logo

XXV Februarius AD

Apulum közigazgatási kerülete

A római császárságnak első három századában, tehát ama korszakban is, melyben coloniánk virágzik, a közigazgatás alapja municipalis rendszer. A birodalom középpontját, Itáliát a városok és kerületeiknek komplexuma képezi, hasonlóan a provinciákat, melyek a hódítás után azonnal szerveztetvén, meghatározott számú városi kerületre (civitates) osztatnak fel. E városok - Dáciában coloniae és municipia - közös néven oppida, önálló közigazgatás és igazságszolgáltatási joggal bírnak. Haláraik - territorium, regio - különösen az új alapításoké jelvényekkel, hivatalos okiratokkal, térképekkel, (aes, forma) voltak megállapítva. E városi kerületen belül fekszenek a vici -Dáciában: vicus Anarlorum, vicus Dirustorum, - s castella - Alsó-Kosály, Alsó-Ilosva - melyek a kerületi központnak vagy alá vannak rendelve, altribuálva, vagy mellérendelve, contribuálva, tehát a városi közigazgatás és törvénykezés alá tartoznak.
A vicus több épület összesége lévén, a városban utca vagy városrész, a vidéken falu, melyben a házak együtt vannak, mert a szétszórtan fekvő tanyák gúnyneve pagus. Vannak falvak, melyek egy-egy földes úr birtokait képezik, de legtöbbször a városban lakó kisebb birtokosok (possessores) ingatlanait képező külön-külön telkekből (fundi) állnak azok, s lakosságuk a parasztok (coloni) rabszolgák s libertinekből telik ki. E falusiak (vicani) egyeteme a parasztközség, s vannak templomaik, oltáraik, van községi vagyonuk, melyből építkeznek, fenntartják nyilvános intézményeiket, a középületeket, közgyűléseiken (comitia) tanácskoznak, határoznak, választják évenként a tisztviselőket: a magistert - a falusi bírót, az aedilist. Hasonlóan történt a castellumokban.

A városok alá és mellé rendelt vici, pagi és castellum okon kívül a régi szervezetben még megkülönböztethetjük a fora és conciliabula kifejezéssel jelzett, de önálló, nagyobb községet, jobban várost nélkülöző területeket. A conciliabulum gyűjtőhelye egész vidék lakosságának. Itt tárták vásáraikat a sorozást itt törvénykeztek látták el a közigazgatás teendőit. Ezért megszabott területeik voltak, mint a városoknak, önmaguk választák decurióikat, tisztviselőiket, kik a nép nevében rendelkeznek. De a közigazgatásnak ez a formája csak átmeneti szervezet, melyet azonnal municipalis kormányzat vált föl, ha valamely község kiemelkedik, s várossá fejlődvén megszerzi ama qualificatiót, melyet a birodalom alkotmánya megkívánt.

Ezt pedig nagyon szívesen látta a kormány s a hol lehetett, elő is mozdítja minden eszközzel, sokkal nagyobb garanciát látván a városi kormányzatban, mint a falusiban, melyben sohasem lehetett meg a kellő egység. Ezért szervezik a provinciákat is azonnal városi alapon.
Dácia első szervezetében a tora és conciliabula még jelentékeny tényezők lehettek, de később teljesen elenyésznek, különben alig említenének fölirataink annyi, önálló hatóságot föltételező községet, várost. De ez átalakulásnak legfőbb körvonalait csak a második század végén ismerjük föl, midőn a földrajzi viszonyok által középpontoknak kijelölt községek már colonia rangra emelik. Ekkor következőleg lehetett beosztva Dácia területe:

1. Porolissum (Mojgrád) a regio transvallaris középpontja.

2. Napoca (Kolosvár) a Szamos vidéké.

3. Potaissa (Torda) az Aranyos s a Maros felső vidékének. A sóbányászat (Salinae-Maros-Újvár) kétségtelenül Potaissához van attribuálva

4. Apulum (Gy.-Fehérvár) a Maros középvidékével egész a Sztrigy torkolatáig. Hozzátartozott a jobb parton az Érchegység, a balparton a két Küküllő völgye, hozzá az Ölté bal mint jobbpartján a délkeleti és déli határhegységekig, ama területtel együtt, mely a Marostól délre az Olt és Sztrigy jobb partján fekszik (= A.-Fehér, Szeben és Hunyadm. egy része). A legterjedelmesebb territóriuma városunknak van tehát, s ezért képezé központját Dácia hármas fölosztása alkalmával a provincia Apulensisnek.

5. Sarmizegetusa (Várhely) a Maros alsó völgyével; a mai Hunyadinegye nyugati s Krassó-Szörénymegye keleti részével a Temes felső völgyéig.

6. Transdierna a mai Krassó-Szörénynek nyugati részével és Temesvármegyével.

7. Drobeta (Turnu-Severin).

8. Colonia Maluensis (Celei?) az Al-Duna síkságával a magyar határhegységek, az Olt alsó folyása és a Duna közt.

E regiók közül a Provincia Porolissensisbe: Porolissum, Napoca és Potaissa; a provincia apulensisbe: Apulum, Sarmizegetusa; és Transdierna Maluensisbe: Drobeta és colonia Maluensis lehettek beosztva.

E három tartományt Becker külön-külön közigazgatással bírónak minősíti, s összehasonlítván Hispániáéval, azt állítja, hogy a consularis kormányzónak három legatus propraetore lett volna alárendelve, kiket, ha állásaik nem voltak betöltve, a procuratorok helyettesítettek. Ez utóbbi állítás tökéletesen igaz, de a procuratorok éppúgy lehettek a consularis legátusok, mint a legatus propraetore helyettesei, s eddig csak annyi van bebizonyítva, hogy a consularisnak két legátusa van: a leg. V. Macedonica és XIII. Geminaé, ki ellátja egyúttal a Leg. IIII. F. F. itt állomásozó cohorsai fölött is a parancsnoki teendőket, de annak nincsen semmi nyoma, hogy e legátusok a közigazgatással is foglalkoztak volna. Valószínű tehát, hogy a tartomány csak a védelem könnyebbítése érdekében osztatott három részre, s éjszakon Dacia Porolissensisben a Legio V. Macedonica, Dacia Apulensisben a Legio XIII. Gemina a Legio IIII. Flavia F. egyes részei, Dacia Maluensisben pedig a Leg. IIII. F. F. többi osztályai teljesíték a helyőrségi szolgálatot.

E provinciák közül legsűrűbben népesített, s pénzügyileg, mint katonailag legfontosabb a Provincia Apulensis volt, három civitásával, melyek közül Apulum, az egész provinciának természetes középpontja: innen közigazgatási területének nagy terjedelme s castrumának hadászati jelentősége.


Forrás: Király Pál: Gyulafehérvár története