logo

XXV Februarius AD

A tartományi kormányzat

Dáciát Traianus uralma idejében Terentius Scaurianus az első helytartó osztatlan tartományként kormányozza1 s ez így marad a hódító haláláig, mert a császár érmein csak Dacia Augusta Provincia elnevezéssel találkozunk. Hadrianus már két részre osztja: 3 Dacia Inferior és Superior, melyek közül előbbi a keleti, utóbbi a nyugati rész Sarmizegetusa fővárossal.
Később, Lucius Verus császár halála után, midőn M. Claudius Fronto (Kr. u. 170 körül) a tartomány helytartója, már a provincia elvesztőig érvényben maradt hármas fölosztással találkozunk: Dacia Porolissensis északnyugaton, Porolissum (Mojgrád Szilágyvármegyében); Dacia Apulensis délnyugaton, Apulum (Gyulafehérvár), és Dacia Maluensis, keleten, az ismeretlen fekvésű Colonia Maluensis fővárossal, mely kerületek bár közös kormányuk van, s Philippus Arabs óta közös pénzverdéjük Apulumban, mégis külön tartományoknak tekintetvén,6 hivatalosan „Daciae Tres” nevet viselnek. Ezt az elnevezést használják a helytartók is fölirataikon, de különösen cursus honorurum-aikban.

A daciai helytartóság kezdettől fogva a legtekintélyesebbek közé tartozván a legátusok megbízatásuk leteltével vagy visszahivatásuk alkalmával, rendesen consularis címet kapnak. Egy ily alkalommal fényes küldöttség ment Dáciából Rómába meggratulálandó Severianust, hogy küldetésének lejárta után megkapta a legnagyobb kitüntetést.
A legátus a provinciákban a császár képviselője, a tartomány főhadparancsnoka, teljhatalmú kormányzója, s kezében van egyesítve a polgári, mint büntető igazságszolgáltatási jog, a közigazgatás ellenőrzése, ő újoncoztat, de mindezt utasításai szerint, melyeket ha áthág vagy figyelmen kívül hagy, igen könnyen kerülhet főbenjáró pörbe.

Igazságszolgáltatási joga a római joggal nem bíró provinciálisok fölött korlátlan, élet és halál fölött rendelkezik, míg a római polgárok főbenjáró ügyekben a császár elé föllebbezhetnek, miként azt Pál apostol esetéből is tudjuk. A katonatisztek centuriótól fölfelé ki vannak véve capitalis ügyekben joghatósága alól. Később a polgári jogok kiterjesztésével a római polgárok ügyeiben is megkapja ugyan a pallos-jogot, ius gladii, vagy miként a classicus jogászok nevezik a „merum imperiumot,” de még mindig bizonyos kivételekkel, mert a senatorok, a városok decuriói s a magasabb rangú katonatisztek továbbra is a császár közvetlen hatósága alá tartoznak. A provinciákban a legátus a legmagasabb rangú tisztviselő, ki személyesen intézkedhetik mindazon ügyekben, melyek terjedelmes hatáskörébe tartoznak.

A római tisztviselő azonban, ha még oly teljes hatalommal rendelkezik is, felelősségének érzetében, nem szívesen intézkedett mások jó tanácsának, véleményének meghallgatása nélkül. Ezért, különösen a helytartók, fontos ügyekben sohasem mulasztják el a környezetükben lévő szakembereket, tekintélyeket, tanakodásra hívni össze, hogy az ő megbeszéléseik alapján rendelkezzenek vagy ítéljenek. Idő folytával e tanács, mely kezdetben a helytartó tetszése és bizalma szerint összehívott tagokból állott, megállandósul, s hivatalból szerveztetik minden tartományban, rendesen közigazgatási hivatalnokok és jogászokból, kik szakvéleményeikért felelősek mindannyian.
Kezelő tisztviselőkkel egy helytartó Sem rendelkezvén, ifjú, előkelő embereket visznek magukkal rendeltetésük helyére, hol azok mint gyakornokok kezdik meg katonai vagy polgári pályájukat. E kísérők comites, a helytartó hatósága alatt állván, tőle kapják a kölcsönös egyezség alapján megállapított javadalmazást, napidíjakat. Később ez a személyzet is állandó lesz, mert a császárság hogy szakképzett tisztviselő kart neveljen, e gyakornokok egy részének (statutus numerus) javadalmazását átvéve az állami költségvetés terhére.

Apulum coloniává emeltetvén, gyorsan túlszárnyalta a tartományi fővárost, és a helytartók a nagy katonavárosba teszik át székhelyüket, s miként a föliratok bizonyítják, ott is maradnak 239-ig, Sarmizegetusának metropolisszá emeléséig. A Commodustól Alexander Severusig kormányzott legátusokra kellene tehát csak reflektálnom, de mégis közlöm az egész, eddig ismeretes névsort, mert némely korábbi helytartó rendkívül sokat tett a nagyra törekvő canaba érdekében, úgy, hogy az valódi várossá fejlett, oly tekintélyessé, miképp csak a hivatalos elnevezést kell-e megváltoztatni, szervezni a rendszeres hatóságokat és előttünk áll a hatalmas, az egész tartományban praeponderáló colonia.


Dacia helytartói közül mostanig ismeretesek a következők:

Marcus Ulpius Traianus idejében (107-117).


1. D. Terentius Scaurianus legátus Augusti propraetore, Sarmizegetusa alapítója.
Hadrianusus idejében (117-138).

2. Sextus Minicius Faustinus C. Julius Severus legátus propraetore imperatoris Traiani Hadrianusi Augusti provinciáé Daciae, Kr. u. 126-ban; 127-ben consul lesz s aztán Moesia, majd Brittannia kormányzója. Korának legkiválóbb hadvezérei közé tartozik, Hadrianus a fellázadt zsidók ellen küldi, s hadjáratában oly fényes győzelmeket arat, hogy az uralkodó megadja neki az ornamenta triumphaliákat, majd Syria helytartójává nevezi ki; végül Bithynába küldi, hol sokáig emlegetik példás igazságszeretetét.

3. Plautius Caesianus 129-ben.

4. Cneius Papirius Aelianus legátus Augusti pro praetore, 132-133-ban ő nyitja meg Sarmizegetusa vízvezetékét.

5. Quintus Aburnius Caedicianus.

6. Quintus Március Turbo Fronto Publicius Severus. Capitolinus írja róla, hogy a mauretaniai háború befejeztével a sarmaták és roxolánok nyugtalankodásai idejében Pannóniát s Daciát kormányozván, a zavarok lecsendesültével praefectus Aegypti ranggal Dacia ideiglenes helytartója lesz; mandátumának lejártával pedig praefectus praetorio imperatoris Traiani Hadriani. Mint ilyen a legbefolyásosabb tanácsnokok egyike. Később kegyvesztett lett.


Antoninus Pius idejében (138-161).

7. M. Sedatius Severianus legátus Augusti; 148-149-ben pergamoni propraetor, 149-150-ben Dacia helytartója, egy évre terjedt megbízatásának lejártával pedig 150-ben consul.

8. M. Statius Priscus legátus Augusti propraetore, a lovagrendből származván, mint katona egy ala praefecturáját kapja, majd Galliában procurator vigesimae hereditatium lesz, s ezzel befejezte volna közpályáját, ha Hadrianus a zsidóháborúban tett kiváló szolgálataiért nem engedi meg kivételesen, hogy átlépjen a polgári karrierjébe. Új működése terén gyorsan emelkedik, néptribun, majd praetor lesz, Antoninus Pius pedig Dacia helytartójává nevezi ki. 159-ben consullá designáltatván, Dáciából Moesiába, majd Brittanniába megy, hol oly kiváló népszerűségre jut, hogy a légiók Pius halála után megkínálják a diadémmel. Lucius Verusnak parthiai háborúja idejében Cappadocia helytartója, s itt elődjének veszteségeit azzal üti helyre, hogy elfoglalja Armeniát.

9. Julius Bassus legátus Augusti pro praetore, 160-ban kormányozza Daciát.

10. P. Furius Saturninus legátus Augusti pro praetore 161 előtt kormányozván Daciát, a mondott évben consul suffectus lesz. Távozásakor becsületes és igazságos kormányzásáért emlékkövet állítanak neki Aquae-ban. (Kalán, Hunyad m.)

11. Macrinius 145-161 közt volt helytartó.

12. C. Gurtius Proculus, legátus pro praetore imperatoris Antonini Augusti Pii provinciáé Daciae 138-161 között.

13. Terentius Gentianus, mint praetor kapja a Daciai helytartóságot, később consul, pontifex és censitor Macedóniáé lesz.


Marcus Aurelius idejében 161-180.

14. M. Claudius Fronto legátus Augusti pro. praetore III. Daciarum et Moesiae Superioris.

15. Clemens Dió Cassius említi őt a markoman háborúk idejéből.

16. Helvius Pertinax 178-179-ben. Előbb Dacia procuratora; később visszatér a katonai pályára s „Cassius forradalmának elfojtása után írja Capitolinus Syriából a Dunához menvén annak védelmére, itt kapja a két Moesia, majd Dacia helytartóságát. Jól végez mindent, kiérdemelte Syriát.” Később, Commodus halála után császár lett, de csak nyolcvanöt napig örvendhetett trónjának.


