logo

I December AD

Az amphitheatrum és a Colosseum szerkezete

A gladiátori és állatviadalok számára speciális építményt, az amphitheatrumot hozták létre. Az építménytípus kialakításáról ma is viták folynak. Nevének magyarázatából, ami „kettős színházat” jelent, egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy két theatrum egymással szembefordított építészeti alakzata adta az ötletet a kialakítására. Ebben lehet is valami, bár nehezen hihető, hogy a tervek direkt módon ebből származnának. Sokkal valószínűbb, hogy az amphitheatrum formája a circus átalakításával jött létre.

A nyújtott forma a kocsi-versenyek szemlélésekor a gyorsaság miatt még megfelelő volt. A gladiátori játékok esetében azonban fontosabb, hogy a közönség a nézőtér (cavea) bármely pontjáról egyformán kényelmesen áttekinthesse a küzdőteret (arena). Ezért olyan teret alakítottak ki, ami kereszttengelyében szélesebb a circusénál, de megtartotta elliptikus voltát, ugyanis a felvonulások számára ez nagyobb teret biztosított a középtengely mentén.
Az aréna belső hossztengelye 86, kereszttengelye 54 méter, ami majdnem tökéletesen megfelel az aranymetszés szabályainak. Magáé az egész építményé 188 méter, kereszttengelye 156 méter. A főtengely tájolása északnyugat-délkelti. A hosszú tengely két végében helyezték el a küzdőtérre vezető két főkaput.

Hogy a közönség a vadállatok esetleges támadásaitól védve legyen, magas fal (podium) választotta el az arenát a nézőtértől. E mögött kaptak helyet a legelőkelőbbek páholyai. Érdekes módon ez alatt a podium alatt fedett folyosó húzódik, amiről többek között feltételezik, hogy íjászok álltak készenlétben az elszabaduló vadállatok megfékezésére, vagy mások szerint vízzel volt elárasztva hasonló célból, de még azt is felteszik, hogy itt volt a kiszolgáló személyzet latrinája. Ez utóbbi érdekes lehet, ha a fölötte üldögélő celebritásokra gondolunk. A podium külső oldalán bronz ballusztrád is védte a nézőket.

Az arena talaját mély falazatokon nyugvó deszkapadlózat alkotta, amire homokot terítettek. Ezzel el is tüntették azt a ma jól szemügyre vehető, kettős falgyűrűt, ami körbefut az aréna mentén. Az ezen belül kialakított, ma is látható, útvesztőnek tűnő építmények a játékok zavartalan lebonyolítására szolgáló hátteret biztosították. Az alépítményen belül legalább 12 különböző funkciójú teret véltek feltárni, de ezek száma a kutatók függvényében változik.

Itt lent alakították ki a vadállatok ketreceinek helyét, illetve itt helyezték el azokat a gépezeteket, amik csigák és ellensúlyok bonyolult rendszerének segítségével a küzdőtérre tették a vadállatokat, vagy díszleteket tudtak mozgatni. A földalatti kerítésfalban 30 kis falmélyedést alakítottak ki a csörlők, amik ezeket mozgatták. A főfolyosó a keleti bejárat alatt egészen a Ludus Magnusig, a gladiátorok laktanyájáig vezetett.

romaikor_kep



Ugyancsak speciális, földalatti bejáratokat alakítottak ki a császár, illetve a Vesták számára. Egy másik, cryptoporticushoz hasonló földalatti folyosó Claudius Caeliuson álló palotájához vezet. Ennek kialakítását általában Commodus korára teszik. A keleti főbejárat porticusszal kapcsolódott az Esquilinushoz.

Az ülősorokat (cavea) tartó oldalfalak magassága 48, 2 méter. A cavea ülősorait, a színházéhoz hasonlóan, több körzetre (praecinctiones) osztották. Az ülések sorai között lépcsők vezettek fel, ezek további ék alakú szektorokat (cunei) hoztak létre. Legfölül oszlopos porticus koszorúzta.

