logo

XXV Februarius AD

A Locus további tisztviselői

A ritka antistes tisztség még három feliraton fordul elő Apulumból. A három feliratot, egy fogadalmi táblát, egy építési feliratot, illetve egy oltárt, ugyanaz a személy, M(arcus) Aurelius Comatius Super állíttatta különböző istenalakoknak. Feliratai közül egy sem került elő az eredeti lelőhelyéről. A Locushoz így csak antistesi tisztségén keresztül, illetve hasonló dedikációjú emlékek által köthető az állíttató. A fogadalmi táblát Liber Pater és Libera kapták, az építési felirattal ellátott épület egy crypta volt porticussal, az oltár a Silvanus Silvestris és Diana istenpáré. E két utóbbi felirat állíttatói körébe családját is bevonta. A táblák a gyulafehérvári vár falából kerültek elő másodlagos felhasználásból, az oltár elveszett, lelőhelye nem ismert. Az egyszerre előkerült táblákat talán ugyanabból a közegből hurcolták el építőanyagnak.
Az antistesi tisztség mellett M. Aurelius Comatius Super feliratállító gyakorlata rokon vonásokat mutat C. Iulius Valens feliratállítási szokásaival. Ő is több istenalaknak szentelte a feliratokat. Az általa tisztelt istenségek rokon fogalomkörbe tartoznak, és mindegyiküknek van gyógyító aspektusa is. Ugyanakkor Diana előfordult már a Locusban, C. Iulius Frontonianus hídépítési feliratán. Silvanus pedig hasonlóképpen jóslatadó istenség, mint Apollo akivel közös feliratokon is előfordulnak.

Mindezek alapján M. Aurelius Comatius Super feltételezhetően ugyanazon locusbeli antistesi tisztség birtokosának tekinthető, mint amelyet C. Iulius Valens viselt, csak egy más időpontban, valószínűleg korábban. Ezáltal a Locus isteneinek köre (ceterique dii deaeque salutares), kibővül Liber Páterrel és Liberával, továbbá Silvanusszal. Az eddigi szentélyek mellé pedig Silvanus és Diana szentélyt feltételezhetünk, illetve egy Liber és Libera szentélyt. Ez utóbbiba lehetett befalazva a M. Aurelius Comatius Super által is készíttetett tábla.

A Daciában rendkívül népszerű Libernek és Liberának 35 emléke ismert Apulumból, feliratok és plasztikai emlékek. Egy gyülekezőhelyet, amelyről feljebb már szó esett, és ahol Liber Pater hívei is helyet kaptak régészetileg is azonosították, a colonia északi részén. A különböző istenalakoknak és köztük Liber Páternek is szentelt feliratos emlékek és reliefek közül öt került elő a gyülekezőhelyről, az ismeretlen lelőhelyűek közül néhány idetartozhatott. A talán collegiumi épületről a részletes közlés, illetve okszerű értelmezés nyomán lehet majd többet tudni.

A feliratok alapján feltételezhető Liber és Libera szentély az Asklépieion mellett nem kirívó. Athénban az Asklépieion és a Dionysos szentély egymás mellett álltak, mint ahogy a dionysosi jellemzők az epidaurosi Asklépeionból sem hiányoztak Kerényi Károly megállapítása szerint. Görögországban a jóslatadó Dionysos, szentélyben! incubatio alkalmával látott álom által gyógyított is. Silvanusnak dedikáltan 29 felirat ismert Apulumból, különböző, illetve meghatározhatatlan lelőhelyekről. Biztos, hogy nem ugyanott álltak mind egykor, azaz nem mindegyik köthető a locusbeli szentélyhez.
A „Locus” területéről került elő két Silvanusnak szentelt oltár és egy mára elveszett votivfelirat, amely méreténél fogva táblán is állhatott, a Dealul Furcilor lábánál, a temetőtől délre, a tótól nyugatra mintegy 200 méterre. A colonia keleti falán kívülről, nem eredeti lelőhelyéről vált ismertté a már többször emlegetett Aesculapius papnak C. Iulius Metrobianusnak is egy Silvanus részére állított oltára.
A crypta a porticussal, amelyből a crypta valószínűleg az istené, a porticus a hívőké, önálló létesítmény lehetett a Locuson belül és az eddig megismert istenalakok valamelyikéhez tartozott. A crypta hasonló barlangszerű építmény, mint amit az antrum illetve a spaeleum szavakkal is szoktak jelölni. A crypta esetleg egy mesterséges barlangszentély lehetett, ahol Dianát ezúttal nem testvérével Apollóval közösen, hanem kelta hagyományú területeken is szokásos módon párjával Silvanus Silvesterrel együtt tisztelték.

