logo

XX Aprilis AD

A versenypálya mérete és felépítése

A versenypálya közepén hosszú (214 méteres) töltésszerű fal, a spina (hátgerinc) húzódott, kettéosztva a pályát, egyik végén 84 méter, a másikon pedig 87 méter hosszú tért hagyva, hogy a versenyzők a pályát megkerülhessék.
A spina alsó és felső végén egy kúp alakú, aranyozott bronzoszlop, a meta állott, közöttük oltár, az istenek szobrai, s a futam jelzőkészüléke, a hét díszes bronzdelfinnel. (Korábban csak hét tojást - septem ova - használtak a jelzésre, később cserélték ki a delfinekre. Valahányszor egy kört lefutottak, a tojásokból, illetve a delfinekből egyet levettek, így a közönség azonnal látta, hányadik futamnál tartanak a vad iramban száguldó versenyzők.)

romaikor_kep



A spina közepére Augustus Egyiptomból Rómába szállított hatalmas obeliszket állíttatott, ez volt az első egyiptomi obeliszk, amelyet a rómaiak megismertek. A pálya felső végében istállókat és kocsiszíneket helyeztek el, ennek az épületnek a tetején foglalt helyet a versenyt rendező főtisztviselő és kísérete.

A pálya másik végében diadaliv emelkedett, innen érkezett a circusba az ünnepi menet, a pompa circensis. A nézőközönség részére három sorban helyezték el az Aventinus és a Palatinus lejtőjén az ülő-, illetve állóhelyeket (cavea), a Palatinus oldalában állott az Augustus építtette pazar császári díszpáholy (pulvinar).
Korábban csak fából készült tribünökön foglaltak helyet a nézők, Augustus korában egy ízben a padok vészjóslóan meginogtak, úgyhogy az izgatott közönség a tribün össze-dőlésétől tartott. Ekkor a princeps - hogy a pánik kitörését megakadályozza - nyugodtan odament, és a fapadon helyet foglalt, mire a közönség megnyugodott, tovább nézte a versenyt, és valóban semmi baj nem történt.



Forrás: Ürögdi György - A régi Róma (Budapest 1963)
Lektorálta: Borzsák István és Hahn István