logo

XII December AD

Kocsiversenyek.

Két részből állottak, mint általában a többi hasonló látványosság is: a felvonulásból (pompa) és a tulajdonképpeni versenyből, a futamokból.

A pompa szertartásos körmenet volt, mely a Capitoliumról meghatározott útvonalon keresztül egészen a császár páholyáig haladt. Ezen részt vettek a rendező tisztviselők, papok, a római ifjúság gyalog és lovon, zenészek, táncosok, egy sereg bohóc ruhás alak. A menet saroglyán vagy kocsin jelvényeket és istenszobrokat is vitt, melyeket aztán a spinán állítottak fel, jelezve ezzel, hogy a játékok legfőbb döntőbírái maguk az istenek. (A mostani nagy világversenyeknek is fontos része a színpompás felvonulás!)

Közben megtelt a nézőtér. A nézők tippeltek, fogadtak, társalogtak, fiatal fiúk és leányok ismeretséget kötöttek, szórakoztak. A nézőtér lázas és mozgalmas látványt nyújtott, amikor megszólaltak a harsonák és a rendező bíborszegélyes tógában, fején aranyos levelekből készült koszorúval bedobta a porondra a verseny megnyitását jelző fehér kendőt. A kocsik pedig sorsolási sorrendben a korlát (carcer) előtt álltak; most berontottak a pályára, és megkezdődött az izgalmas verseny.

romaikor_kep



Egy-egy futamban 4 kocsi indult, amelyeknek kb. 8400 méteres távon a metákat hétszer meg kellett kerülniük. A futam kb. 15 percig tartott. A fémsisakos, istállóik színeibe öltözött hajtók (aurigae) a pompás lovak, az egymást előző, kerülgető kocsik lenyűgöző látványt nyújtottak. A tömeg pedig szakadatlanul biztatott, szurkolt, tombolt, ki-ki a saját színéért és kedvencéért.

De inkább a színekért. Meg is jegyzi rosszallólag Plinius:
”És ha legalább a lovak gyorsasága vagy a hajtók ügyessége vonzaná őket, még volna a dolognak valami értelme, de hát a ruháknak szól á biztatás, ruhákért rajonganak, s ha a futtatás alatt, a verseny kellős közepén ezt a színt óda, ezt emide helyeznék át, a rokonszenv és biztatás azonnal átpártolna, cserben hagynák tüstént kedvenc hajtóikat, kedvenc lovaikat, bár eddig messziről rájuk ismertek, folyton az ő nevüket harsogták. Ekkora közkedveltségben, ekkora tekintélyben áll egy silány tunika, – hagyján,hogy a .tunikánál is silányabb csőcselék, de néhány komoly ember előtt is." Epist. IX.
(Maróti Egon ford.)

Igen, a színek ugyanis egyúttal pártállást, társadalmi pozíciót is jelentettek – innen a tömegek ingadozása. A négy, később hat párt (factio) közül a két legfonto sabb a zöld és a kék volt, az előbbit a császár és a köznép az utóbbit a senatus és az arisztokrácia támogatta. Ezeknek nemcsak sportbeli, hanem politikai színezetű összecsapása olyan indulatokat korbácsolt fel, hogy p1. a császár nem egyszer több hevesvérű szurkolót halálra is ítéltetett. A futamok végén a győztes párt szurkolói tomboló lelkesedéssel tógájukat lobogtatva ünnepelték kedvencüket, viszont a vesztesek ugyanolyan hevesen átkozták őket. A tömegverekedés sem tartozott a ritkaságok közé.

A kocsiverseny nem volt veszélytelen sport, és – különösen a meták megkerüléskor amikor az ügyes versenyző előnyhöz juthatott – elég gyakran történtek halálos kimenetelű szerencsétlenségek. Sokan pusztultak el így kora ifjúságukban, mint a mai autóversenyeken is. Viszont egyes neves aurigák ezernél is több győzelemmel dicsekedhettek. A rekordot a feljegyzések szerint egy Diocletianus nevű hajtó tartotta 4462 győzelemmel. Ez a nagy szám úgy érthető, hogy egy-egy versenynap alkalmával 30-40 sőt ennél is több futamot bonyolítottak le.

romaikor_kep



A sportsztárok a színészekhez hasonlóan óriási népszerűségnek örvendtek, hiszen a rájuk fogadókat ügyességükkel csapásra vagyonos emberekké tehettek. Persze a népszerűség ürügyén sokat meg engedtek maguknak, hatalmas fizetést kaptak, hagyományos sértetlenséget élveztek, nagyurak és császárok keresték a társaságukat.

Nero császárról tudjuk, hogy nemcsak barátkozott az aurigákkal, hanem mint hajtó, népszerűség hajhászásból maga is többször benevezett a versenyekbe. Ilyenkor persze a hivatásosok – érthető okoknál fogva általában győzni engedték a császári ”vetélytársat". Hozzátartozott még a cirkuszi szórakozáshoz, hogy verseny közben és utána záporoztak a népre a császár busás ajándékai: édességek, pénzzel teli erszények, házépítésre jogosító utalványok stb.

A versenyt a császár költségére rendezett nagy lakomázással zárták be, amelyen a vesztesek kedélye megnyugodott, és elcsitultak a ”pártok” egymás ellen parázsló indulatai.


Forrás:
Terényi József: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest