logo

XXV Februarius AD

A pénzügyi kormányzat

Az állami pénzügyek kezelése a helytartótól hivatalos dolgokban független procuratorok hatósága alá tartozik, ezek vetik ki és szedik be a tributumot, a földadót, mely a birtok mennyisége és minősége szerint egyenlő arányokban rovatott ki mindenkire. A kivetés az öt-tíz évi időközökben eszközölt becslés alapján történt, midőn becsületes és oly részletes vallomást kellett tenniük a birtokosoknak, hogy még gyümölcsfáik számát is kötelesek bejelenteni. Az egyesek vagyona tévé a község összes birtokát, mely aztán ezer arany értékű egységekre osztatván, egy vagy több százalék egyenes adóval terheltetik.
Az adóegységek után eső összeget, a községek maguk vetik ki az egyesekre, s felelősek voltak az egész járulékért. Feliratainkban az adózás, mint adóbecslésre világos határozott adatokat találunk, különösen az alburnus maiori (Vöröspatak) viaszos lapok egyikén, midőn a vevő kiköti, hogy az általa megvásárolt fél ház adóját a legközelebbi becslésig az eladó fizeti.
A vagyontalanok, a mások hatalma alatt lévő egyének, tehát a napszámosok, jobbágyok, rabszolgák, asszonyok, gyermekek stb. fejadót (tributum capitis) fizetnek, de ennek, nem ismerjük sem mennyiségét, sem kezelési módját. Az államnak egyéb, közvetett jövedelmei bérlőknek adattak ki, így bírta az állami erdőkét és sóbányákat az apulumi Aeliusok családjába tartozó P. Aelius.

A vámok tekintélyes jövedelmet adván az államnak, külön procuratorok kezelése alá helyeztettek, s Dacia ama nagy terjedelmű vámterületbe tartozván, mely Helvétiától a Duna jobb partján egész a Pontusig terjedt, a procurator publici portorii lllyrici et ripae Thraciae hatósága alatt áll, és a 2-5%-os vámot a két fő közlekedési mentén Tsiernaban, Sarmizegetusában, Ampelumban s Miciában szedték a bérlők ügynökei.
Sarmizegetusa bankárjai több ízben említtetnek ily bérlőkként (conductores) különösen T. Julius Saturninus, ki az összes vámok egyharmadának kezelését vállalta magára, s még a noricumiakat is kibérelte, bár azért az apró üzleteket sem veti meg, mert Alburnus Maior viaszos lapjain gyakran találkozunk nevével. Az öt százalékos örökösödési illetéket, a rabszolgáknak szabadon bocsátási huszadát, szintén császári, Dáciában a procurator alá rendelt tisztviselők kezelik.

A jövedelmek névleg az állami s katonai kincstárt illetik ugyan, de tényleg az uralkodó rendelkezett a befolyt összegekkel, teljes korlátlansággal, éppúgy a császári birtokok jövedelmeivel, melyeket Sarmizegetusában külön igazgatóság (rationes) kezelt.

A pénzügyigazgatás főnöke a procuratur, közvetlen alantasa a tabularius, a levéltár hol a kataszter alapján készült adóíveknek és telekkönyveknek eredeti példányai tartattak őre; segédjei az adiutores tabulariorum; az adókönyveket a librarius ab instrumentis censualibus vezeti, a pénztárnok a dispensator. Ez alárendelt tisztviselők majdnem kivétel nélkül császári rabszolgák, kik szolgálati éveik leteltével nyugdíjukkal együtt megkapják a szabadságot is.

A császár jövedelmeit szaporítják az itt fölsorolt forrásokon kívül még az évi, szigorúan megállapított, egészen adójellegű ajándékok (aurum coronarium), az önkéntes hagyatékok, a végrendelet s örökösök nélkül elhaltak vagyona stb., melyeknek kezelése a Sarmizegetusában székelt procurator a caducis hatósága alá tartozott. Apulumban ilynemű magistratus még eddig nem volt kimutatható.
A legnagyobb jövedelmet azonban mégis a nemes fémbányák adják, melyek, mint fentebb láttuk, külön igazgatás alatt állnak ugyan, azért pénzügyi, mint technikai ellenőrzésük a procuratorok fennhatósága alá tartozik.

A procuratorok sohasem voltak népszerű emberek, különösen oly időkben, midőn a központi hatalom lazasága miatt nem voltak kellően ellenőrizve. Tiberius végtelen szigorral járt el velük szemben, mert szerinte a jó pásztor nyírja és nem nyúzza juhait pedig, mi az adminisztrációt illeti, valódi jópásztor volt, alatta érvén el a provinciák valódi fénykorukat. Később azonban átalános a panasz, s Tacitus tartja fönn ellenük a legélesebb vádakat: eddig urak voltak saját otthonunkban mondják a teljesen kizsarolt tartományiak most pedig a helytartó vérünket ontja, a procuratorok pedig vagyonúnktól fosztanak meg. Vespasianus írja Suetonius a procuratorokat szivacsoknak használta, és általuk nyomoztatván ki egyesek, mint községek pénzügyi helyzetét, őket tekinti a pénzszerzés legjobb s legalkalmasabb eszközeinek.

Dacia procuratorai a tartomány jövedelmes volta miatt előkelő helyet foglalván el a birodalom hierarchiájában, egyenrangúak a galliai, belgiumi, germaniakkal, s pályájukat éppúgy, mint az előbbiek, közigazgatási hivatalnokokul kezdik a fővárosban vagy a provinciákban. A két részre osztott tartomány felső részének, Dacia Superior-nak procuratorai közül eddig a következők ismeretesek:


Dacia Superior.

1) A Decius Vindex procurator Augusti.

2) M. Lucceius Felix procurator.

3) T. Desticius Severus procurator Daciae Superioris 160 körül.

Később a tartomány három részre osztva Dacia Apulensis procuratora alá tartozik a nemes fém és sóbányászat a legtekintélyesebb, és ducenarius lévén évi javadalmazása 200.000 sestercius, s alkalom adtával még a helytartót is helyettesíti, a mi oly kitüntetés, hogy más tartományok alig dicsekedhettek vele. Közvetlenül utána a porolissumi, majd Dacia Maluensisé következik, de még ez is oly magasan áll, hogy csak praefectus equitum, vágy ezzel egyenlő rangot viselt egyénekkel tölthető be biselliuma.


Dacia Apulensis.

4) Procuratorainak sorát Helvius Pertinax a későbbi helytartó, majd császár kezdi meg.

5) P. Qominius Clemens .... procurator Daciae Apulensis II. század.

6) T. Cornasidius Sabinus .... procurator Daciae Apulensis 193-211 között.

7) Ulpius procurator provinciáé Daciae Apulensis 211-212. Egyúttal Dacia Porolissensis pénzügyeit is igazgatja.

8) Q. Axius Aelianus .... procurator Daciae Apulensis . . . 238-ban. Severus Alexander idejében Mauretania Gaesariensisben a császári birtokok igazgatója, majd Belgica s a két Germania procuratora. Innen helyeztetik Dáciába, hol a helytártót kétszer helyettesíti.

9) Herennius Gemellinus ismeretlen időben. Szintén helyettesíti a helytartót.

10) T. Claudius Xenophon. Procurator a caducis.

11) Romanus .... procurator) a cad(ucis).


Forrás: Király Pál Apulum története