logo

XXV Februarius AD

A Legio XIII. Gemina segédcsapatai.

A segédcsapatokat mind a provinciákban sorozták, s rendesen római mintára valónak szervezve, fegyverezve. Néha azonban érvényesítik a nemzeti szokásaikat, igen elütnek a birodalmi hadseregtől, s ilyenkor megkülönböztető mellékneveket kapnak, mint sagittarii, scutati, contarii, catafracti, funditores stb. Utóbbiaknak átalános összefoglaló neve: cohortes. A segédcsapatok legénységük számára nézve kétfélék: cohortes quinquagenariae = 500 ember = 6 centuria, vagy cohortes miliariae = 1000 ember = 10 centuria.
Ha gyalogok cohortes quinquagenariae vagy miliariae peditalae; ha lovasok equitatae nevet kapnak. Utóbbi 240 lovast és 700 gyalogot, egyenkint 76 főből álló centuriát számlál; a cohors quinquagenaria equilataba 120 lovas = 10 turma, 360 gyalog - 6 centuria volt beosztva. A lovas cohorsok talán már Augustus idejében szerveztelek a határok védelmére, és helyőrségi szolgálatra a provinciákban, s teljesen önálló csapatokként is alkalmazták, azok a legio mintájára alakíttattak meg.

Ily segédcsapatot kettőt constatálhatunk teljes biztossággal:

A Cohors I. Alpinorum equitata
A Cohors I. Ubiorum

A tisztán lovas csapatok az ala-k, s ezek szintén alae quinquagenariae = 16 turma vagyis 480 lovas, vagy alae miliariae = 24 turma = 060 ember. Vespasianus idejében a római módra fegyverzett lovasok hosszú kardot, lándzsái, (contus) pajzsot, s tegzükben 3-4 kopját hordtak, továbbá sisakot és pánezélt. Hadrian idejében a pompa kedvelő császár alatt, aranyozott, rostélyos és lószőr forgós sisakkal, a páncél helyett kimmer chitonak és könnyű pajzszsal szerelték fel őket.

Felirataink szerint három ala volt, kétségtelenül, mint az előbbi cohorsok is, különböző időben Apulumban, és pedig:
Ala .... megkülönböztető nevét elmosta az idő.
Ala II. Pannoniorum.

A császár jóvoltáért J. Flavius Longinus által dedicalt feliratból állapítható meg. Mommsen Traján idejébe teszi a fölírat keltét.

Ala compagonum c> (= miliaria). Praefectusa C. Julius Gorinthianus, cursus honoruma szerint a cohors I. Brittanicának is parancsnoka lévén, egy dák vexillátióval együtt rendeltetett csapatja a párthiai háborúba, s midőn innen visszatért, átveszi a spanyol csapat főparancsnokságát. Mommsen szerint e háború Severus idejében történt, mert a fölirat latinságának barbar volta miatt nem helyezhető Marcus és Verus császárok korába.

Az auxiliaris cohors parancsnoka rendszerint praefectus, ki előbb centurio volt. Ha további előléptetésre is alkalmas, úgy tribunus legionisnak nevezik ki, végül pedig mint praefectus equitum egy ala-t kap, s ezzel elérte a legmagasabbat, ha nem volt senatori rangú. De alkalom adtával még így, korlátok közé szorítva is fényes volt katonai pályájuk, mint azt G. Julius Gorinthianus cursus honoruma bőségesen igazolja a föliraton, melyet Kr. u. 191-ben örökösei Marcius Arrianus, Julius Glinias és Pisonianus állítanak a férfi kora delén, harminckilenc éves korában elhalt praetectusnak: «praefecto cohortis VII. Gallorum, tribunus cohortis I. Brittanicae, item vexillationis Dacorum Parthicae, cui ob virtute sua sacratissimi imperatores coronam muralem, hastam puram et vexillum argento insignem dederunt; praefecto alae Gampagonum idem miliariae.

Egyes kisebb, de önálló működési körrel felruházott csapatok «numerus» nevet viselnek. Ily csapatoknak Apulumban való táborozása kétszer konstatálható.

A Numerus Illyricorum és
A Numerus Militum Hispanorum.

Végül a frumentariusok, akik a centurio frumentariorum parancsnoksága alatt vannak a legio mellé beosztva, de anélkül, hogy külön csapattestet képeznének. Rangjokra nézve mindnyájan principales. Kezdetben nevükből következtetve a sereg élelmezése s ellátása tartozott teendőik közé, míg utóbb mint futárokat, alkalmazzák. Mint ilyenek alkalomadtával vagy felsőbb meghagyásra kémszolgálatot is teljesítenek, különösen a provinciákban, hol egyenesen rendőri tisztviselőknek tekintetnek és ilyeneket fungálnak, még a katonasággal szemben is, mert a legénység rendőri szempontból feltétlen engedelmességgel tartozik nekik.

A frumentariusok külön kaszárnyákban - castra peregrina, vagy peregrinorum laknak s főnökük a princeps castrorum peregrinorum, vagy rövidítve princeps peregrinorum. Rangja egyenlő a legmagasabb osztályú centuriokéval, s előléptetés esetén azonnal primipilus lesz. Közvetlen alantasa a subprinceps vagy optio peregrinorum. E tisztséget egy időben I. Aelius Marcellus látta el Apulumban. A princeps rendelkezése, hatósága alá tartoznak a Rómából vagy a helytartótól sürgönyökkel érkezett frumentariusok, akik a castra peregrinában helyeztetnek el további rendelkezésig.


Forrás: Király Pál: Gyulafehérvár története .