A nézőtér márvány borította ülősorai egymáson nyugvó, bonyolult falrendszereken nyugszik: az arenával párhuzamosan futó falazatokon, valamint az ezeket összekapcsoló-támasztó keresztfalakat összekötő boltozatokon. A négy egymásra épülő árkádsor falait travertin kváderkövekből építették. A boltozatok alatt lépcsőházak vezettek a meg-felelő szektorba. A lépcsők kijáratait (vomitoria) a körzeteket (praecinctio) elválasztó falakban alakították ki.

A nézőtér öt, egymás feletti körívből állt. Az ezeken kialakított ülések dőlésszöge 37º volt, ami biztosította, hogy a nézőtér bármely pontjáról ugyanolyan jól lehessen látni az arénát. Az egyes szinteken szigorúan meghatározták, hogy melyik társadalmi csoporthoz tartozók foglalhatnak helyet. A nézőtér rangelosztása pontos tükörképét adta a korabeli Róma társadalmának.

Az ülőhelyek tehát rang szerint oszlottak meg, alul, az arénához legközelebb eső helyeken a senatori rend tagjai ültek előkelő páholyaikban vagy széles ülőhelyeiken (cunei). A császári páholy (pulvinar) és a Vesta szüzek páholya egymás mellett, a rövidebb tengely középpontjában, a keleti oldalon állt. A szemközti oldalon hasonló páholyt alakítottak ki, ez valószínűleg a praefectus urbi számára volt fenntartva.

Fölötte (moenianum primum) a lovagrend nyolc sort elfoglaló (gradus), szintén márvánnyal borított ülőhelye következett. Ezek a helyek már valamivel szűkebbek voltak, mint a senatori ülőhelyek. Ide a harmadik körfolyosóról lehetett eljutni. A felsőbb ülőhelyeken (moenianum secundum és moenianum secundum summum) pedig köznép foglalhatta el. Mögöttük öt méter magas fal húzódott, ami ajtókkal és ablakokkal a mögötte futó körfolyósóra nyílt.
Korinthoszi oszlopsor díszítette, akárcsak a külső falat. Építészetileg az eredeti tervek szerint ez lehetett a legfelső szint. Oszlopai cipollinóból és gránitból készültek. Az ezek felett elhelyezett (moenianum summum lignetis) szektor nagy porticusszal körülvett, alacsony tetővel védett ülőhelyeit a nők számára fából készítették. Ez a rész már Domitianus alatt készült. Ennek tetején már csak főként állóhelyeket tartalmazó folyosót alakítottak ki a pullati számára. Itt a rabszolgák, városi szegények, utcanők és hasonló népség foglalhatott helyet, már ha jutott neki a szűk fapadon hely, különben állva élvezhette csak a játékokat. A kiskorú gyermekek tanítóik kíséretében vehettek részt a játékokon, nekik is külön meghatározott helyük volt.

A rang a helyek méretét is meghatározta. A senatorok széles ülőhelyeiket (bisellia) nem téveszthették el, nevüket ugyanis magába a padba vésték. A legelőkelőbb páholyok tulajdonosainak neve pódiumot körülvevő párkányzatba volt vésve. Ezeket a neveket időről időre kivakarták, és újakkal helyettesítették. A ma olvasható nevek az V. századi arisztokrácia névsorából valók. A középső három szektor kőből készült üléseit a késő császárkorban cserélték márványra.

romaikor_kep



A rang megszabta ültetési rend egyszersmind rávilágít a Colosseum egyes hiányosságaira is. A földszint tágas és jól megvilágított volt, a lovagrendiek fölötti ülések és a nép számára fenntartott felső szintek egyre szűkebbek, rosszul szellőzők és sötétek voltak. A nagyobb játékok idején elviselhetetlen lehetett a zsúfoltság, és mivel a benne mozgó tömeghez képest a folyosók is keskenyre szabottak voltak, minden mintaszerű tervezés ellenére a torlódás vagy kisebb pánik akár tragédiákat is okozhatott.

