logo

XXII September AD

A Legio XIII. Gemina castruma mellett keletkezett polgári telep (canabae)

Az apuhuni feliratokon s okleveleken, bárha a városnak van neve, - mégis többször előfordul a polgári község jelzésére a «Kanabae» kifejezés, így: a Dasius Brcucus által 142. május 16-án Bellicus Alexanderrel kötött adás-vevési szerződésen: actum Kanabis Legionis XIII. (leminae XVII. Kalendas lunias Kufino et Quadrato cos.; majd a Claudius Julianus miles Legionis XIII. Leminae (centuria) Claudi Mari által 160. október 4-én Claudius Philclus-szal kötött ugyancsak adás-vevési szerződésen: Actum Kanabis Legionis XIII. (leminae Ilii, nonas Octobres Bradua et Varo cos.

E sajátságos jelenséget Mommsen fejti meg a Hermes VII. kötetében közzétett kiváló értekezésében. Tanulmányának főbb pontjai a következők:
A rómaiak a castrumot és a várost inkompatibilisnek, összeegyeztethetetlennek tartván, táboraikat sohasem helyezek municipiumokba vagy coloniákba. Egyes kivételek vannak ugyan e szabály alól, - de azok legkevésbé sem gyöngítik annak átalános érvényét, mert indokaik mindig politikaiak. Így Augustus a gárda egy részét a császári trón biztosítására Kómába helyezi; Tiberius megerősített tábort épít praetorianus cohorsainak - a fővárosban; katonaság tartja (éken az ingerlékeny, ideges Antioehiát, s a folyton lázongó, zavargó Alexandriát. Arra is csak két, majdnem egykorú esetet találunk feljegyezve, hogy meghódított területen, stratégiai okokból épült castrum helyén azonnal város alapi Hátik. Ezt teve Augustus táborának területén Nicopolis-szal, és Varro Murena 29-ben Kr. e., midőn a salassok legyőzetése után császári urának példáját követve, castrumának középpontjára tette le Augusta Praetoria alapkövét.

A rómaiaknak állandó táboraik csak az állandó hadsereg szervezése után lévén, s a császárság első századában sohasem egyesítik azokat polgári telepekkel, a Közép-Duna mellékein egyetlen város sem keletkezik magából a táborból, mert Emona (Laibach), melyet Augustus, Virunum (Zollfeld), Celeia (Cilii), Juvavum (Salzburg), Tcurnia (Set. Peter bei Spital), Agountum (Lienz), Savaria vagy Sabaria (Szombathely) - melyet Claudius császár, Solua (Seggau), Siscia (Eszék), Sirmium (Mitrovic), melyet a Flaviusok alapítanak, tisztán polgári telepek, s Poetoviot (Pettau) csak a Legio XIII. Gemmának, már évtizedekkel előbb történt áthelyezése után emeli Traianus coloniává. Ugyanez történik Dáciában is. Kivételt csak Sarmizegetusa tesz, melyei 110-ben Kr. u. az V. legio mármint coloniát alapít meg. Tsierna és Napoca polgári telepek, a Maros mellékén pedig egy névtelen castrumot is találunk.

A légióknak jelentékeny kísérete volt mindig: a katonák nejei és gyermekei, - hozzátartozóik; a vexillum alatt együtt tartott veteránok, s azok, kik megszokták a katona életet, még elbocsátásuk után sem tudják elhagyni a tábort, környezetét, bajtársaikat; a markotányosok (lixae) lacikonyháikkal, s a legénység és tiszteknek rendkívüli szükségleteit kielégítő kereskedők (mercatores), kik szekereken követék a tábort a felsőbbség engedélyével, mint szükséges rósz, mert tűrhetővé teszik cikkeikkel, nyalánkságaikkal az exponált helyőrségek unalmát, a tábor silány konyháját, s pénzt hoznak forgalomba kisebb-nagyobb, - gyakran igen borsos kölcsönök által, és csengő dénárokkal, aureusokkal váltják meg a zsákmányt. E kíséretet el kellett helyezni, s ez a castrametatio alkalmával kiszabott területen történt, hol a katonák övéiknek apró kunyhókat, a markotányosok és kereskedők pedig árúik elhelyezésére és eladására deszka vagy sövény színeket építettek.
Mommsen szerint e kunyhókat és színeket jelenti a «canaba» szó, mely nem klasszikus ugyan, de népszerű és általánosan használt műkifejezés, s közkeletű, nem annyira az ideiglenes lakások, mint inkább az idegen területen, könnyen épült s könnyen eltávolítható kereskedelmi raktárak és üzlethelyiségek jelzésére.

