logo

XXV Februarius AD

A vallásos élet gazdasági aspektusai Apulumban

Az auktor-források szófukarsága miatt elsősorban a régészeti-epigráfiai anyagra kell támaszkodnunk, amikor egy provinciális város esetünkben a kettős város, Apulum vallásos megnyilvánulásainak gazdasági aspektusait vizsgáljuk. Jelen pillanatban Apulum vallásos életéről mintegy félezer latin és görög felirat, közel 200 anepigrafikus tárgy (kis és nagyplasztika, apróleletek) és egy, szisztematikus ásatás során feltárt szentély (Liber Pater) tanúskodik. Szakrális topográfiáját szentélykörzetét egyelőre csak részleteiben ismerjük.
A mintegy félezer felirat közül 9 példán szerepel a templum (IDR III.5, 153, 191, 217, 283, 295, 375, 398, 410, 709), 2 feliraton az aedes (IDR III.5, 78, 354 indirekt módon az IDR III.5. 211-es feliraton is) és egy feliraton egy cryptam cum porticibus felépítmény (IDR III.5. 242) újraépítése olvasható. Ezek mind tanúbizonyságai a helyi gazdag közösség nagy költségű dedikációinak, melyeknek anyagi vonzatait azonban megbecsülni igen nehéz a helyi árak és viszonyok között.

Az első szentély (táborszentély sacellum), amely a hivatalos római vallás közösségi megnyilvánulásának adhatott teret a XIII. Gemina legio castrumdban állhatott, melynek nyomát egyelőre csak feltételezik. Ebből, a premunicipális korból (Kr. u. 106-168) nem maradt fent biztos forrás a hivatalos római vallás megnyilvánulására vonatkozóan. Az erre a korszakra datálható feliratok (IDR III/5 111, 124, 125, 126, 420, 421, 422, 424, 438) döntő többsége ismeretlen lelőhelyű, de feltételezzük, hogy a castrum területén kerültek felállításra votiv vagy tiszteleti (tituli sacri honori) feliratként.
Kiemelendő az IDR III.5, 420 amelyet Sabina Augustának, Hadrianus császár megistenült feleségének állítanak minden bizonnyal a XIII. Gemina veteránjai. Ezek az oltárok vagy szoborbázisok ma már elvesztek, így sem méretük sem anyaguk nem ismert, ahogy az állításuk okát és a vele járó ünnepségek költségeit sem tudjuk rekonstruálni. Dedikációs formulájuk viszont (votum solvit) egyéni adományokra utal. Ha figyelembe vesszük egy 2. századi beneficiarius éves fizetését (1000-1400 HS), a Crispius Saturninus által állított oltár vagy szobor (amennyiben a Friedlander által összegyűjtött africai példák alsó árhatárát vesszük (100 HS) nem jelenthetett túl nagy megterhelést a dedikálónak.

A castrumtól délre fekvő civil település municipium (Kr.u. 168) majd colonia (Kr.u. 180) rangra történő emelése a monumentális építkezéseket is feltételezi, amely a hivatalos vallás megnyilvánulási formáinak pompázatosabb keretet adott. Erre bizonyíték a számos építkezési és templomfelújításról szóló felirat a korból. Egyik eklatáns példája Marcus Iulius Quirinus, a colonia Augustales-ének felirata (IDR III.5.,153) amely egy, a Iupiter Optimus Maximusnak szentelt templom ajtajának és ajtókeretének az elkészítését (ianuas et valvas ad introitum templi fecit) dicséri. A jelentékeny méretű (90 x 40 x 3 cm) márvány felirat minden bizonnyal nem csupán az épület egy részletének elkészítésére, hanem a teljes templom felépítéséhez történő hathatós hozzájárulásról tanúskodik.
Amennyiben a felirat a Colonia Aurelia Apulensis Capitoliumi Triászának dedikált templom timpanonját díszítette, úgy Quirinus óriási adományt adott a városnak. Nem kizárt, hogy ugyanezt a templomot építi fel romjaiból 196 és 197 között Titus Claudius Anicetus, aki Quirinushoz hasonlóan, a város Augustalisa. Bár gazdaságilag sokkal szerényebb befektetésnek számított, Marcus Ulpius Mucianus is megemlíti egyik oltárán, hogy Iupiter Optimus Maximusnak egy horologiariumot emel.

Kiemelendő a hivatalos vallási dedikációk közül a 215-ben állított Caius Aurelius Sigillius tribunus mészkő szoborbázisa, amelyet Iupiter Optimus Maximusnak, az összes istenségnek és Dáciának dedikál (IDR III.5, 184). A capitoliumi triásznak dedikált vallásos feliratok száma mintegy 150, amely a teljes tituli sacri harmadát teszi ki. Ebből is látszik, hogy a hivatalos vallásra fordított anyagi javak melyeket részben a város vezetősége, részben módos polgárai (többségük katonai vagy peregrinus származású) álltak igen jelentős összegekre hághatott.

A városból az egyetlen pontos árat említő forrás Marcus Aurelius Chrestusnak, a collegium fabrum patronusának votiv oszlopa (IDR III. 5. 444.). Az 1622 körül Martin Opitz által Kisfaludon (Micejti) felfedezett, mára már elveszett votiv oszlop a 180 utáni időszakban, Colonia Aurelia Apulensis városában állhatott. A felirat hiányos, igy nem ismert az istenség neve, sem pedig a szentély, ahol állhatott, de a szövegből kiderül, hogy a tehetős elöljáró 6000 HS-el járult hozzá a szentély felújításához (ad extructionem aetomae). Az „ob honorem” formula jelzi, hogy ezt az összeget nem feltétlenül a költségek áraként kell értemezzük, hanem sokkal inkább a szakrális emlékek állításának megnyilvánulásaként.

A hivatalos vallás megnyilvánulásai mellett Apulum igen gazdag az ún. privát kultuszok emlékanyagában is, legyen szó a civil vagy a katonai közösségről. Az egyetlen szentély, melyet szisztematikus ásatás során kutattak, a Colonia Aurelia Apulensis területén fekvő Liber Pater szentély, melynek monografikus közlése azonban még várat magára. Liber és Libera kultusza a városban igen nagy népszerűségnek örvendett, amely nemcsak a feliratos anyagból (IDR III.5, 233-244.) de a szentélyből előkerült gazdag és sajátságos régészeti leletekből is előtűnik.
A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a szentélyben vallásos lakomákat (epulum vagy cena) szerveztek, melyeknek költségeit azonban csak analógiák útján tudjuk felbecsülni. A kultuszközösség nagy többsége a XIII. ikerlégió tagjaiból toborzódott (Publius Aelius Fronto beneficiarius, Lucius Calvisius Secundus legatus legionis, Aurelius Renatus miles legionis, Claudius Atterus Celer veteranus legionis) de ugyanilyen arányban ismertek a városi előjárók is.

Gazdasági szempontból jelentős vallási központ lehetett a gyógyítás isteneinek szentelt hely (Askleipeiori), amelyre a feliratos forrásokon túl régészeti nyomok is utalnak. Ezekben a szentélyekben jelentős összegeket vagy adományt (legtöbbször állatokat) kértek a gyógyulni vágyóktól belépőként, ahogy Eran Lupu tanulmánya is bizonyítja. Feltételezzük, hogy a nagy Asklepeionokhoz hasonlóan az apulumi is regionális gyógyító központként, egyféle zarándokhelyként szolgált.
A többi szentély jelenlétére csak a feliratos források utalnak. Ezekből kiderül, hogy Fortunának, Nemesisnek, Iupiter Dolichenusnak, Aeternusnak, Sabasiusnak, Sol Invictusnak, Dominának és Bussumariusnak állhatott szentély (templum) vagy kisebb szakrális építmény (aedes, sacellum) a két városban vagy annak egy jól körülhatárolt területén. Gazdasági szempontból ezek közül kiemelendő a Iupiter Dolichenusnak szentelt templom, amely ahogy a porolissumi és Mauer an der Url-i példa is bizonyítja költséges szertartások, lakomák és ünnepségek helyszíne volt. 183-185 között történt a Sol Invictus szentély (aedes) felújítása C. Caerellius Sabinus legatus támogatásával. Hozzájárulásának jellegét és költségeit nem ismerjük, de összehasonlításként megemlítendő Brixia város Minerva szentélyének (aedes) Kr. u. 200 körül történt felújítása, amely 150.000 HS-be került.