A nézőtér fölé ponyvát (vela) húzhattak, hogy védjék a nap sugarai és az eső ellen. Ennek azért is volt nagy jelentősége, mert a nyilvános kivégzések délben voltak, amikor legjobban tűzött a nap. A vela működtetése haditengerészeti feladat volt, a misenumi flotta egy különleges egysége kezelte. A hatalmas ponyva 24,4 tonnát nyomott, egyes adatok szerint ezer tengerész húzta és feszítette ki az épület tetején elhelyezett 240 gerendán.

A Colosseum külső körfali homlokzata – a praecinctióknak megfelelően – négy emeletre oszlott. Megjelenésében a Marcellus-színház külső megjelenését másolja. A három alsó emelet árkádsorát 80–80 boltív tartotta, az első pilléreinek díszítésére toszkán, a másodiknál ión, a harmadiknál korinthoszi féloszlopokat használtak.
Az emeleti árkádok nyílásaiban szobrok álltak. Az első emeleti boltívek 7 méter magasak és 4,2 méter fesztávolságúak. A felsőbb emeletek valamivel alacsonyabbak, az ívek 6.45 és 6,4 m magasak. A harmadik árkádsor fölött hatalmas, szintén 80 egységből álló falsík, 2,4 méteres attika emelkedik.

Ezt is korinthoszi féloszlopok tagolják, a pillérközökben clipeusok (kerek bronz pajzs) és minden második árkádra esően ablakok váltották egymást. Minden falsík-egységbe 3-3 konzol van beépítve. Ezek a koronázó párkány ugyanannyi nyitott nyílásával arra szolgált, hogy a velariumokat rögzítő fagerendákat megtámasszák.

Az első emelet pilléreit mésztufával töltötték ki, a többi szinten az öntött cement falakat téglával burkolták. Az ívek az első szinten két lépcsős alapzaton, a többi szinten lábazaton állnak. Az ismeretlen mérnökök azt is kiszámították, hogy a szerkezetre nehezedő nyomás a külső részeken nagyobb lesz, ezért ezen a részen hatalmas travertin tömböket alkalmaztak, aminek kötését fém kapcsokkal is megerősítették. A belső részeken kisebb mérető falazóblokkokat alkalmaztak.

A külső, 527 méter kerületű, és mai építészeti szemmel mintegy tizenkét emeletnyi magas falfelületet márvánnyal borították és festett stukkódíszekkel ékesítették. Itt is eltért az emeletek díszítettsége. A legalsó szint volt a legszebb, a felsőbb emeletek, az alacsonyabb rangbeli osztályoknak szánt rész szerényebb díszekkel büszkélkedhetett.

A külső falgyűrű mögött 5,8 méteres távolságra építették meg a második falgyűrűt, majd ettől 4,5 méterre a harmadikat. Az alsó szinteken ezek között a falgyűrűk között boltozatokkal fedett közlekedőfolyosók épültek.

Az építészeti-statikai megoldások mellett biztosítani kellett a hatalmas épületbe áramló tömeg biztonságos mozgatását is. Ezt a problémát is mintaszerűen oldották meg. A bejáratokat megszámozták, a számokat a boltív tetejébe vésték.

A négy főbejárat nem kapott számot, a megmaradó számozott 76-ból ma már csak a déli oldal 32 íve áll, ezek pedig a XXIII-LIV-ig számozott bejáratok voltak. Erre a jegyrendszer miatt volt szükség. Bár a játékok ingyenesek voltak, de a tömeg biztonságos mozgásának érdekében csak jeggyel lehetett belépni. A jegyek (tesserae) tartalmazták a belépőkapu számát és az ülőhely elérési útvonalát.
Az összes boltíves átjárót is megszámozták, a dongaboltozatos átjárók, rámpák és lépcsők okosan kitalált rendszerén az összes szint és bármelyik üléssor könnyen megközelíthető volt. A számok alapján mindenki tudta, hogy ülőhelye melyik útvonalon érhető el, és azon is távozott. A helyek szétosztása szigorú szabályrendet követett.

