logo

XX Aprilis AD

A Circus Maximus épületegyüttese

Az antik szerzők versengve mondták ki Róma egyes épületeiről, hogy melyik a legszebb, a leghatalmasabb, legcsodálatraméltóbb. Szerencsére Róma bővelkedett azokban az épületekben, amelyek kivívhatták csodálatukat. Dionysios Halicarnasseus véleménye szerint a Circus Maximus volt a világ legszebb és legcsodálatraméltóbb építménye. Kívülről fából készült boltok (tabernae) övezték. Az árusok mellett egy sor kétes egzisztencia is itt lődörgött, szakácsok, asztrológusok és prostituáltak. A Circus körüli életről Ammianus Marcellinus festett színes képet:
„Most pedig térjünk rá a tétlenkedő, henye köznépre, melynek sorában, jó néhányan, noha mezítláb járnak, díszes nevekkel kérkednek; effélékkel: Messor, Statarius, Semicupa, Serapinus,.... és számtalan ehhez hasonló. Ezek egész életüket borivással, kockavetéssel töltik, lebujokba, mulatóhelyekre, színielőadásokra járnak. Nekik a Circus Maximus jelenti a templomot, az otthont, a népgyűlést, és vágyaik netovábbja” (Ammianus Marcellinus XXVIII.4.29: ford.: Szepesy Gy.)

Minden bolt mellett lépcsősorok vezettek be a Circusba. A Circus maga – fénykorában – 621 méter (2037 római láb) hosszú és 118 méter (387 római láb) széles építmény volt. A küzdőtér körül a 10 láb széles és mély Euripus biztosította a nézők védelmét. A belső tér három emelet magas, a Colosseumhoz hasonló építménnyel volt kerítve, amit márvánnyal borítottak. Oszlopok tartották, és három szektorra oszlott, amit folyosók választottak el egymástól. Ezek közül a felső, és valószínűleg a középső is fából készült.
Az első zóna ülései azonban márványból készültek, és a senatorok számára tartották fenn őket. Mögöttük foglalhattak helyet a lovagrend tagjai. A férfiak és a nők – ellentétben a Colosseummal és a színházakkal – nem külön helyen, hanem együtt ülhettek, ami Ovidius szerint remek alkalmat nyújtott némi enyelgésre.
A circus hosszú és keskeny küzdőterét harēna-nak (aréna) nevezték. A szemközti, enyhén ívelt falú oldalon helyezkedtek el a lovak állásai, majd itt alakították ki az indítókapukat (carcer), először festett fából. Ezek mellett álltak a hermák, Hermésnek – akit Hellasban szorosan hozzákapcsoltak a lóversenyekhez – a szent képmásai.

A 12 indítókapu (carcer) Circus nyugati végében volt, 6–6 mindkét oldalon. Ezeket Duodecim portae-nak (tizenkét kapu) nevezték és a Forum Boariumról nyíltak. A carcerek fölött középen helyezkedett el a versenyfelügyelőnek helyet adó helyiség. Az elnöklő versenybíró, aki vagy praetor vagy consul volt, adta meg egy fehér kendővel, a mappával a jelet a versenyek kezdetére. Az indítókapuk sorának mindkét végén tornyocskák emelkedtek, amitől városfalhoz hasonló képe lett, ezért nevezték néha ezt a részt oppidumnak, azaz városnak.

A keleti oldal erőteljesen ívelt volt (sphendone), az ezen nyitott kaput porta triumphālisnak, vagy porta pompaenak hívták. Ezen vonult be a játékok kezdetén az ünnepélyes felvonulás (pompa circensis). Kr. u. 81-ben ezt a kaput helyettesítette a senatus egy háromkapus diadalívvel, amit Titus jeruzsálemi győzelmének emlékére állítottak.



T. Horváth Ágnes