logo

XXII September AD

Vallás és gazdaság a római városokban

A római vallástörténeti kutatások (Römische Religionswissenschaft) kiemelkedve a Wissowa féle államvallás teória dominanciájából1, ma erős vonalat húznak a hivatalos V római vallás és a privát kultuszok megnyilvánulási formái között, hangsúlyozva a városok jogi helyzetéből fakadó vallásos autonómia fontosságát, a különböző collegiumok és közösségi szervezetek vallásos tevékenységét és a magánszemély és a közösség dedikálásai közötti különbségeket. Gazdaságtörténeti aspektusokat vizsgálva, módszertanilag ugyancsak fontos megkülönböztetni az ünnepi, tehát különleges alkalmak és a hétköznapi szertartások gazdasági vonatkozásait is, melyekben nagy különbségeket figyelhetünk meg.
Számos társadalomtörténeti jellege mellett, egy római város vallási megnyilvánulásai egyben az adott közösség gazdaságtörténeti fokmérője is. A vallásos cselekmény minden jelensége a helyszín, ahol játszódik (szentélyek), a hierofánia közvetítői (papság) és átélői (hívők) valamint a szakrális aktusban felhasznált eszköztár (áldozatok, dedikációk, lakomák) jelentős anyagi befektetést igényelt, különösen a közösségi ünnepek és vallásos megnyilvánulások alkalmával.

A római vallás és gazdaságtörténet elsősorban Ludwig Friedlander és a könyvelői precizitással dolgozó Richard Duncan Jones műveiben találkozott, amelyek ugyan mérvadó adatokat sorakoztat fel, de munkájából hiányzik egy egységes módszertan és a vallástörténeti ismeretek használata is. A Friedlander és Dúcán Jones által összegyűjtött, többségében Itáliából, görög városokból és Africa provinciából származó feliratok ugyan megemlítik az ex votóként felállított szobor vagy oltár árát valamint számos példa ismert szakrális épületek árairól is, ám ezeknek a provinciáknak a gazdasági viszonyait nem hasonlíthatjuk össze Dáciával. Továbbá megemlítendő, hogy a márvány, bronz vagy aranyszobrok és oltárok lévén számolnunk kell helyi műhelyárakkal és geológiai viszonyokkal is, végezetül ahogy Heichelheim rámutatott az aktuális árfolyamváltozások is igen mérvadóak ezeknek a becsült adatoknak az értelmezésében.

A vallásos áhítatnak (humanitas-pietatis) egy másik jelentős megnyilvánulása a közösségi ünnepek megülése, amelyről nemcsak ókori auctor-források, de epigráfiai emlékek is hagyatkoznak. Ezek döntő többsége Itáliából és Africából származik. A feliratos anyag nagy részében az epulum szó jelzi az ünnepi lakomát, de előfordul a cena, convivium, prandium és Itáliai sajátosságként a crustulum et mulsum is.
A feliratokon nemegyszer a közösségi ünnepek említése mellett megtaláljuk a felhasznált javak (vinum, panis, visceratio, sportulae) neveit is. Ezeken a közösségi megnyilvánulásokon nemcsak férfiak, de nők és ifjak is részt vettek. Szabályozásuk, megrendezésük és kivitelezésük hasonlóan történhetett, mint a collegiumi lakomáké. Ezeken a közösségi ünnepeken nemegyszer több mint száz személy is részt vehetett (CIL IX 3160, CIL XII 697).


Forrás: Szabó Csaba: A vallásos élet néhány gazdasági aspektusa Apulumban