logo

X December AD

A versenyek menete

A versenyt parádé, azaz ünnepélyes felvonulás (pompa circensis) előzte meg. Erről a legbővebb információt Dionysios Halicarnasseustól nyerhetünk, aki Fabius Pictorra hivatkozva hagyományozta ránk ennek menetét. A felvonulás nagyon hasonlított a diadalmenetekhez, ami nem meglepő, ugyanis kezdetben azoknak a részét képezte.

A Capitoliumról induló ünnepi menetet az a tisztviselő, vagy előkelő vezette, aki a játékokat finanszírozta. Ő a köztársaság korában az aedilis volt. Kettős fogaton (bigae) haladt a triumfáló hadvezérek hagyományos öltözékében a menet élén. Utána vonultak lóháton a lovagok fiai, majd gyalogosan azok az ifjak, akik a jövő katonai gyalogságát alkották. Őket követték a kocsik és a „csapatok” fogatai, akiket zenészek és táncosok követtek. A két leggyakoribb hangszer az aulos (kettős síp) és a lyra (lant) volt.
A táncosok három kor szerint felosztott csoportban vonultak: felnőttek, ifjak és gyermekek. A felnőttek sajátos sisaktaréjjal ellátott bronz sisakot, bíbor tunikát hordtak. A táncosok speciális harci táncot lejtettek, kezükben a Marsra utaló karddal és lándzsával. Sajnálatos módon erről a táncról nem sokat tudunk, egyetlen ókori harci tánc maradt fenn, a krétai pyrrhiké. Ez a római változat hasonlíthatott a Salius-papok hagyományos táncához. A Marsnak és Iuppiternek szentelt papi testület tagjainak neve a salio, ugrándozni, szökdécselni igéből származik, ami azt a táncfigurát sejteti, hogy a pajzzsal és lándzsával a kezükben magasra szökellve járták a várost. Ez rokonítja a krétai tánccal.

Utánuk egy dionysosi felvonulás (Bacchicus) következett: satyrosoknak és Silenosoknak öltözött csoport vonult, akik hagyományos jelmezben – rövid tunika, virágkoszorúk, kecskebőr – ugráltak és gyakran vaskos tréfákkal ugratták az előttük haladókat. A ludi Romani felvonulásában említik először őket. Mind a harci tánc, mind a bacchikus felvonulás görög eredetűnek tűnik, bár az előzőnek ősi római, az utóbbinak etruszk eredete is valószínűsíthető.
A menetet papok és istenek zárták. Először ékes edényekben áldozati ajándékokat (illatszer) vittek, majd speciális saroglyákon (ferculum) az istenek szobrai és azok attribútumai (exuviae) sorakoztak, amelyeket ló, szamár, vagy elefánt húzta, erre a célra készített, alacsony díszkocsikon (tensae) szállítottak. Ők a játékokra felügyelő istenek (Iuppiter, Neptunus, Castor és Pollux stb.) voltak.

A ludi szimbolikus kezdetén a fratres Arvales áldozatot mutattak be a Capitoliumi Iuppiter templom előtt. A menet a Capitoliumon indult, majd a Clivus Capitolinuson leereszkedett a Forum Romanumra, ahol a via Sacrán és a vicus Tuscuson keresztül érték el a Circus Maximust. A felvonulás elemei láthatóan megismétlik a diadalmeneteket, ezért sok vitát szült eredete.
Theodor Mommsen szerint a pompa circensis egy diadalmenet, semmi más, és mindig annak a részeként tartották a játékokat is. H. S. Versnel szerint etruszk gyökerű, mint a diadalmenet, és a hellenisztikus hatás alakította át, és tette mindennapossá az aedilisek felügyelete alatt. Lényegében ezen a véleményen van Frank Bernstein is, ő azonban tisztán etruszk gyökerűnek tartja, és a királyok alatt kialakított Iuppiter-kultuszhoz köti. Ezt az utóbbit megerősíteni látszanak a császárkori változások is.
Az istenek mellett felvonultatott – képpel és a sella curulisszal jelzett – császári családok csak a császárkultusz megjelenési formái, de az útvonal változása már lényegesebben rámutat a játékok eredetére. Augustus ugyanis a felvonulás útvonalát úgy változtatta meg, hogy az érintette saját forumát is. Az Augustus-forum Mars Ultor-temploma ugyanis több olyan funkciót vett át, amely korábban a capitoliumi Iuppiter-templomhoz kötődött. Ez a hatalmi decentralizálás a pompa circensis szempontjából azt jelzi, hogy nem csak a kiinduló pontja miatt lehetett a Iuppiter-kultusz része, de az Augustus-forumon való áthaladása azt is jelezte, hogy az isten megsértése nélkül, annak minden hatalmi aspektusának szerepelnie kellett a felvonulásban, és az illő tiszteletet meg is adták neki.

A circusban a fogatok indulási helyeit kisorsolták. Ezután a versenyrendező megadta a jelt, és elindult a verseny. A győztes fogat diadalmasan vágtatott át a linea albán, a carcerekkel szemközti oldal célvonalán. A győztes fogat hajtóját megkoszorúzták, és a nyertesek közösen besöpörték a fogadások és a futam nyereségét.



T. Horváth Ágnes