logo

XX Aprilis AD

A cavea

A nézőtér két lelátókaréja (északi és déli) nem egyforma sem méretben, sem szerkezetileg. A szabálytalanság oka, hogy az amphitheatrum kiépítésénél igyekeztek alkalmazkodni a terep adottságaihoz. Az északi félben a falazatok méretei a délihez képest szerények voltak, a sarkantyúfalak nem követtek semmiféle előre megtervezett irányvonalat, hanem egymástól eltérő távolságban nyúltak bele a töltésbe.
A legfontosabb eltérés a két amphitheatrum között a lelátók megközelítése: A katonavárosi épület minden szektorába lehetett feljutni. Ez a megoldás a polgárvárosi épület kis mérete miatt nem volt indokolt, így az épület külső síkjából kiugró, külső rámpa biztosította a lelátóra való kijutást. Az északi lelátó szerkezetében három szabályos rendben elhelyezett, az arenába nyíló fülke figyelhető meg.

A lelátó déli fele szilárdabban volt megépítve, a vastagabb falak és a sarkantyúfalak lényegesen sűrűbben nyúlt be a földtöltésbe. A déli oldalon szabályosabb volt a sarkantyúfalak rendszere: hat sugár irányú fal nagyjából azonos távolságra sorakozott egymás mellett pillérekben végződve. Ezen a részen nem rámpa vezetett a cavea-ra, hanem a feltöltésbe vágott belső lépcsőrendszer vagy esetleg a külső rámpa és a belső lépcsőház kombinációja jött létre.

A déli oldalon is megfigyelhető három arénába nyíló fülke, amelyek közül az egyiket eltolták a K-i kapu mellé.



Forrás: Balogh Lőrinc - Római amphitheatrumok a Dunántúlon. Szakdolgozat, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet