logo

XII Novembris AD

Skandinávia lakossága, népei

Skandinávia ókori népességét germánok és lappok alkották. Mivel a lappok elszigeteltségben éltek, és a későbbi időszakban sem lett jelentős politikai és gazdasági szerepük, ezért csak az ottani germán lakosságot érdemes vizsgálat tárgyává tenni. Mivel a germánok kisebb eltérésekkel kulturálisan és vallásilag is egységes népet alkottak, ezért bizonyos jellemzőikre az írásos források is felhasználhatóak.
A Skandináviában élők nyelve az északi germán volt, mely az ókor végén kezdett el különválni a többi germán nyelvtől, ezért a vizsgált időszakban az eltérés nem volt olyan mértékű, hogy túlzott nehézséget okozzon a Skandináviában élő népeknek egymás közötti, illetve a területhez közel eső germánok közötti kommunikációban.

Egyes állítások szerint 450 előtt biztosan nem alakultak ki skandináv vonások a germán nyelvben, és 550-ig nem látszik a rúnafeliratokon változás, ugyanakkor ezzel szemben felvetődött, hogy már korábban is megváltozott a fonológiája, morfológiája és jelentéstartalma a feliratoknak, melynek egyik példája a 350-400 körül készült és Jyllandon talált Gallehus rúnafeliratos szarv, melyen specifikus skandináv nyelvi elemeket véltek felfedezni. Ez sem jelenthetett túl nagy eltérést, ezért nyelvi hasonlóságról beszélhetünk. Ezen kívül további közös pontok is voltak a germánoknál. Közös eredettudattal rendelkeztek, melyet a főistenüktől, Odintól származtattak.
E mellett politeisták és bár egyes területeken voltak eltérések, ezeknek a római források által is említett főbb isteneknek a tisztelete volt a meghatározó. A római szerzők leírásaikban megpróbáltak analógiát vonni a germán és a római istenek között. Tacitus, és Caesar is római istenekként azonosították a germán isteneket. Ez valószínűleg a kultúrák közötti hasonlóság keresése miatt alakult így, hiszen ez által jobban megérthették a tőlük különböző népeket.

Tacitus említi a jóslás fontosságát, itt is párhuzam vonásával ábrázolja a germán hiedelmet, ugyanis amíg a rómaiak főleg madarak szokásai alapján, addig a germánok főként lovakkal, és csontokkal jósolnak. A germánok számára rendkívül fontosak voltak a hiedelmeik, a kereszténység sem jutott el hozzájuk az ókorban, az egyik első térítő, Anskar csak a 9. század második felében indult Skandináviába. A szokások, nyelv és kultúra hasonlósága miatt azonban elmondható, hogy az egyes népeket nehéz megkülönböztetni egymástól.

Ugyanakkor több germán nép is Skandináviából eredezteti magát, melyre sok esetben nincs egyértelmű bizonyíték. Mégis több szerzőnél is megjelenik, és egyfajta toposznak lehet tekinteni. Jordanes a gótokat, Paulus Diaconus pedig a langobardokat16 eredezteti innen például. Néhány nép esetében azonban feltételezhető a skandináv származás, melyet több forrás is megerősít.
A Tacitusnál megjelenő suin nép az egyik ilyen. Leírása szerint erős flottával rendelkeztek és jó hajósok voltak, a királyuk korlátlan hatalommal rendelkezett, és a fegyvereiket nem tarthatták maguknál, nehogy garázdálkodni kezdjenek, mert a tenger egyébként is védelmet nyújtott számukra. A szerző megemlíti továbbá, hogy vitorlát nem használnak, és az evezők sem kötött helyen vannak, hogy könnyebben hajózhassanak a folyókon, a kikötés elősegítése végett pedig a hajó mindkét végén orr található. A suinok feltehetően a mai svédek elődei, de csak kis hányadát alkották az ókori Skandinávia lakosságának, valószínűleg egyfajta helyi hegemóniát alakíthattak ki a térségben.
Valószínűleg a Jordanes által említett danusok, a mai dánok elődei élhettek a suinok szomszédságában, és a szerző szerint: „minden scandiai között a kimagasló névre vágytak magas termetük miatt” Ők voltak azok, akik Jylland korábbi lakóit, egy másik skandináv eredetű népet, a herulokat kiűzték valamikor az 5. század elején. Róluk kiűzésüket követően vannak információink, több részre szakadtak, egy részük a mai Spanyolország és Franciaország területét fosztogatta, és gót szolgálatba állt, míg feltételezhető, hogy néhányuk a Duna környékéig is eljutott.

Még egy nép van, amelyről több forrásból információval rendelkezünk, igaz csak későbbiek alapján. A jütök ugyanis feltehetően a Jylland-félsziget környékéről származhattak Bede Venerabilis leírása alapján, valamint megemlíti őket az Angolszász Krónika is, bár ennél több információt ezek alapján nem lehet kikövetkeztetni a jütök skandináviai tartózkodásáról. Felsorolás jelleggel még néhány skandináv nép megjelenik az ókori és kora középkori szerzőknél, de ezekről bővebb információ nem áll rendelkezésünkre.



Elek Márk