Commodus idejében 180-192.

17. Sabinianus Commodus uralmának kezdetén talán 180-ban.

18. Vespronius Candidus consularis 183-185-ben. Zord, szigorú öreg ember, kit a légiók gyűlölnek, de még sem mernek ellene semmit sem tenni. Severus nagy rokonszenvvel viseltetik iránta, s az ő kormánya alatt keleten többször harcol s mindig sikerrel.

19. Manilius Fuscus legátus Augusti 191-ben (?).

20. Pescennius Niger. Dio Cassius szerint Albinus mint Moesia, s Pescennius Niger mint Dacia helytartója nagy dicsőséget arattak, az éjszaki barbárok ellen való küzdelmekben. Ezután consullá nevezik ki és Syria helytartója lesz, s mint ilyen megkísérti a császári trón megszerzését, de Septimius Severus-szal szemben elbukván, megölték.


Septimius Severusnak egyedüli uralma idejében (193-198).

21. Pólus Terentianus consularis III. Daciarum, 193-ban megnyitja Miciában a Cohors II. Flavia Commagenorum legénysége által épített fürdőt.

22. P. Septimius Geta legátus Augusti pro praetore. Már Pertinax nevezte ki őt, de a császárt hamarabb elérte végzete, hogysem a helytartó elfoglalhatta volna méltóságát. Testvére 193-ban megújítván mandátumot a többet váró Geta elégületlenűl érkezik tartományába. 195-ig maradt itt.

23. Mevius Surus consularis ül. Daciarum.


Septimius Severus és Caracalla közös uralma (198-211).

24. L. Octavius Julianus legátus Augustorum, consularis. Daciarum, 200-ban kormányozta a tartományt.

25. P. Calpumius Proculus legátus Augustorum pro praetore 198-211 között; egy ancyrai fölirat szerint Germániában a Leg. I. Minervia legátusa, majd Belgium s utóbb Achaia kormányzója. Érdemeiért consullá neveztetvén, mint ilyen érkezett Dáciába.8

26. C. Julius Gallus, consularis, legátus Augustorum. A consulságot 198ban viselvén, valószínűleg ezután küldetett a tartományba, melyet 198-211 között igazgatott.

27. G. Julius Maximinus, legátus Augustorum pro praetore 198-211 között.

28. C. Pomp. Liberális consularis III. Daciarum, szintén 198-211 között.


Macrinus idejében (217-218).

29. Agrippa 218-ban. Az ókori iparlovagok, szerencsefiak valódi példányképe. Rabszolgának születvén, pályáját mint egy előkelő úrasszony fodrásza kezdi meg, s felvitte egészen a kincstári ügyvédségig. Dicsősége azonban nem tartott soká, mert csalásai miatt száműzetésbe küldték. Innen Caracalla szeszélye hívja vissza, majd a kabinet levelezését vezeti, végül pedig consul lesz. Rósz természete az előkelő állásban is kiütvén, ura a praetori rangú senatorok közé degradálja, de később mégis kinevezi a hajóhad főparancsnokává! A keleti háború kitörésekor ő is összeesküszik a császár ellen, s talán van közvetlen része is Caracalla meggyilkolásában. Macrinus Dacia helytartóságával jutalmazta jó szolgálatait.


Caracalla, Macrinus vagy Heliogabal idejében (221-222).

30. L. Marius Perpetuus consularis III. Daöiarum. Előbb Arábia, később Moesia helytartója volt.


Alexander Severus idejében (222-235).

31. Jasdius Domitianus, legátus Augusti pro praetore.


Meg nem határozható időben hivataloskodtak.

32. L. Aemilius Carus, legátus Augusti pro praetore in. Daciarum. Előbb Arábia legátusa, majd a három Daciae; végül Cappadociába megy.

33. L. Annius Fabianus, legátus Augusti pro praetore provinciáé Daciae.

34 dió legátus Augusti provinciáé Daciae, consularis.

35. Tib. Julius Flaccinus legátus Augusti provinciáé Daciae.

36. Simonius Julianus praeses Daciarum, később, de még 254 előtt praefectus urbis.

37. M. Valerius Maximianus, Numidia praesese, majd Dáciában legátus Augusti.

38. Marc. Veracilius Verus, legátus Augusti pro praetore.


Felirataink ezeken kívül még három legátusról emlékeznek, de sajnos, kettőnek neve teljesen elmosódott, egyé pedig kitörültetett, bár consularis volt.


Forrás: Király Pál Apulum története