Hasonló jelentőséggel látszik bírni e szó a 193-ban kiadott rendeletben is, mellyel az Antoninus oszlop őre engedélyt kap, hogy az emlék szomszédságában, közelében - loco canabae, hospitiumot építtessen, s erre az anyagot az állami tégla és épületkő-raktárból utalványozzák, melyek «de casulis, item canabis et aedificiis idoneis, tehát lerombolt kunyhók és színekből származó anyagot gyűjtik meg. De főképen a házon kívül tartott bor, olaj s hasonló cikkek elhelyezésére szánt épületeket nevezik így; ezért mondják magokról a lugdunumi (Lyon) borkereskedők egy lyoni s egy római feliraton «Lugduni in canabis consistentes», mert értekezleteiket, mint hírneves boraikat is a kikötőben épült raktáraikban tárták.
Később a szó, átvitt értelemben pincét is jelentett, tehát ismét, a bortartásra kiválóan alkalmas helyet. És eme jelentéssel fordul elő a Sz. Ágoston nevén szereplő szent, beszédekben mint «canava», s Ennodiusnál, és még a mai olasz népnyelvben is. E. Q. Visconti szerint «canaba» a görög «καλύβη» szó corruptela,ja; s az oláh népnyelv a pásztor kunyhókat «kaliba»-nak nevezi máig.
És mióta a légiók, folytonos hadilábon, állandó barakkokban, hosszasan, évtizedeken sőt századokon át tartózkodtak, a canaba is megállandósul. A lakásonként szolgáló kunyhók rendes lakóházakká válnak, s a deszka színek szilárd raktárakká. Tacitus idejében már rendes város alakot öltött a veterai (Xanten) tábor canabaja: subversa longae pacis opera haud procul castris in modum municipii extructa ne hostibus urbi forent.

Mommsen szerint a tábor és város inkompatibilitásánál fogva, a castrum mellett keletkezett községeknek soha sincsen városi joga, hanem csak testületi és gyülekezési. A canaba és város közölt a legnagyobb különbség a lakosságnak a lakott területhez való viszonyában rejlik. Utóbbiak az elfoglalt területen teljes polgárjoggal laknak, míg az előbbiek csak ott időznek, tartózkodnak - consistunt ad canabas legionis, vagy ad legionem, avagy Troesmis consistentes stb. Mommsen szerint a consistere szó egy és ugyanazon helyen való hosszú, de honossággal nem járó tartózkodást jelent. Ezért használják ily helyeken a gyülekezetek jelzésére is - mint a lyoni kereskedők tevék.
A canabaknak e szerint nincsen illetékességi joga sem, s így a lakosságnak is csak domiciliuma, - tartózkodási helye van, de nem civitasa, polgársága. S míg a város helyhez van kötve és jogilag képzelhető az elpusztítás, de nem áthelyezés, addig a canaba együtt jár a légióval, azonnal oda helyeztetik át, hova a hadtest megy, melynek tulajdonát, jobban, kiegészítő részét képezi. Az ily táborvárosoknak nincsen neve sem, ez mindig együtt jár a városi joggal; így lön a Xlll. legio canabajából municipium Apulum, a Legio V. Macedonicaéból municipium Troesmis, a II. Aduitrix-éból municipium Aquincum.

