jog szerint szabályozott loca sacra is létrejöhettek a területén. A több szentélyt magábafoglaló területet, ami a fentiek szerint csak egy locus sacer lehet, a továbbiakban az apulumi Locusként fogom említeni.


Forrás: Szabó Ádám: Az Apulumi Locus (Vázlat egy szentélykörzetről)