logo

XXV Februarius AD

Apulum castrumának megalapítása.

Dacia meghódításának befejezte után a védelem nagy munkája következek, még Traianusnak személyes vezetése alatt, s a császár csak a teendő intézkedések fővonalainak megállapítása után hagyja el a tartományt. A védelem központjául alkalmas helyzeténél fogva Apulum választják a provincia védelmére rendelt két legio a ΧΠΙ. Gemina és I. Adiutrix alapítják meg a castrumot.
Helyét nem tudjuk meghatározni többé, de valószínű, hogy a Várhegyen volt az, mint minden későbbi erődítmény. És ez a pozíció valóban minden tekintetben kiváló, Vegetius minden szabályának megfelelő, midőn ez azt követeli, hogy legyen közel erdő, legelő és víz, s olyan hely választassák, melynek szomszédságában nincsen nagyobb, a látóhatárt domináló magaslat. Ügyelni kell, hogy vadvizek ne járják területét, mert ekkor könnyen kiszorulhatnak a katonák.
Az apulumi Várhegyet ilyen veszélyek nem fenyegetik, vize van bőven, áradások nem pusztítják, vidékén van jó takarmány, s annak idején erdők borítják egész környékét. Helyőrsége legnagyobb az egész tartományban, s bátran föltételezhetjük, hogy hat cohors = 3-600 ember, állomásozott a castrumban, vagy pedig ha az első cohorsot kettősen számítjuk, úgy 4-200 ember őrzi e fontos erősséget.

Ha föltételezzük, hogy hat cohors állomásozott Apulumban, akkor a castrum jelentékeny terjedelmű lehetett, legalább 240-000 Q m- 400 m. hosszú oldalokkal, ha Hyginus szabályai szerint méretik ki. A castrumok falai kemény 1, 15 m. vastag, 5-6 in. magas építmények, melyeket belülről lépcsőzetes, a tetején legalább 2 m. széles járdával ellátott sáncolat, jobban földhányás támogat. Az oldalok találkozási szögei, ha a helyi viszonyok engedik 60 római láb (= 1656 m.) sugárú körnegyedre kerekítettek le.
A kapukat, a szögleteket, de néha az egyenesen húzódó falakat is - tornyokkal szokták megerősíteni. A falakon kívül mély, kettős, sőt hármas sorban ásott árkok futnak végig, csak a kapuknál szakadva meg. Kapuja négy volt minden castrumnak: a porta praetoria a főkapu, rendesen szűk, keskeny, mert ritkán vagy épen nem használják, harc idején pedig el is falazzák. Vele szemben az ellenkező oldalon a porta decimana, jobb és balra pedig lehetőleg a hosszoldalok közepén a porta principalis dextra és sinistra.

A tábor belsejében igen kevés épület van: a praetorium, a főparancsnok - legatus - hivatalos helyiségeivel, a tábori irodákkal, közvetlenül mellette Jupiter oltára s a tribunal. Majd a készletek raktárai, a födött gyakorló csarnok pilum vetésre, néha fürdő s apró szentélyek, melyekben a különféle vallású katonák mutatták be áldozataikat hazai isteneiknek. A tisztek és legénység nyáron át sátrakban laktak. Utóbbiak tizenként. A tiszteknek fölfelé a centuriótól, külön sátraik voltak.

Az alapító légiók közül az I. Adiutrixot (falba szervezé hispaniai tengerészekből, s Kr. u. 68-ban Rómába ment a hadtesttel, ugyanazon év december 22-én bocsájtja el veteránjait. Később Otho-hoz csatlakozván, vitézül harcolt Vitellius és a germaniai hadsereg ellen Bedriacum mellett, s ezért az új császár Hispániába küldi, hogy a béke és tétlenség lehűtse a legénység hevét." Innen Traianus vezeti Germaniaba Saturninus ellen, átkelve a tyrenéken és Alpokon. Harcra azonban nem került már, mert a helytartó L. Appius Maximus Norbanus saját erejével is képes volt elnyomni a lázadókat.
A vele érkezett Legio VII. Gemina egyideig a Rajna mellékén tartózkodván, később visszatért Hispániába, - az I. Adiutrix pedig Norbanus parancsnoksága alatt Pannóniába helyezték, és 16-97-ben Nerva idejében a germánok ellen küzd a mai Gsehés Morvaországban, valószínűleg Traianus vezérlete alatt, ki az elaggott császár által adopláltatván, a háború befejeztével (íermanieus melléknevet kap.

A legio főhadiszállása a háború befejezte után valószínűleg Ó-Szőnv = Brigetio volt. Itt vették Traianus parancsát a dák háborúban való részvételre. Küzdelmeinek majdnem föltétien bizonyítéka a fölirat, melyet T. Julius Maximus legatus tiszteletére dedicalnak Calagurris (Hispania) lakosai.
Dierauer azonban az említett inspiráció másképp magyarázza s T. Julius Maximust a Legio V. Macedonica legátusának mondván, kétségbe vonja, hogy az I. Adiutrix Decebal ellen harcolt volna. Örvendetes tehát, hogy teljes értékű bizonyítékot mutathatunk elő arra, hogy légiónk a XIII. Gemmával együtt küzdött béreztünk között. A következő téglabélyeget nem lehet megcáfolni:

LEG XIII GE I ADI.
(Legio XIII. Gemina I. Adiutrix.)

E bélyeg szerint e két legio a hadjáratban együtt működvén, együtt alapiták a castrumot is. A megalapítás után néhány évig még közösen szolgált a táborban, találkozunk mindkettőnek veteránjaival, kik kisebb-nagyobb szolgálatot tesznek a castrumban vagy canabában. Később, kétségtelenül a tartomány teljes pacificatiója és szervezése után, Traianus elégnek tartja egy légiót is, a I. Adiutrixot Pannóniába helyezi, s ez időtől a XIII. Gemina állítja a helyőrséget, míg csak római sasok laknak Dáciában.


Forrás: Király Pál: Gyulafehérvár története