A Dealul Furcilor domb helyet adhatott akár egy mesterséges barlangszentélynek is. M. Aurelius Comatius Super Comatius nomenjének Com töve a nyugati tartományokban, azon belül Északitáliában, Délgalliában előforduló illyr-kelta gentiliciumokra jellemző, de Nyugat Pannóniában is számos esetben előfordul. Cognomen részeként a Com tő Északnyugat-Pannoniában, illetve Aquincum környékén, vagyis azalus-boius, illetve eraviscus területeken gyakori. A Super cognomen hasonlóképpen EszakItáliából és a nyugati tartományokból továbbá Pannóniából ismert. Neve szerint illyr-kelta közegből származott, tehát olyan nép fia volt, amely kiváltképpen tisztelte az interpretatio romana nyomán Silvanusnak és Dianának nevezett ősi nagy isteneit.
Figyelemreméltó, hogy a Locusban elhelyezhető Silvanus és Diana szentély mögött északra már a temető terült el. A város melletti domb és liget természetes helye Silvanusnak és Dianának, Aquincumban is hasonló helyen állt a szentélyük, azonkívül felvilági lényegük mellett erőteljes chtonikus aspektussal is rendelkeztek, ami a temető közelségét is érthetővé teszi, amellett, hogy a kórház közelében indokolt is a jelenléte. Aesculapius szentélyében egyébként halni sem lehetett, így biztos ahogy a szülést, úgy az eltávozást is külön épületben oldották meg (a temető felé?) azáltal, hogy a haldoklókat odaszállították. Dianának Conservatrix mellékneve is ismert, valamint olykor Nemesissel közösen, illetve szinkretisztikus egységben is tisztelték. Ez utóbbi két aquincumi adat is hozzájárul, hogy az apulumi „Locus” eddig azonosított isteneinek egyes vonásaikon keresztüli szorosabb kapcsolatát lássuk.

Diana görög megfelelője Artemis, egyik aspektusában szülést segítő istennő volt. A gyermekágyban meghalt nők ruháit Görögországban a brauróni Artemisnek áldozták, akinek szentélye Strabón korában is működött. A brauróni Artemist medvealakban tisztelték, ahogy Artemis Kallisto is medvealakú volt Árkádiában; Artemis Munychiának pedig Athénban medvét áldoztak, ezzel a medve és Artemis különleges kapcsolatát igazolva. M. Aurelius Comatius Supernek fennmaradt még egy felirata, amelyet Diana Mellificának állíttatott. Minden bizonnyal ez a legkorábbi felirata. Szövegében nincs feltüntetve egyik később betöltött tisztsége sem, ugyanígy még a talán Caracallára utaló Aurelius noment sem viselte. Nem fogadalmi feliratról van szó ez esetben, mert hiányzik a fogadalom beváltásának tényét rögzítő záróformula az egyébként ép szöveg végéről. A Diana Mellificának nevezett istenalak ezen a néven eddig egyedülálló a birodalomban.
A helyi kutatás korábban őslakos istennőt vélt látni benne. Legalább annyira ritka, mint a rokonlényegű pannoniai Silvanus (H)erbarius. Az erdélyi erdőségekben Comatius Supernek alkalma volt méz után járó medvévei és méhekkel is találkozni, és ezáltal egyfajta theophániát tapasztalni. A találkozás indokolhatta egy felirat állítását Dianának, akit a kelta-illyr világban is tiszteltek medvealakban, tehát Comatius Supernek erről az oldalról sem volt idegen a gesztus.
Az esemény különlegessége lehet az egyik oka a különös dedikációnak. Comatius Super hasonlóképpen Caius lulius Valenshez, mielőtt antistessé vált, már a Locusban dolgozhatott, ahol az asszonyok szültek is. A szülőszoba léte indokolhatta a brauróni Artemis (Diana) tiszteletét a Locusban, mint ahogy a szükséges tisztító és gyógyító méz beszerzésének kívánsága is kiválthatta a medve és a méhek tiszteletét.