Az illetékességi, honossági jog hiányának fontos következményei voltak. Az ily telepeket megerősíthetek, körül vehették várakkal, de nem voltak jogi értelemben vett városi falaik - pomoerium, még kevésbé határaik. Ha valaki szülővárosából végleg átköltözött más városba, municipium vagy coloniába, s ott új honosságot szerzett, úgy a régit elveszté, mert kettős illetősége nem lehet senkinek, de ha a canababa telepszik valaki, föltétlenül megtartja eredeti honosságát, meg itt született gyermekeivel együtt.
A canabához tartozásnak föltételei: a római polgárjog s domicilium a táborban; és ezért a peregrinusok ép úgy ki voltak zárva a tábori községből, mint azon római polgárok, kik nem időztek állandóan a táborhelyen. S e miatt a lakosság sohasem használja e kifejezést: a canaba polgárjai, hanem mindig «cives Romani Legionis XIII. Geminae» mondják magukat, vagy «veterani et cives Romani; cives Romani in Troesmis consistentes» stb. mint troesmisi löliratokon olvassuk, és «cives Romani Mogontiaci», mint a rajnaiak bizonyítják, egy mainzi (Moguntiacum) pedig a következő érdekes feljegyzést találjuk : Perpetuus et Felix Iratres cives Romani et Taunenses ex origine patris T. Flavii Materni veterani cohortis III. praetoriae.... et Aurelia Ammias mater eorum civis romana - a testvérek tehát atyjuk jogán Róma városi polgárok, de Moguntiacum canabajában született, taunusiak is s itt van domiciliumok.
E telepek lakosságának legnagyobb része a castrumban táborozó legio, s a segédcsapatok veteránjaiból telt ki, s fő céljuk az volt, hogy az elbocsátott katonáknak és a szomszéd vagy távolabbi városok, kereskedelmi okokból itt tartózkodó polgárjainak és a honesta missió által polgári jogot nyert, de illetékességgel - origo -· nem bíró, s így a tulajdonképi otthont nélkülöző polgároknak alkalom adassék jogaik gyakorlására.

A canabák közigazgatása az első században már teljesen kifejlődött, de egészen katonai jellegű, míg a másodikban jóformán polgári minden részletében. Az ordo és decuriók meg vannak már a császárság első korszakában is, de hiányzanak a municipiumokat jellemző tisztviselők: a quatuor vagy duuinvirek; tehát nincsen hatóságuk, csak elöljáróságuk.

Az elöljáró, Mommsen szerint a «curator veteranorum et civium Romanorum, qui consistunt ad canabas legionis illius. És e címet, rangot gyakran említik a feliratok: P. Tutilius veteranus signifer, curator veteranorum; L. Sertorius signifer, aquilifer Legionis XI. Claudiae Piae Fidelis, missus curator veteranorum legionis eiusdem: Sextus Julius summus curator civium Romanorum suffragio veteranorum Legionis VII. Claudiae Piae Fidelis. E curator rendesen maga is veteran volt, mint C. Sertorius veteranus Legionis XVI., curator civium Romanorum Moguntiaci, s hatásköre kiterjedt a legio mellett tartózkodó összes római polgárokra épp úgy, mint veteránokra, és rangja inkább tekintetvén katonai, mint polgárinak, szolgálati évei csakúgy felsoroltaknak, mint a légiónál, pl.: meruit stipendia XLVL, militaria XVI., curatoria veteranorum IIIL, evocativa III.
De a megürült helyek mégis választás útján töltetének be. Rangja a signiferével lévén egyenlő, kisebb a centurio és evocatusénál. Alá és mellé vannak rendelve a quaestor veteranorum vagy civium Romanorum, de egyszerűen quaestor is, és az actor, kit Mommsen tisztviselőnek minősít. Egy inainzi fölirat következően számlálja el e hivatalnokokat: Fortunae Augustae Sacrum. C. Nemonius Senecio curator veteranorum et I. Tertius Felix quaestor et Catius Verecundus actor de suo posuerunt.

E közigazgatási forma meg van ugyan Augustus idejében is, még pedig ugyanazon alakban, de még sem köztársasági eredetű, mert a respublicának nem lévén állandó seregei, voltaképi veteránjai sincsenek, ezért Mommsen a «conventus civium Romanorumbób, tehát a római törvénykezési térülőién kívül tartózkodó római polgárok gyülekezetéből származtatja, s teljes joggal, mert a «conventus Helvetorum» élén álló «curator Romanorum» azonosnak látszik e telepek curatorával, s mert e conventusok különösen alkalmasok voltak arra, hogy mintául szolgáljanak a főhadiszállás körül csoportosult polgári népesség testületi szervezésére. És a viszonyok is teljesen azonosak lévén, elég volt a formáknak egyszerű átvétele, mert az tökéletesen mindegy, hogy a testületek tagjainak köre az egész provinciára terjed-e ki, vagy csak egy helységre.

A fentebb ismertetett alapszervezet kétségtelenül a K. e. első századba tartozik, mert a feliratok legnagyobb része is ez időbe esik - és a Vespasianusig terjedő. korba - a mainziaknak kivételével, melyeknek egyike Kr. u. 193-ban kelt. Hogy a régi szervezet oly soká fennmaradt a Rajna mellékén, az a légióknak állandó, már Augustus uralmával kezdődő szakadatlan ott állomásozásának következménye, míg a Duna-melléki légiók gyakran változtaták főhadiszállásaikat, mert a határokat folyton terjesztik.

A második században előtérbe lépő, inkább polgári jellegű szervezetet Troesmis (Iglitza Bulgáriában), Aquincum (Buda), Asturica és Apulum föliratai alapján constatálhatjuk minden részletében.

Az elöljáróság élén két magister áll pl. Troesmisben: P. Valerius (demens et L. dominius Valens veterani Legionis V. Macedonicae, magistri; és Asturicaban: respublica Asturica per magistros (. ... Pacatum et Flavium Proculum: majd az aedilis pro salute imperatoris Caesaris Traiani Hadriani Augusti C. Valerio Pudente veterano Legionis V. Macedonicae et Mario Ulpio Leontio magistris Canabensium et Tuccio Aeliano aedile donum dederunt veterani et cives Bomani consistentes ad Canabas Legionis V. Macedonicae: végül az egyházfi - templomőr aedis custos.
E szervezet az önkormányzattal bíró városok hatóságának másolata ugyan, de Mommsen szerint oly másolata, melyből élesen kitűnik a municipiumok és canabak közötti ellentét, különbség, mert ezekben a községi elöljárók neveztetnek magistereknek, míg amott a papok, kik nem képeznek politikai, hanem sacralis - a templom mellé rendelt testületet. A XIII. legio tábora mellett is keletkezett ily polgári telep. Lakói kereskedők, iparosok, veteránok s a légionáriusok hozzátartozói.

Apulum canabáját a (elsőbbséggel szemben az ordo decurionum, a legtekintélyesebb polgárokból álló törvényhatósági bizottság képviseli, mely ellenőrzi a közigazgatást is. S e decurionatus teljesen azonos, egyenlő rangú lévén a coloniák és municipiumoknak hason állásaival, az Ala II. Pannoniorum egy veteránja egyszerre viseli azt a Canaba-ban Sarmizegelusa és Napocában. Egyebekben canabánk szervezete összevág más provinciabeli hasonló községekével, magisterek szerepelnek az elöljáróság főnökeiként már éráján idejében is.
E községek is ép úgy, mint minden testület - collegium, valamely sacralis központ körül csoportosulnak, s ezt eléggé bizonyítja a XIII. légióéra vonatkozólag az, hogy a polgárok templomának külön, tekintélyes állású őre van, a Legio XIV. Gemina Martia Victrix veteránja: L. Julius Leuganus.

Az érdemes egyházfi valószínűleg galliai volt, - hasonlóan T. Fabius Ibliomarus - trieri származású - kinek sírkövét Mommsen szerint még Éráján idejében három gyermekének: Pulcher, Homana és Aquileiensis gyámjai állítják. Talán az I. Adiutrix-szal jöttek Dáciába, s a Canaba legelső lakosai és alapítói közé tartoznak.
Canabánk sokáig, zavartalanul virágzott - Marcus Aureliusig, de ekkor a bölcsész és legbékésebb császár kormányának első évtizedében kitöri vihar, a markoman háború, fölötte is végig zúg, talán elpusztító. egészen, - s csak a legjobb császár atyai gondossága állal kelt új, szebb életre.


Forrás: Király Pál: Gyulafehérvár története