Az orientálisnak nevezett kultuszok közül gazdaságtörténeti szempontból kiemelendő Mithras kultusza, melyről gazdag forrásanyag áll rendelkezésünkre a két Apulumból. A mintegy félszáz emlékről 29 hívőt ismerünk. A régészeti és epigráfiai anyagból legalább 5-6 szentély jelenlétét feltételezhetjük a két városban, amelyekhez a jól ismert itáliai (római és ostiai) és néhány kivételes analógia (Dura Europos, Virunum) alapján kisebb közösségeket kell elképzelnünk.
A mithraikus közösségek gazdasági aspektusáról kevés tanulmány íródott, ezek elsősorban a jól ismert közösségekről szóló epigráfiai vagy figurális ábrázolásokat elemezte. Ezekből kiderül, hogy a legtöbbször egy-két tucatnyi főt számoló közösség szakrális hierarchiabeli (beavatási fokozatok) különbözőségeik miatt más-más feladatot láttak el a közösségi megnyilvánulások (lakomák, beavatási szertartások, temetések, templomépítések és újraépítések) alkalmával.
A közösségi események elsősorban a szakrális lakoma úgy az irodalmi (Tertullianus De praescriptione haereticorum, Iustinus Mártír, Apologia maior) mint a figurális forrásokban gazdagon szerepel. Ezek költségeiről elsősorban a Dura Europosi graffittikből tájékozódhatunk, melyeken bizonyos, a szertartások során használt tárgynak és ételnek az árát láthatjuk (bor, olaj, hús....denarius, fa 2 denarius, papirusz 2 HS). Indirekt forrás a lakomák költségeiről az itáliai mithraeumok fres-kóábrázolásai (Capua Vetere), ahol a beavatási szertartásokon használt tárgyakat láthatjuk.
A lakomákon használt állatokról és kerámianyagról elsősorban a szisztematikus régészeti ásatások során feltárt szentélyek oszteológiai és kerámiaanyaga szolgál forrásul (Tienen, Hawarti, Heddernheim, Quintana, Güglingen mithraeumok). Ezekből kiderül, hogy nincs bizonyíték a tauroboliumokra, az oszteológiai anyag elsősorban szárnyasokról tanúskodik. Dáciái analógiaként hozható a Király Pál által 1886-ban feltárt várhelyi (Ulpia Traiana Sarmizegetusa) mithraeum, ahonnan megégett szárnyasállatok csontdarabjai kerütek elő.

Apulumból, bár nem történt szisztematikus ásatás mithraeumokban, néhány feliratos forrás így elsősorban egy, Deus Invictusnak dedikált oltár „bono communis” felirata utalhat a közös lakomák jelenlétére. Egyes mithareumok esetén így az aquincumi IV. szentélynél is feltételezik, hogy saját aerariuma volt, amely egy esetleges tagsági díjat vagy a beavatásra váró mystes fizetési díjának meglétét feltételezi. Több szentélyben, így a Martigny mithraeumban is gazdag éremlelettel kell számolnunk, amely ismét jelzi a mithraeumok jelentős gazdasági szerepét.
A mithraikus közösségeken belül ugyanakkor az egyének dedikációi is jelentős anyagi költséggel járhattak. Apulumból ismerünk szentély-felújítást említő feliratot is. Egy Statorius(..anus) nevű hívő, aki a Municipium Septimium Apulense flamenje egy Mithrasnak dedikált szoborbázison megemlíti, hogy felújította az istenség templomát. Hasonlóan az előbbihez, a templum felirat megjelenik Caius Nummius Amandus oltárán is. Bár a felirat befejezetlen, feltételezzük, hogy itt is egy szentély felújításáról lehet szó.

A templomépítéseken túl jelentősek a központi kultuszképek (signum) adományozásai is. Bár ezek költségeit megbecsülni sem tudjuk, az Apulumból származó öt vagy hat központi kultuszkép és egy kultuszszobor kidolgozottsága óriási költségeket feltételez. Kiemelkedik ezek közül Marcus Aurelius Timotheus, Aurelius Maximus és Euthyces adományai (CIMRM 1935 8). A görög nyelvterületről származó szabadosok és rabszolgájuk egy szépen megmunkált, igen nagyméretű (36 x 44 cm) és szép kidolgozású szoborbázist (a szobor minden bizonnyal hasonló kidolgozású lehetett) és egy központi kultuszképet ajánl fel a közösségnek.

Nemcsak Apulum, de a teljes provincia legszebb mithraikus emléke Secundinus felajánlása (CIMRM 1947 8). Az itáliai modellt utánzó, rendkívüli finomsággal kidolgozott, feltételezhetően kis-ázsiai mesterek által készített központi kultuszszobor (signum) nemcsak kidolgozása, de külföldről hozott anyaga (vagy ott készített mivolta) miatt is igen nagy költséget feltétez.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a sokkal intenzívebben romanizált, gazdag provinciákból származó, olykor meglehetősen kritikusan kezelendő árak és szentélyekre, illetve vallási közösségekre vonatkozó gazdasági adatok és az azok mögött meghúzódó rituálék mind megtalálhatóak voltak Apulumban is, ám ahogy a Birodalom többi városában, úgy az itt fellelhető gazdasági adatokat is az evergetes tevékenység függvényében kritikával kell kezeljük. Erre a szisztematikus régészeti ásatások hiányában elsősorban epigráfiai adataink vannak. A kutatás további feladata az, hogy a néhány, még publikálás előtt álló vagy szisztematikus ásatás reményét kecsegtető szentély régészeti anyagát nemcsak történeti, vallástörténeti, de ezek kiegészítéseként, gazdaságtörténeti szempontból is elemezze.


Forrás: Szabó Csaba: A vallásos élet néhány gazdasági aspektusa Apulumban