A születésvédelmező Dianát Méhnek is nevezték Porphyrios szerint. Több oldalról is indokolható a sajátságos istennév és a mögötte rejlő azonos gyökerű vallásos tartalom. Felvethető, hogy a Comatius Super által Diana Mellificának interpretált istennő fő aspektusa a Locus összefüggéseiben a neki alakilag megfelelő brauróni Artemis, de mindenképp egy szülésvédelmező Artemis-Diana feladatköre lehetett. Az istennő joggal volt jelen ott ahol, ahogy láttuk I. Ο. M. Conservator szentélye esetében, szülést bonyolítottak le.
Nemesis Exaudientissimának szentelt egy fogadalmi táblát Claudius Marcellus. Neve után kétbetűs ligatura áll, tisztségeimének rövidítéseként. A ligaturát egyaránt lehet AV és AN rövidítésnek olvasni.
A CIL-ban és azóta ezt Augustalisra oldják fel. Azonban a dunavidéki öt ismert antistes közül három Nemesisnek állíttatott feliratot. Az apulumi C. lulius Valensről már volt szó. Savariában az antistes a tartományi főpap nevében állított Nemesisnek oltárt. Közelebbről, Aquincumban Nemesis Dianával együtt szerepel egy építési feliraton, amit az antistes állíttatott, illetve a carnuntumi antistes feliratának eleje letörött, csak a Nemesishez közeli Fortuna maradt a cledikációból. Feltehető, hogy a nagyobb arányban orientális neveket viselő Augustalisokkal szemben tisztán latin nevű Claudius Marcellus szintén a „Locus” vezetője lehetett antistes címmel, akinek ellentétben a másik kettővel egyelőre igen alacsonyan reprezentált a feliratállítási tevékenysége. Nemesisnek szentelt táblája egy Nemeseion falában lehetett elhelyezve, esetleg ugyanott ahol C. lulius Valens Nemesis szobrocskája. A két felirat alapján a Locus szentélyeihez egy Nemesis szentély is hozzáadódik, amelynek azon a helyen, ahol nemcsak meggyógyulni, hanem meghalni is lehetett létjogosultsága volt.

Fia nem a helytartói praetorium Nemesis szentélyéhez akkor a Locus Nemeseionjához tartozhatott az Asklépieion területén előkerült Deo Mag(no) feliratot is állító Aurelius Marius optio signiferorum Nemesis oltára is.

A fentiek során egy tartományi városi szentélykörzet néhány szentélyét, valamint tisztségviselőit, összességében szervezetét lehetett felvázolni a rendelkezésekre álló feliratok alapján. A jelenség nyugati tartományi szinten rendkívül ritka, a bemutatott módon egyelőre példátlan. A lehetőség egyrészt Apulum rendkívül gazdag feliratos hagyatékának köszönhető, valamint Ioan Piso professzornak, aki a feliratokat összegyűjtötte. Másrészről a daciai város különleges helyzetének, tartományszékhelyi jellegének és a rendkívül ritka ius Italicumnak is betudható.


Forrás: Szabó Ádám: Az Apulumi Locus (Vázlat egy szentélykörzetről)