Négy főkapu volt. Ezeket festett stukkó domborművekkel díszítették. Kettő a rövidebb tengelyen volt, és kétoszlopos porticusok álltak előtte. Ezek közül a ma is meglévő északi főkapuról feltételezik, hogy azt használta a császár és kísérete. Innen vezet ugyanis az út a tribunalra, a politikai előkelőségek díszhelyére. A főtengely két kapuján át a gladiátorok érkeztek a küzdőtérre.

romaikor_kep



A déli főbejáraton belépve rögtön jobb kéz felől található a bronzbetűknek a rögzítését szolgáló nyílásokat is tartalmazó márványtömbökön ez a felirat:

„IMP CAES VESPASIANUS AUG| AMPHITHEATRUM NOVUM | EX MANUBIIS … FIERI IUSSIT”

Bár úgy tűnik, hogy ez az eredeti dedikációs felirat, de valószínűleg csak egy azt másoló, egy későbbi helyreállítás során készült későbbi rövidített változattal van dolgunk. A felirat a külső homlokzaton futott végig. 1813-ban találták meg az aréna keleti végében lévő kijárat mellett, ahol egy ajtó szemöldökgerendájaként szolgált. A felirat nemcsak azt erősíti meg, hogy az amphitheatrumot Vespasianus kezdte építtetni, de azt is, hogy a római tradícióknak megfelelően győzelmi emlékmű volt, amit a zsidó háború hadizsákmányából emeltetett. Eme utóbbi bőségesen lehetővé tette a monumentális építkezést, ugyanis mintegy 50 000 kg aranyat és ezüstöt hoztak el a jeruzsálemi templomból.

A hatalmas építmény elképesztő mennyiségű építőanyagot, mintegy 100 000 köbméter travertint és mintegy 300 tonna kötőanyagként használt vasat tartalmazott. A követ a környező hegyekben bányászták.

A Colosseum körül travertinnel kikövezett teret alakítottak ki, amit porticus övezett. Ebből a részből a kövezet néhány darabja, illetve a ponyva köteleinek rögzítésére szolgáló néhány öt karón (cippus) kívül semmi sem maradt meg.

Az épület befogadóképességéről viták folynak. Korábban 25-50 000 emberről beszéltek, a 354. évi naptár alapján azonban felmennek egészen 87 000 főig. A mai becslések 50 000 főben állapodnak meg, ami a Circus Maximus ilyen irányú kapacitásának ötszöröse. Egészen pontosan 40-45 000 ülő- és 5 000 állóhelyről beszélnek.

A Colosseum belsejében sajátos mikroklíma uralkodik. Már a XIX. században elkezdték a botanikusok feltárni élővilágát, és 420 különböző fajt számoltak meg. 1871-ben ugyan a falak állag-megóvása érdekében ezeket igyekeztek kiirtani, de ma is szépen virágoznak, ahol erre lehetőségük nyílik. A fellehető fajok száma ugyan fokozatosan csökken, de mintegy 200-ra tehető a ma is meglévők száma.

A növényzethez hasonlóan nem lehet "elbánni" a látogatókkal, akik még a köveket bomlasztó gyökereknél is kártékonyabbak. Nem pusztán jelenlétük, a fotózás mesterséges fényei okoznak kárt, hiszen a szabadtéri építmény maga is ki van téve az időjárásnak, hanem a szándékos károkozás, és nem elsősorban a grafittikre gondolok, hanem arra, hogy "souvenir"-ként hazavisznek egy-egy darabkát a kövekből. Amit nem sikerült századok alatt, ha rájuk bízzák, bizony elhordják a Colosseumot is.



T. Horváth Ágnes


https://sites.google.com/site/thorvathagnes/home